Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. már változtattak, a zsidósággal fogtak kezet a protestánsok letörésére. Ahol ilyen tisztességtelen hátsó gondolatok lapulnak meg, ott az egységről fecsegni hiábavaló munka. A protestánsoknak 400 éven keresztül sohasem jutott eszükbe, hogy tiltakozzanak az uralkodó katholikus vallása miatt, s ma, amikor az isteni kéz odajuttatta hazánk fejlődését, hogy amit a protestánsok nem kerestek, amiért nem áldoztak, az esetleg készen az ölükbe hull, a túlsó parton hihetetlen ágyútűzzel árasztják el a láthatatlan madarat.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ez a cikk mindenre inkább alkalmas, csak a felekezetközi békének megteremtésére nem, (Ugy van! a szélsőbaloldor Ion.) és én nem hiszem, hogy legyen ebben a hazában igazán komoly protestáns ember, aki ezzel a cikkel azonosíthatja magát. Igen ám, de intelligencia kell ahhoz, hogy valaki a sorok között olvasson, ez az intelligencia padig nincs meg mindenkiben. A cenzúra, amely volt és amely helytelen volt, helyesen járt volna el, ha ennek a cikknek megjelér ését meggátolta volna ; (Igaz ! a szélsőbaloldalon.) mert ez a cikk mindenre alkalmas volt, csak épen a protestáns és katholikus felekezetek közötti békének fentartására és ápolására nem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a kormányzat, amely ilyeneket megenged, s melynek olyan cenzúrája van, amely nagyszerűen tud utasításra dolgozni és nem átalja, hogy megvádoljon tisztességes, közbecsülésben álló férfiakat azzal, hogy azt üzenték a ministerelnöknek, hogy fel fogják akasztatni, nem teljesítette kötelességét. Bocsánatot kérek, annak a cenzúrának elemi kötelessége volt volna, hogy ennek még a csiráját is elfojtsa, hogy soha napvilágot ne lásson. A magam részéről ebben csak egy kisérletet látok először is arra, hogy kitapogassa a véleményeket kettős irányban :

: elsősorban abban az irányban, vájjon meddig megy a katholikus felekezetnek a türelme, másodszor pedig megbontani a felekezeti békét, főleg pedig lancirozni a református királynak a királyi székbe való beültetését. Ugy az egyik, mint a másik helytelen, és sem a felekezeti békét nem szolgálja, sem pedig azt a politikai érettséget nem bizonyítja, amelyből iskolát akar adni nekünk a kormányelnök ur, aki azt mondja, hogy igenis, félre kell tenni jobbra, balra mindenféle propagandát. Bocsánatot kérek, hát ez nem propaganda 1 így nem lehet a felekezeti békét, a politikai békességet megteremteni. Ez az ut teljesen téves. Ha a kormányelnök ur erre az útra téved, akkor a kormányzati többség — azt hiszem — rövid időn belül nem egységes, hanem kétséges lesz. Ebben a cikkben továbbá az van, hogy • »Hamis kereszténység az, amely a bibliát elzárja az emberek elől és nem engedi meg azt, hogy az evangéliumi igazságokat szabadon terjeszszék.. Amig ezt mindenféle felekezet alapigazságnak el nem ismeri, addig a béke helyén a harc áll, amint a sötétség a világossággal, az igazság a hamissággal állandó harcban áll. Szükséges továbbá, hogy évi január hó 12-én, csütörtökön. 483 az idegen kéz, amely eddig már annyi bajt csinált, a hazai felekezetek ügyébe többé ne nyúlhasson. Amint a politikai életben erőteljesen küzdenek a külföldi beavatkozás ellen, ugy küzdeni kell az egy házaznak is teljes erővel a külföldről jövő nyomás ellen. Szóval a felekezeti béke második sarkpontja az, hogy mindenik egyház a nemzetellenes elemtől mentes legyen. Az igazi kereszténység fokmérője az, hogy mekkora hitet és hazaszeretetet tud támasztani az emberekben.« T. Nemzetgyűlés i Ez a cikk egyenesen a pápának bizonyos nemzetközi hatalma ellen van irányítva. Itt megint csak azt kell mondanom : végtelenül helytelen utakon jár, mert a felekezeti békét nem a katholikusoknak a tűrése, hanem épen azoknak a protestánsoknak, akik letévedtek a keresztény nemzeti irányzat útjáról, agresszivitása fogja megdönteni, ha ugyan lesznek alkalmas médiumok a protestáns testvérek lelkében, akik ezt magukévá teszik és magukba fogadják. De, mert tudom azt, hogy ezt nem az intelligencia kérdése dönti el, hanem az, hogy hogyan tudnak agitálni, már ab ovo tiltakoznu: k kell ellene és itt erről a helyről kell elmondanunk, hegy igenis, ez a mód nem alkalmas arra, hogy a békességet megteremtse. Kováts J. István képviselőtársam beszéde sem volt erre alkalmas, mert hiszen az, hogy a katholikusoknak feje, a pápa, kódexben milyen elveket és milyen törvényeket fixiroz és preciziroz, igazán teljesen a katholikus anyaszentegyháznak belső ügye, amelybe beleavatkozni senkinek sincs joga és amelybe nem is lehet beleavatkozni. Friedrich István ; ízléstelenség ebbe beleavatkozni ! Hornyánszky Zoltán : Mi, katholikusok béketűrők vagyunk, mi nem avatkozunk bele és nem is akarunk beleavatkozni az ő belső ügyeikbe. Hiszen épen a nemzetnek féltett közkincse, a keresztény testvérek közötti felekezeti béke vezet minket s amikor ezt ilyen durva támadásnak teszik M, nekünk katholikusoknak kötelességünk tiltakozni ez ellen, ha már a másik részéről, protestáns testvéreink részéről ilyen tiltakozás el nem hangzik. Igenis, kötelességünk tiltakozni, mert a keresztény front egységét mi becsülettel, tisztességgel álljuk ugy, ahogyan abba 1919-ben belementünk. Ma is követeljük ezt és akik ezt ugy szolgálják, amint most emiitettem, azokat a sorainkból kizárjuk és kérjük, követeljük a protestáns testvéreinktől, hogy ők is kizárják. (Helyeslés balfelől.) Nem a harcnak szitása tehát, hanem a békének megteremtése a feladat, annak a békének megteremtése, amelyet a kormányelnök ur is hangoztat, s amelyet mégis lépten-nyomon elgázolnak. Rá kell térnem a pénzügyminister urnák expozéjára is, férfias, kemény, nyilt, határozott beszédére, ö maga bevallotta, hogy a gazdasági életnek függvénye a valuta ; tehát amig a gazdasági élet nem restituálódik, addig a valutánk sem lesz olyan, amilyennek lennie kell. 0 maga bevallja, hogy nem is akarja, nem is tudja megjavitani a valutát. Ez komoly, nyilt, férfias beszéd, 61*