Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

482 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. Hornyánszky Zoltán : Ez nem megy egyre. Majd a királykérdés jogi részénél bátor leszek erre rámutatni. Azután kijelenti a t. kormányelnök ur, bogy a kormányt támogató párt a keresztény nemzeti, párt. Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy ezt szóvá teszem, talán sajtóhiba volt, de rá kell irányitanom a figyelmet, hogy a keresztény nemzeti párt, az mi vagyunk, a keresztény ellenzék, a másik párt a keresztény nemzeti egyesülés pártja. Az a párt, amely à kormányt támogatja, nem a keresztény nemzeti párt, hanem a keresztény nemzeti egyesülés pártja. Szilágyi Lajos : Ahogy az támogatja ! Hornyánszky Zoltán : A keresztény nemzeti párt nem támogatja a kormányt, csak akkor és annyiban, amikor és amennyiben szükség van arra, hogy a keresztény gondolatot érvényesítse. T. Nemzetgyűlés ! A kormányelnök ur bemutatkozása tehát abszolúte nem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen az ellenzékben annyira, hogy a kormányzó többséggel karöltve szavazza meg azt az indemnitást, amelynek megobstruálásában a tisztelt kormánypárt járt legelsősorban elől. Budaváry László : Vesszük észre ! Hornyánszky Zoltán : Tegnap Kováts t. képviselőtársam egész nap beszélt. Különben majd meglátjuk t. képviselőtársam. A tisztelt kormányelnök ur azután megemlékezik a felekezeti békéről és kijelenti, hogy a felekezeti béke megóvása a legfontosabb kérdés, melyet nem lehet kiküszöbölni, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Azt meg kell oldani, mert ma jobbról is, balról is izgatások mennek végbe. Ezeket az izgatásokat lehetetlenné kell tenni, mert ezek alkalmasak arra, hogy a keresztény front egységét megbontsák. Kálmán István : Az egész országot demoralizálják ! (Ellenmondások a bal,- és a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán (olbassa) : »Újra életképessé kell tennünk és hatalomhoz kell juttatnunk a magyar keresztény intelligenciát. így kell szolgálnunk a keresztény világnézetet, amelynek értelmében nem a gyűlölködés szellemének szítása, hanem a keresztény intelligencia vezető szerepének biztositása legyen főgondunk. Ápolni kell szeretettel a felekezeti békét és türelmet, elsősorban a keresztény felekezetek között.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hiszen ha ez csak igehirdetés, nem programúi és ha ezt a programmot nem váltja valóra a kormányzat, akkor a semminél alig tett valamivel többet. Nem ez kell, mert a felekezeti kérdés úgyis kezd nagyon akuttá válni épen egyik képviselőtársunk tegnapi felszólalása következtében, aid nem átallotta azt, hogy megpattogtassa a kathohkusokkal szemben a protestáns testvérek ostorát. Én ebben igen szomorú jelenséget látok s ez abszolúte nem szolgálja azt a célt, amelyet az ő annyira dicsőitett pártvezére is mint párt programmot jelölt meg. (ügy van I ügy van ! a középen és a baloldalon.) évi január íió 12-én, csüíörtöhofí. Szilágyi Lajos: Mi reformátusok Ítéljük el legjobban ! Hornyánszky Zoltán : Amikor megtörténhetik az, — mikor cenzúra van — hogy az újságokban Rakovszky Istvánról azt terjesztik el, hogy megfenyegette a kormányelnök urat azzal, hogy fel fogja akasztatni, ha a királlyal Budapestre jön, és a mentelmi bizottságban volt szerencsénk hallani, hogy a ministerelnök ur maga kijelentette, hogy ez nem való állitás, mert nem fenyegette meg, csak a felelősségre mutatott rá, amellyel tartozni fog akkor, ha a király bejön Budapestre ; — ha a cenzúra megengedi, hogy Rakovszky István t. képviselőtársunkat megvádolják ugy, hogy valótlan tényt állítanak róla, olyant, ami becsületbevágó dolog és amiért esetleg büntetőjogi utón is felelősségre vonhatják, amikor a cenzúra efölött szemet huny és megengedi, hogy egy tiszteletreméltó férfiút megrágalmazzanak, de neki nem ad módot arra, hogy védekezhessék, ugyanakkor az Őrálló című protestáns újságban egy lehetetlen cikk jelenik meg, amely olyan, hogy nincs ebben az országban egy becsületesen, tisztességesen gondolkozó, a keresztény nemzeti gondolatot igazán szolgálni akaró protestáns testvérünk, aki aláírná. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az őrálló című lapot szerkeszti Bogdán Gyula, kiadótulajdonosként az őrálló református társaság van megjelölve, a lap a Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál nyomatott. Ennek 1921 november 27-iki számában »Felekezetközi béke« címen a következő épületes dolgot olvashatjuk (olvassa) : »Állandóan panaszolják, hogy protestáns kormányzó, ministerek állanak az ország élén. Remegve gondolnak arra, hogy az uj király is református lesz. A felekezeti békét a Sziv-ujság ugy gendolja, hogy a protestánsok némán adják meg magukat, szakítsanak eretnek voltukkal és bűnbánóan térjenek vissza az elhagyott akolba. A szakács és a kakas régi meséje ismétlődik meg. A szakács a levágandó kakashoz ezzel a kérdéssel fordult : Sütve-e, vagy főzve ? Mikor a kakas erre így válaszolt : Se sütve se főzve, hanem életben akarok maradni, a szakács erélyesen rámordult : Kakas, eltértél a tárgytól, arra felelj : sütve-e vagy főzve ? A felekezetközi békét is ugy szeretnék értelmezni, hogy az egyik fél, és pedig a protestáns fél mondjon le az életéről — a másik táplálására. A felekezetközi békében a hazai viszonyok mellett egy percig sem hittünk. Az egység hangoztatói előtt nem a béke volt fontos, hanem a protestáns hát, amelyről a politikai és gazdasági porondra lehet ugrani. Ki törődik a vonattal azután, ha már céljához vitte az ? Maroknyi az a csoport, amely becsületesen csak a békét akarná. A nagy többség teljesen mást akar : egyeduralmat. Addig, amig az érdekek ugy kívánták, a protestánsokat ügyesen felhasználták a zsidóság ellen (ha becsületes lett volna a szándék, a protestánsok komolyabb eleménél visszhangra talál ebben a küzdelemben az egység gondolata), mikor azonban a királykérdés került felszínre, a haditerven