Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. évi január hó 12-én, csütörtökön. 481 tusában a proletárdiktatúra megbukott és a nemzetgyűlés összeült, a választások a lezajlott események tatása alatt és az akkori egyoldalú hangulat befolyása alatt lettek megtartva. Abban az időben mindenki csak a romok eltakarításával kivánt foglalkozni, megtorlást keresett a nemzet azokkal szemben, akik a nemzet bukásának okozói voltak. A büntetés, a megtorlás volt a jelszó, a revanche mindenkivel szemben, aki szerencsétlenségbe döntésünkön közreműködött, revanche azokkal szemben, akik az ország feldarabolásában vétkesek voltak. Azóta változott a világ. Ma nem büntetni, hanem épiteni és gyógyítani kell. Azok, akik jók és alkalmasak arra, hogy a megtorlás pallcsát suhogtassák, nem mindig alkalmasak az épitésre. Szilágyi LajOS : "Vájjon kire értette ? Hornyánszky Zoltán : Én is azt kérdem ! (Olvassa) : »Természetes, hogy amikor még a romokból uj politikai irányzatok ki nem kristályosodtak, amikor Magyarország felépitésére az irányelvek fel nem voltak állíthatók, ilyen választójog mellett a véletlentől függött, hogy a jövő parlamentben milyen törekvések, milyen irányzatok fognak kialakulni. A parlamenti szituációt beteggé tette és teszi az a körülmény is, hogy működésében akadályozva volt és van két nevezetes alkotmányos faktor : a király és a főrendiház. Az egyik faktort sikerült időközben azáltal pótolni, hogy a nemzetgyűlés kormányzót választott.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ennek a pécsi beszédnek most felolvastam része élénken rámutat arra, hogy a kormányelnök ur nem adta azt az intranzigens vezért Pécsett már, mint amelyet adott és megmutatott itt, amikor bemutatkozott és a bemutatkozása utáni időben. (Egy hang balfelől : Amilyen szelek fújnak !) Azt mondotta, hogy egyoldalú hangulat jellemezte azt az irányt, amely úrrá vált a nemzeten, mint politikai irányzat. Bocsánatot kérek, a keresztény nemzeti irányzat egyoldalú, intranzigens a kormányelnök ur véleménye szerint, amely pedig keresztény politikát sürget, amely a nemzeti öntudatot követeli. Ez legalább is nagyon kétes értékű nyilatkozat. Abszolúte nem nyugtat meg engem abban a tekintetben, hogy csakugyan intranzigens keresztény nemzeti irányt inauguráló kormány lesz-e az, amelynek feje egyszer igy, másszor pedig máskép beszél. Azután azt mondotta : Nem alkalmasak az épitésre azok, akik a pallost suhogtatták. Friedrich István, amikor a keresztény nemzeti iránynak élére állt, nem is suhogtatta olyan nagyon a pallost. Azokat az atrocitásokat, amelyekre itt rámutattak, nem ő követte és nem ő követtette el, hanem amig egyfelől a keresztény nemzeti irányzatot erős, kemény kézzel bevezette a nemzetbe, ugyanakkor annak kilengéseit a^ másik irányban hasonló kemény kézzel lefogta. És épen a kormányelnök ur a most lefolyt Tisza bűnvádi per során egyik tanú, dr. Ulain Ferenc vallomása szerint a következőket mondotta. Esküvel erősiNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. XIV. KÖTET tette meg a tanú vallomását, tehát igaznak kell lennie. Azt mondotta : »Beszélgettek arról, hogy a nekünk igen szimpatikus politikai irányzatnak a vezérét, hogyan lehetne a politikai szintérről eltávolítani és akkor jöttek az indítványok, hogyan lehetne megoldani a kérdést.« Többek között Ulain azt mondotta : »Azt az inkorrektnek látszó indítványt tettem, hogy jó lenne adni ennek az embernek egypár milliót, hogy tűnjön el. Erre a kormányelnök ur kijelentette, — ala ezen az értekezleten jelen volt — hogy az

"t ne tegyék, mert ha bűnös, úgyis megkapja büntetését, minek fizessenek ; ha pedig ártatlan, szintén megkapja a bíróságtól a maga elégtételét. Tehát mi a teendő ? Bocsássa magát a fővezér őrizetébe.« Bocsánatot kérek, egy emberre, akit megvádolnak, aki Magyarország első közjogi méltóságát képviselő politikus, aki ott áll az ország élén, vagy ott állt akkor, arra azt mondani, hogy bocsássa magát őrizetbe, mert vádak emeltetnek ellene, hát ez nem a pallcs suhogtatásának politikája, ez nem az a politika, amelyet épen a kormányelnök ur perhorreszkál ? Bocsánatot kérek, megint nem tudom megérteni a dolgot, hiszen az objektiv igazság keresése okvetlenül rögtön rávezette volna a kormányelnök urat arra, hogy ilyet nem illik mondani, mert ezzel önmaga ellen lázit, hiszen önmaga teszi lehetetlenné állitásának az igazságát. Azután nem büntetés-e az, amikor a kormányelnök ur kijelenti egy vacsorán, hogy igenis, büntetni kell és büntetni fogunk és büntetni fog a bíróság, mert az állam-raison a büntetést követeli. Szilágyi LajOS : Ugyanakkor az államfő kegyel mezésekről beszélt egy küldöttség előtt. Hornyánszky Zoltán : Amnesztiáznak egyrészről, másrészről pedig a legrettenetesebb megtorlást hirdetik. Mégis azt mondják, hogy nem alkalmasak arra, hogy tovább építsenek azok, akik a pallost suhogtatták. Kormányelnök ur, ha valakinek le kell vonnia a konzekvenciákat, azok nem mi vagyunk, hanem mások. (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Azután gyógyitás-e vájjon az, ha így a megtorlást hirdetik ? Gyógyítás és a sebek bekötözése-e azzal a bizonyos selymes Veronika szeret et-kendővel, ha a megtorló pallost suhogtatják. Ez a politika a szeretetlenség politikája. A kormányelnök urnák előbb leckéket kell vennie abból, hogy mi a szeretet, ha igy magyarázza azt, mert igenis ez, amit látunk, nem szeretet. Azt mondja azután beszédének további folyamán, hogy pótolja a királyt a kormányzó. Bocsánatot kérek, kvázi pót-királynak megtenni a kormányzót, azt mondani, hogy egy ideiglenes államfő pótolhatja a végleges államfőt, legalább is abszurditás, mert a végleges államfőt ideiglenesen pótolni nem lehet. Kálmán István : Épen azért pótolja, mert ideiglenes. •..•"',•• 61