Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

480 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. évi január hó 12-én, csütörtökön. Kerekes Mihály: Nem szabad nekik gyűléseket tartani ! Még templomba sem mehetnek ! Hornyánszky Zoltán: A fokozatos felelősség elve alapján tehát nemcsak a kormány,, hanem a többség, sőt azok a választókerületek is felelősek, amelyek a nemzettel szemben vállalt képviselői kötelezettségek teljesítését nem forszírozzák és nem követelik meg, hogy amit képviselőjük igért, azt meg is tartsa. Ezzel valóságos anarchia áll elő. Kerekes Mihály: Még a templombajárástól is eltiltották őket ! Hornyánszky Zoltán: Vizsgáljuk már most meg, hol van itt a hiba. Talán a keresztény eszmék koptak el, vagy a nemzeti öntudat ? Talán lehetetlenné vált a nemzet számára, hogy kemény erőszakkal, vagy bármilyen más módon biztosítsa magának ezeknek az eszméknek érvényesülését ? Talán lehetetlenné vált ennek az eszmének megvalósítása és nincsenek keresztény nemzeti öntudattól áthatott, nemzeti érzéstől fűtött tömegek, amelyek ezeket az eszméket hajlandók valóra is váltani, avagy a politikusokban van talán a hiba ? En azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy az eszmék nem kophattak el. Eszmét emberek le nem járathatnak, az emberek csak önmagukat járathatják le, s a keresztény eszme különben sem olyan, amit lejáratni lehetne, mert azért jótáll alapi tója, Krisztus. A nemzeti öntudat pedig, azt hiszem, szintén nem veszetb ki még ebből a nemzetből. Csak az egyénekben van tehát a hiba, azokban a politikusokban, akik ígéreteiket nem teljesítették, akik a keresztény gondolat jelentőségét nem tudták átérezni, azt tettekkel nem tudták és nem tudják valóra váltani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A kormány hathavi indemnitást kér. Az indemnitás megadása bizalom kérdése. Ha van bizalmam a kormány iránt, megadom a felhatalmazást, ha nincs, megtagadom azt. Én ezt a bizalmat megint csak az objektiv laitika mérlege szerint akarom kezelni : vizsgálom, megadhatom-e ennek a kormánynak és ennek a koimányzati többségnek a hathónapos indemnitást, amint hirdetik arra a célra, hogy a választói jogot megalkothassa. A választói jogot, amelyről viszont egyáltalában nem tudjuk, hogyan akarja azt ez a többség megcsinálni, a választójogot, amelynek tervezetét senki sem körvonalazta előttünk, csak egypár messziről odavetett ecsetvonással rajzolták meg annak kontúr vonalait anélkül, hogy in concreto formuláznák, miben is fog állani tulaj donképen ez az uj választói jog. Nem mondja meg, csak azt, hogy az 1918. évi XVII. tcikk alapján, a Wekerle-féle választójog alapján nem rendelheti el a választásokat, mert azt még nem tartja teljesen bőnek. Viszont azt a választójogi rendeletet, amelynek alapján mi ültünk össze, túlságosan bőnek tartja. De azt nem mondja meg, hogy a kettő között, amely irtózatos tág latitüdöt tartalmaz, mi volna az a konkrét formula, amelynek keretében akarná a választójogot magát megalkotni. Bocsánatot kérek, ahol a nemzet elevenjébe vágó kérdésekről V8n szó; ahol arról van szó, hogy a jövőt megalapozzuk ; ahol arról van szó, hogy a múlt hibáit kiküszöböljük ; ahol arról van szó, hogy a nemzet jelenjét megalapozzuk, megerősítsük ; nem lehetek bizalommal már önmagában, ab ovo ebben a kérdésben sem, a kormány iránt, mert hiszen nem körvonalozza politikájának ezt a részét, ami épen a választójog megalkotása szempontjából, szerintem, feltétlenül szükséges volnai. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Arra a bizalomra, amelyre nekem volna szükségem, hogy a kormányzatnak és a nemzetnek szükséges indemnitást megszavazzam, arra a bizalomra — bocsánatot kérek — sehol sem látom meg azt az alapot, azt a bázist, amelynek alapján én ezt a bizalmat előlegezhetném. Mert nézzük csak a kormánynak a politikáját. Ugy-e, mélyen t. Nemzetgyűlés, határozott, kemény, keresztény nemzeti irányzatot hirdető pro-' grammot adott a Bethlen-kormány, és vájjon határozottan ebben az irányban tevékenykedik-e ? Mélyen fc. Nemzetgyűlés ! Határozott irányt én csak egyben látok, a mentelmi jog feltétlen legázolásában. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ebben oly feltétlen nagyságot ért el a kormányzat, amelyet sem előtte nem értek el, sem utána talán sohasem fognak elérni. (Igaz ! Ugy van ! half elől.) Rakovszky István : Túlságosan tapossák a törvényt ! Hornyánszky Zoltán : Erről különben beszédem további folyamán részletesen fogok beszélni. Tehát a határozott irányt nem a keresztény nemzeti gondolatnak Mjegecitésében, annak diadalra juttatásában látom, hanem látom ettől való eltérését, bizonyos illegitim irányban való kilengését, amely épen nem alkalmas arra, hogy azt a szükséges bizalmat, amelynek alapján én az indemnitást megszavazhatnám, a kormány . részére biztosítsa. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tényekkel fogok erre rámutatni. Méltóztassék venni a következő esetet. Az Est-tel szemben a keresztény nemzeti intranzigenciát hirdető kormány kibocsátotta az utcai árusítás tilalmát, tehát feltétlenül a keresztény gondolatot szolgálni akaró és szolgáló köntösben mutatkozott be. Azután elment ugyanennek a kormánynak elnöke Pécsre, és ott egy teljesen liberalizmustól átfűtött beszédet mondott, amelynek zsjosan helyeselt a többség. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Tehát amig egyfelől keresztény nemzeti intranzigenciát akar bemutatni, ugyanakkor pedig másfelé kacsint. Azt megint nem tudom a parlamentarizmus elvével összeegyeztetni, és ennek következtében nem tudom megalapozni azt a bizalmat, amelyre nekünk okvetlenül szükségünk van az indemnitás megszavazása tekintetében. (Egy hang balfelől : Pojácapolitika !) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A kormányelnök ur Pécsett a következőket mondotta beszédében (olvassa) : »Amikor 1919 augusz-