Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. évi január hó 12-én, csütörtökön. 477 képviselő urnák, hanem nagyrészt nekem köszönhetik. Még csak annyit jegyzek meg, hogy Rupert képviselőtársam közbeszólását visszautasítom. Ne gyanusitsa az embert ilyen burkolt közbeszólással, mert én sem gyanúsítom meg őt és nem tulajdonítom az ő mostani szereplé ét zsidó kliensei befolyásának. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 3&2, 391) tárgyalása. Szólásra fel van irva ? Gerencsér István jegyző : Homyánszky Zoltán! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A költségvetés vagy az indemnités vitája a kormány részéről mindig a teherviselés, a teherbiróképesség lemérésének volt az erőpróbáj ellenzék I részéről pedig mindig az alkotmányosság, a parlamentarizmus szigorú formái között az objektiv kritika megnyilvánulásának volt az egyik eminens módja. A kormány csak ugy szolgálja azt a feladatot, ha az ellenzék elé nem vet gátat az objektiv kritika megnyilatkozása tekintetében. Kötelessége ez a kormánynak önmagával szemben is, mert hiszen csak akkor mutatkozik meg az erő, ha az ellentétes erők próbálják egymást legyőzni. De kötelessége ez annyival inkább, miután ellenkező esetben vét a parlamentarizmus elve ellen, mert a szólásszabadságot, a véleménynyilvánításnak a szabadságát gátolja meg. Tehát nem helyes a kormányzat részéről, ha azzal a terrorizálással, hogy ex-lexbe megy az ország, gátat akar vetni a költségvetés vagy az indemnités objektiv kritikájának. Nem lehet azzal fenyegetni az ellenzéket, hogy ő lesz az ex-lexes állapot oka ; ezt nem teheti főleg egy olyan kormány és egy olyan kormányzatot támogató többség, amely maga szolgáltatja legnagyszerűbb példáját annak, hogyan kell obstruálni. (U'gy van ! balfelől.) Méltóztassék csak végigtekinteni a szónokok során ; az ellenzék részéről feliratkozott szónokok legnagyobb része, mondhatnám 70 százaléka csak egyórás vagy másfélórás beszédet mondott, mig a kormánypárt részéről feliratkozott szónokok nagyrésze mit csinál ? Másfélórás, két és háromórás, egész üléseket kitöltő obstruáló beszédekkel tartja fenn tovább azt az ex-lexes állapotot, amelyet a kormányzat részéről mint perhorreszkálandót elitéi.' T. Nemzetgyűlés ! Az ellenzék kötelessége, hogy kritikát gyakoroljon. De viszont a kormánynak kötelessége, hogy a véleménynyilvánítás szabadságával az ellenzéknek módot nyújtson a kritika gyakorlására, és nem lehet exlexes állapotra hivatkozni akkor, amikor itt a mentelmi jog fel- f rúgásával képviselőket nyakra-főre letartóztatnak. (Ugy van ! balfelöl.) Az exlexes állapot nem most, nem 1922 január 1-től következett be, hanem attól a lecsúszástól kezdve következett be, mikor a kormány és a kormányt támogató többség oda állt és a mentelmi jog félretételével képviselőket letartóztattak. Ez szerintem az igazi exlex. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szäsöbaloldalon.) Amint a kormánynak kötelessége, hogy az objektiv kritika megnyilvánulását lehetővé tegye, épen ugy kötelessége az ellenzéknek is, hogy az ellenzéki szereplést ne szállítsa le az olcsó babéraratás színvonalára, és ne sülyessze le a költségvetési vagy indemnitási vitát a korteskedés alacsony eszközévé. (Helyeslés balfelől.) Tehát az objektiv kritika terén maradjon meg az ellenzék, a kormány pedig mindig adjon módot arra, hogy ez az objektiv kritika a törvényes formák és keretek között megnyilatkozhassék, mert ezt a parlamentarizmus elve követeli. (Helyeslés balfelől.) Az ellenzék részéről tehát nem személyeskedés és a kormány személyei ellen való invektivák felsorolása, hanem egyedül és tisztán az objektív kritika megnyilvánulásának a módja kell hogy kifejezésre jusson. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Kellene hogy legyen ! Hornyánszky Zoltán : Ha a kormány betölti ugy a feladatát, amint vázoltam, akkor eleget tesz hivatásának. Hasonlókép az ellenzék nem tesz hivatásának eleget, ha ezen a téren túlmegy. Csak addig marad meg a parlamentarizmus elve alapján, amíg az objektív kritika megnyilvánulásának módjait ugy választja meg, hogy sem személyeskedés, sem más nem vezeti, hanem tisztán az anyagi igazság keresése. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyon helyes ! Bárcsak igy volna ! Hornyánszky Zoltán: Bátor voltam mindezt azért leszögezni, hogy ne legyen az ellenzék megvádolható azzal, hogy obstruai, hogy nem az objektiv kritika megnyilvánulásának módját követi, mert hiszen ez őt a parlamentarizmus elve alapján megilleti. Ha a kormány és az ellenzék ugy teljesiti a feladatát, amint vázoltam, akkor igenis nagyon sok személyes összeszólalkozásnak, sok olyan vitának elejét vesszük, amely nem válik a nemzet hasznára, hanem egyenesen kárára. Ma, midőn ez az ország ezer sebből vérzik, amikor az emberek mérhetetlen politikai szenvedélytől izzított é; tüzelt érzülettel állanak egymással szemben, amikor azt látjuk, hogy itt a keresztény felebaráti szeretet elvei valósággal elvesztek : akkor igenis szükség van arra, hogy itt ezen ellenzéki padokról mutassunk rá egyfelől a kormány kötelezettségeire, másfelől az ellenzék kötelességeire is. T. Nemzetgyűlés ! Ha igy tölti be hivatását, feladatát a kormány, a kormánypárt és az ellenzék, akkor teljesen feladatának magaslatán áll és a parlamentarizmus elve nem jut csődbe, hanem egyenesen dicsőségesebbé válik és mindnyájunknak, az egész nemzetnek közkincsévé lesz. A keresztény nemzeti ellenzék, amelyhez tartozni szerencsém van, mindig ezt az álláspontot foglalta el. Sohasem vezette a szubjektivitás, hanem mindig az objektív kritika határait tartotta be, mindig azt a kritikát kereste, amellyel nem önmagának, nem népszerűségének használhat, ha-