Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

38 Â nemzetgyűlés 273, ülése 1921, demnitásba foglaltattak s szintén a személyi járandóságok emelésére valók, nevezetesen útiköltségek emelésére és más hasonló intézkedésekre. Hozzájárul továbbá ugyancsak a nyár folyamán megalkotott törvényből eredőleg az az 1.2 milliárdos kiadás, amely a természetbeni ellátás kiterjesztésére, illetőleg ruha- s cipő-akcióval való összekapcsolására engedélyeztetett és hozzájárul az a mintegy 5 milliárdot kitevő többlet, amely előáll a drágulásból kifolyólag, előáll ugy a közszolgálati alkalmazottak ellátásánál, mint pedig a liszt-akcióból kifolyólag. Ami a költségvetés többi tételeit illeti : 4.4 milliárd van előirányozva dologi kiadásokra ; összevéve az egész költségvetésben 4.8 milliárd a különböző gazdasági és üzemi kiadások összege. Ugy számitok és ugy kell felvennem a dolgot, hogy ezek a gazdasági és üzemi kiadások meg fogják találni a maguk rentabilitását, hogy ezekkel szemben megfelelő bevételeknek kell jelentkezniök s ennélfogva itt nem számitok többletet, csak anynyit, amennyi a dologi kiadásoknál szükségképen előáll s amit hozzávetőleg 1 milliárddal veszek számításba. Az államkölcsönök szükséglete 2.8 milliárdot tesz ki nettó, a beruházásoknál pedig 2.1 milliárd van előirányozva. Ezenkívül a költségvetés egyéb kiadásai, a különböző akciók, a betegápolás költségei, a nagyobb beszerzések költségei együttvéve mintegy 4.2 milliárdot tesznek ki, amikkel szemben azonban most már számolnunk kell, egyrészt a toborzásból előálló többköltségekkel, másrészt egyéb apró intézkedéseknek és az entente-bizottságnak költségeivel is, úgyhogy összevéve mintegy 10—41 milliárd uj kiadást kell ma konstatálnunk, ami az előbb emiitettem 6.5 milliárd kiadást körülbelül 16 milliárd deficitté növeli. Mindezek az összegek olyképen jelentkeznek s abban az esetben állanak elő, hogyha a bevételeket ugyanazokkal az Összegekkel veszem kombinációba, amelyek annak idején előirányoztattak. Már most, ami ezt a bevételi részt illeti, amint méltóztatnak tudni, a költségvetés tulajdonképen két részből áll. Az egyik a tulajdonképeni közigazgatás, az adminisztráció ; a másik pedig az üzemek költségvetése. A tulajdonképeni budget. a közigazgatási rész 18.2 milliárd kiadással van a költségvetésben előirányozva, amellyel szemben 4 milliárd a deficit. A másik rész pedig, az üzemek dolga, 8.6 milliárddal van előirányozva és ezzel szemben 2.6 milliárd a deficit. Az üzemekről nem beszélek. Az üzemeknek el kell érniök azt a nivót, amelyen bevétele az ő kiadásaikat fedezni lesznek képesek. (Ugy van!) Én remélem, hogy ez mihamarább be fog következni, ha talán nem is a legközelebbi időben. Beszélek azonban a budgetnak, a tulajdonképeninek, a közigazgatásnak költségeiről s az azokra eddig felhasználható bevételekről. Abból a 14 milliárdból, amelyet fedezetnek jelöltem meg« a tulajdonképeni budget ben, á pénzügyi tárcának bevételei —a fő bevételi források amelyekkel rendelkezünk — 13.2 milliárdot évi december hó 20-án, kedden. tesznek ki ; hogyha pedig nettó számitom a dohánynál és a sónál a bevételeket, akkor 11.5. milliárd a magyar államháztartásnak a fő pénzügyi forrásokból eredő bevétele. Ha pedig ezeknek a bevételi forrásoknak megoszlását vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az egyenes adóztatásra 23.7%, a forgalmi adókra és az illetékekre 27.5% és a fogyasztási adókra 48.8% esik. Olyan arány ez, amelyet teljességgel lehetetlen a jövőre nézve fentartani (Igazi Ugy van!) Az egyenes adóztatás 24%-ával szemben áll a többi adó és a többi megterheltetések 76%-a '

f ez Magyarországon, hogyha rendet kivanunk teremteni, állandó helyzet nem lehet, (ügy van! Ugy van!) FrÜhWirth Mátyás : Antiszociális helyzet ! Kállay Tibor pénzügyminister: Ennélfogva a legfőbb törekvésemnek arra kell irányulnia, hogy kiépítsem az egyenes adóztatást és felemeljem arra a nivóra, amely megfelel a vele szemben álló kiadásoknak, (ügy van! Ugy van!) Ezt a kiépítést és felemelést elsősorban az adóztatási apparátus megszervezésével és kiépítésével vélem elérni. Ez a munka nem uj, ez már megkezdődött régebben és folyik még hosszú ideig, mig igazi eredményeket tudunk elérni. Ezt bizony egyik napról a másikra nem lehet biztosítani. De valami eredményt, máris elértünk és abban a helyzetben vagyok, hogy a t. Házat ebben a tekintetben már bizonyos sikerekről tájékoztathatom. (Halljuk! Halljuk!) Ami mindenekelőtt a jegyzőknek kérdését illeti, méltóztatnak tudni, hogy a háború és a forradalmak nagyon sok ilyen alkalmazottat elsodortak a helyükről, hogy akkor, amikor az adóztatási apparátusnak és nevezetesen a pénzügyi szervezetnek kiépítéséről volt szó, nagyon sok embert nem találtunk a helyén, hogy ezzel szemben egy egész csomó jegyző volt, aki Budapesten töltötte a napjait, ahelyett hogy visszament volna igazi rendeltetési helyére a községekbe ; (Ugy van ! Ugy van !) tehát intézkedtünk arra nézve, — s ez az akció már befejezés előtt áll — hogy mindazok, akik jegyzők voltak és idemenekültek, visszamenjenek jegyzői foglalkozásukhoz ; ilymódon körülbelül 400 embert sikerült már a községekbe visszatéríteni, sokkal több most már nem is igen van. Gondoskodtunk azonkívül arról is, és pedig megfelelő tanfolyamoknak felállítása utján, hog}?azoknak egy része, akik kedvet éreznek erre a pályára, átmehessenek a jegyzői hivatásra. Ebben az akcióban is bizonyos sikert mutathatunk fel, amennyiben — ha jól emlékszem — 450 ilyen, többnyire államvasuti embert, és tanítót sikerült a jegyzői pályára átvezetni. A belügyminister urnák hivatali elődjével még mint államtitkár megegyeztem abban, hogy 600 uj jegyzői állást rendszeresitünk, ezek közül 800 adóügyi és 300 segédjegyzői állást, és ezeknek betöltése, ezeknek a munkahelyeknek igénybevétele az, amire az előbb emiitett embereket beállíthatjuk,