Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1921 • A legnagyobb hiány és legnagyobb nehézség természetesen a fogalmazási, számvevőségi és adókezelési szaknál mutatkozik. Itt mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy ezeknek helyiséget, lakást biztositsunk, és igy lehetővé tegyük az elhelyezkedésüket és az adminisztrációba való beállásukat. A legnagyobb nehézségek —mondom — itt mutatkoznak, az áthelyezéseknél, a hivatali elhelyezésnél, mindazoknál a személyi momentumoknál, amelyeket figyelembe kell vennünk akkor, amikor valamely szolgálatba beállítani kívánjuk őket, mert hiszen arra kell a súlyt helyeznünk, hogy az illető kedvvel és megelégedéssel teljesíthesse hivatását. Bródy Ernő ; Mindenki ! Kállay Tibor pénzügyminister: Már most ennek a szervezetnek, nevezetesen az emiitett három kategóriának kiegészítését nem elsősorban uj emberek felfogadása által tervezem, hanem át kell vinnem azokat az embereket, akik más-ágazatokban feleslegeseknek és létszámfelettieknek mutatkoznak, (Helyeslés.) és erre vonatkozólag a jelen indemnitási törvényjavaslatban már felvettem egy szakaszt arra vonatkozólag, hogy utasittassék a kormány, hogy a mostam költségvetési év végéig igyekezzék ezeknek a lé+szám felett kimutatott alkalmazottaknak elhelyezéséről gondos kodni olyképen, hogy ezeknek áthelyezése az év végéig megtörténhessék. Akkor azután azokat, akik még feleslegesen fenmaradnak, végelbánás alá kell majd vermi. Én itt nem tervezek erőszakos intézkedéseket és nem kívánom az ő exiszteneiájukat lehetetlenné tenni. Viszont azonban be kell látniok, hogy az állam azokat az alkalmazottait is alig tudja eltartani, akikre valóban szükség van (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) és hogy ennélfogva másképen, mint a tisztviselői létszám leszállításával, az adminisztrációban elő nem haladhatunk. (Helyeslés jobbfélől.) Azt, hogy az ő sorsuk milyen módon lesz rendezve, még későbbi elhatározásnak tartom fenn ; a törvényhozás bölcsessége lesz hivatva ezt megállapítani, úgyhogy ők sérelmet ne szenvedjenek, de ezzel szemben az általunk elérni lavant cél mindenesetre biztosit« tassék. B kitérés után újra vissza kell mennem az adóztatásnak, nevezetesen a jövedelmi adónak kérdésére. A jövedelem- és vagyonadókivetési eredmények az 1918. és 1919. évekre nézve már rendelkezésünkre állanak, s ha ezeket megnézzük, azt hiszem, inkább rossz tréfának kell tartanunk. 1918. évre a jövedelmi adókivetés az egész országban százhúsz milliót jelent, az 1919. évre pedig kétszáznegyven—kétszázötven millió körül, nyolcvan millió korona vagyonadóval. Ez nem olyan eredmény, amivel a magyar államháztartásban operálni lehet ; ez nem az az adó, amelyre a tudósok azt mondják, hogy meg kell szüntetnünk minden mást. és erre a jövedelem-adóztatásra kell baziroznunk a« egész állami költségvetést. Én nyugdíjas koromban, beutaztam az egyes pénzügyeid december hó 20-án. kedden. 3t< igazgatóságokat és érdeklődtem az egyes helyeken az eredmények iránt. Találtam egy igazgatóságot, ahol az 1921. év októberében jövedelem-, vagyonés hadinyereségadó címén 25 ezer korona körüli összeg folyt be. Megnéztem a vadászati és fegyveradó eredményét ugyanabban a hónapban. Ez 350 ezer korona volt. Vadászati jegy nélkül ugyanis nem lehet vadászni. (Derültség.) 1921. évi november hóban ugyanennél a pénzügyigazgatóságnál már csak 17.000 korona folyt be jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó címén, s ugyanakkor 230.000 korona volt a vadászati és fegyveradóból folyó bevétel. Ami a jövedelmi adó és vagyonadó tételeit illeti, tudom, hogy ezek tekintetében emelést tervezni, kilátásba venni nem lehet. -Azok elegendő magasak és nincs is szándékomban ezek emelése. Szükséges azonban az alapoknak kidolgozása és megállapítása ugy. ahogy a való viszonyoknak megfelel. Es itt elsősorban természetesen ismét a személyzeti kérdés az, amely felmerül. Én igyekezni fogok a magam részéről mindent megtenni abban a tekintetben, — és erre nézve máris intézkedtem — hogy a személyzet, nevezetesen a pénzügyi fogalmazási kar kéthetenként tartandó összejöveteleken oktattassék. A Pénzintézeti Központnak szívességéből alkalmat nyer tünk arra, hogy tisztviselőink egy része ott a könyvvitelben kiképeztethesse magát, ezenkívül gondoskodtam külön könyvszakértőknek felvételéről és intézkedtem s intézkedni fogok a jövőben is arra nézve, hogy központi kiküldöttek az ország egész területét beutazzák és biztosítsák azt, hogy lehetőleg egyenletes és igazságos legyen az ország egész területén az adóztatás. Itt azonban meg kell emlékeznem & felszólalási bizottságoknak működéséről is, amelyek némely helyen — sajnos — előidézői annak, hogy túlságos kis mérvben állapittatik meg az adó, mert némely helyen a felszólamlási bizottságok ugy képzelik feladatukat, hogy ők az egyesekre, illetve a hatáskörük alá tartozó egész területre nézve szuverénül állapítják meg a megterheltetésnek mérvét. Erről a helyről is figyelmeztetnem kell a felszólamlási bizottságokat, hogy nekik feladatuk az egyforma és egyenlő megadóztatásnak, az igazságosságnak biztosítása azokon a mérvekben ésazokon az alapokon, amelyeket nem ők állapítanak meg, hanem a törvényhozás. (Igaz ! Ugy van !) Azoknak az eredményeknek, amelyéket ismertetni szerencsém volt, egyik oka —elismerem — az, hogy adórendszerünk nagyon komplikált és abban nagyon nehéz az embernek magát kiismerni. Én a magam részéről tervbe vettem az egyszerűsítést . . . (Helyeslés.) Frühwirth Mátyás : A vagyon és jövedelem után fizessenek ! Kállay Tibor pénzügyminister : ... és az a szándékom, hogy nem tartok meg mást, csak a földadót, házadót, azután egy fixirozandó és nem fejlődésre szánt kereseti adót, a társulati adót és természetesen a jövedelem* és vagyonadót,