Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-284
'A nemzetgyűlés 2S4. ülése U szagot a jelenlegi pénzügyi anarchiából feltétlenül ki tudja vezetni, A felhatalmazási tör vér yj avaslatban a legnagyobb tehertétel a tisztviselők tehertétele. Azonban itt is igazságos állásponton van akkor, amikor azt mondja, hogy a tisztviselőkre feltétlerül szüksége van ennek a nemzetnek, bár rendkivül sokan jöttek a megszállott területekről, bár nagyon sok olyan tisztviselő van jelenleg itt, aki nem tud intenzive dolgozni, mert az állam nem tud neki kellő munkaalkalmat adni ; de ezekről mégis gondoskodni akar és ezeket is elhelyezni kivan ja, még pedig átcsoportosítás utján. Erre vonatkozólag bátor vagyok az igen t. pénzügymin ister ur figyelmébe ajánlani azt, hegy azokat a tisztviselőket, akik a megszállott területekről menekültek ide és azokat, akik a B) osztályba soroztattak, mint olyanok, akik nem feltétlerül nélkü ] özhetetlenek a mostani közigazgatási ágazatokban, különösen a községi életben igyekezzék elhelyezri. Magyarországon — amint nemrég egyik képviselőtársul k rámutatott erre — a közeégi törvény a régi jobbágyrerdszeri felfogásnak maradványa és'a községi élet rincs oly intenzive kiépítve, amirt azt ki kell épiteni és amint hiszem is, hegy a közigazgatási reform megvalósítása alkalmával a nemzetgyűlés majd ki is fegja épiteri. Itt, a községi életben kell a tisztviselők egy részét elhelyezni, azután a szövetkezeteknél, barkóknál, pénzintézetekre], azoknál a produktív intézményekre! és faktoroknál, ahol eddig a tisztviselők közül nagyon kevesen helyezkedtek el, amely területeket eddigelé más emberek, idegenek foglaltak el, akik nincsenek annyira ráutalva a mostani nyomorúságban, hogy épen a kiüldözött tisztviselők helyét foglalják el és az ő kenyerüket vegyék el, mert ők ilyen viszonyok között is másképen meg tudják keresni kenyerüket. A tisztviselőknél azonban különbségeket kell tenni. Feltétlenül igazságosnak és szükségesnek tartom, hogy azoknak, akik a világháború zivatarát végigszenvedték, előnyük legyen a tisztviselői pályán és feltétlenül szükségesnek tartom, hog}^ az egyes ministerek küszöböljék ki azt az igazságtalanságot, hogy azokat az állami vagy más tisztviselőket, akik künn voltak a háborúban, az alatt az itthon levő felmentettek átugrottak. De nemcsak azoknak a tisztviselőknek, aldk a háborúban resztvettek, kell előnyt biztosítani, hanem az államhűség szempontjából és magyar nemzeti keresztény politika szempontjából is feltétlenül szükséges, hogy az egyes minister urak azokról is állítsanak össze jegyzéket és azoknak a szolgálatait is vegyék igénybe, akik a két forradalom alatt az állásukból elmozdittattak, kihelyeztettek, akiket megbüntettek és akik a proletárdiktatúra alatt felmondták a szolgálatot a diktatúrának és átmentek Szegedre, vagy pedig egyáltalán nem tettek szolgálatot. Ezek is olyan civilkatonái voltak a magyar államnak, akik hűségesek voltak akkor, amikor a legnagyobb veszedelem fenyegette a magyar nemzeti államot ( XJgy van ! jóbbfélol.) és akiknek hűségére, gerincesNEMZETCtTTÜLESI NAPLÖ. 1920—1921, — XIV. KÖTET. >2. évi január hő 9-én, hétfőn. 393 ségére és abszolút hazafiasságukra minden körülmények közt számítani lehet. (Ugy van/ a jobboldalon.) Ne történjék meg az, ami pl. a kultuszministeriumban megtörtént, hogy olyan tiszviselőt. aki annak idején a proletárdiktatúra alatt 300 embernek jelenlétében az udvaron egy targoncára felállva lázitó. beszédet mondott amellett, hogy minél többen lépjenek be a vörös hadseregbe és rámutatott arra, hogy a Kárpátok szakadékain most ereszkedik le a felmentő orosz hadsereg, mely meg fogja menteni a diktatúrát és azt örökéletüvé teszi, — egy ilyen tisztviselőt most, a keresztény intranzigens irányzat idején előléptettek, ministeri titkárrá neveztek ki. Bancs Zoltánnak hívják az illető urat, sőt szociálpolitikai referátumot ad a mir:isterelr ök urnák. Ellenben Imrey Lrjos közalapítványi igazgató, Danhof Antal és Karácsony Ferenc mb isteri titkárok, kiket kidobtak az állásukból és akik a diktatúra alatt Szegeden teljesítettek szolgálatot az ottani ellenforradalmi kormánynál, nemhegy előnyben részesübiének, — hiszen nem is kivárják, hegy előnyben részesüljenek — de még szemrehányásokkal is illették őket, mert több tisztviselő, aki annak idején itt volt és a népbiztosok rendeleteit végrehajtotta, sőt azoknak referátumot is készített arról, hogy hogyan kell szocializálni a műkincseket, hogyan kell azokat szétosztani, a képeket kiállítani és a proletárállamnak tulajdonába venni, — azt mondták, hogy könnyű volt Szegeden, mert ott dorbézoltak, jól éltek, nem kellett gerstlit és káposztát enni. Szóval még szemrehányásokat is kaptak és erkölcsi védelmet sem nyertek még a minister urak részéről sem. A nemzeti ellenállás idején minden vármegyében respektálták, tisztelték, sőt a legközelebbi tisztújítás alkalmával még előnyökhöz is juttatták azokat a tisztviselőket, akik a nemzeti ellenállás idején a magyar nemzeti ellenállással együttéreztek. Ha akkor egy kisebb harcnál, amely a magyar nemzeti függetlenségi eszméért folyt, a vármegyei tisztviselőket igy osztályozták és munkájukat, hazafiságukat egy megállapították és elismerték, mennyivel inkább rászolgálnak erre azok a tisztviselők, akik a két forradalom és a proletárdiktatúra alatt életük kockáztatásával megtagadták itt a szolgálatot, börtönbe kerültek és ha a börtönből kiszabadultak, véres verések között várták meg azt a virradatot, amikor a diktatúra megbukott augusztus 2-án. Egy részük megszökött az életük kockáztatása árán és átmert a kétszer elzárt vonalon, a szegedi tanyák között, hegy a magyar nemzeti hadseregnek fegyvert szállítson, vagy katonát, vagy tisztet vigyen oda a maga személyében. Ezt minden igazságos embernek feltétlenül el kell ismernie és a tisztviselőkérdés rendezésér él, a létszám apasztásánál ezt minden minister urnák erkölcsi és hazafias kötelessége figyelembe venni. A pénzügyminister ur egy nagyon egészséges 50
