Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-284

394 A nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfőn. tervvel jött elő, azzal, hogy azokat a községi jegyzőket, akik megszállott területről menekültek ide, vagy pedig itt voltak csonka Magyarországon, de a nép haragja elől kénytelenek voltak eljönni, állásaikat elhagyni — tanfolyamokon kiképezteti és elhelyezi őket az adóvégrehajtásnál. Én azt a 600 főnyi létszámot, melyet a t. minister ur bejelentett, kevésnek találom, mert az ellenzéki oldalról Ereky t. képviselőtársam is rámutatott arra, hogy Somogy vármegyében 17 vagy 18 olyan község volt, mely éveken át nem fizetett adót. Magam is több olyan községet tudok, amely nem fizetett adót a beállott anarchisztikus zűrzavarok következtében és maga a minister ur is elismeri, hogy főleg jövedelmi adóban nagyon kevés folyt be egy év alatt, alig 160 millió korona. Mindebből az következik, hogy a végrehajtást alá kell húzni, hangsúlyozni kell, és hogy tulajdonképen nem az adókivetés, hanem a végrehajtás a legfontosabb. Azt a 600 jegyző, akit most átvesznek, kevés ; ezeknek számát feltétlenül szaporitani kell a menekült tisztviselőkkel, akiket adóügyi vagy pénzügyi tanfolyamokon ki kell képezni. Ezeket be kell állítani a pénzügyi közigazgatás szolgálatába. A pénzügyministeriúmról és az alárendeltösszes pénzügyi hatóságokról igazán a legteljesebb elismeréssel kell szólanom. A pénzügyministeriumban és az igazgatóságoknál is egy-egy tisztviselő naponta 50—60, sőt 100 darab aktát is kap. A minister úr megjegyzése valóban igaz, hog}'- napi 10 órát is dolgoznak. Hogy a munka u még intenzivebb legyen, ujabb embereket kell beállítani és le kell venni a terhet a mostani tisztviselők válláról, meg kell osztani az ujakkal és akkor az adóvégrehajtás még nagyobb mértékben fog megtörténni. Tagadhatatlan, hogy az ország szekerét ebből a kátyúból nem lehet másképen kihúzni, mint az adók becsületes befizetésével, Adómorált kell teremteri és szakítani kell" azzal a hagyománnyal, amely megmaradt a liberális érából, amikor az egyik pérzügymir ister azt mondotta, hogy az államról megf eledkezr i nem erkölcstelenség és azt meg lehet bocsátani. Most, amikor az ország ilyen nyomorúságban van, amikor 15 milliárd a mínusza az állami költségvetésnek, feltétlenül mir den egyes állampolgáraik érezrie kell, hogy az ő adófilléreiből kell ezt az ország3t kihuzri a csávából. Mindenkinek az adómorál szerint becsületesen be kell fizetnie a jövedelmének megfelelő adót, mert másképen nem tudjuk tisztviselőinket eltartani, valutánkat sem tudjuk megjavítani és nem fog itt olyan gazdasági élet megindulni, amelynek azután az volna az eredménye, hogy mir der ki a jövedelméből könnyen, örömmel meg tudja fizetni az őt megillető adót. A tisztelt m ír ister ur rámutatott arra, hogy neki külör ös gor d ját képezte az, hegy a szakiskolák fen tartására 100 milliót vett előirányzatba. Itt bátor vagyok az igen t. minister urnák figyelmébe ajánlani egy rendkivül fontos körülményt. Szent István Magyarországának gazdasági tiszta hozadéka 7 milliárd korona volt ; ebből 4 és Y

2 milliárd a mezőgazdasági munkának volt a hozadéka, 1 és y

2 milliárd az ipari munka hozadéka volt, és 700 millió korona volt a kereskedelemnek hozadéka. Ebből meg lehet állapítani, hogy ez az ország elsősorban az agrár érdekeire és agrár jellegére kell hogy támaszkodjék, ha virágzóvá akar válni és ha ki akar emelkedni a mostani gazdasági posványból. Természetes tehát, hogy ennek az országnak gazdasági kultúráját és iskolázottságát is ehhez a gondolathoz kell idomítani. Azokban az iskolákban, amelyek jelenleg fennállanak, a középiskolákban, a reáliskolákban és felső kereskedelmi iskolákban még a régi rendszer szerint tanítanak, a régi rendszer pedig különösen a latin műveltségű iskoláknál nem anynyira gazdasági műveltséget és tudást ad a tanulóknak, mint inkább a latin nyelvben, a világtörténelemben, az ókori, a középkori és az újkori történelemben való tökéletes jártasságot, szóval elméleti magas műveltséget adnak a magyar középiskolák,még pedig olyant, hegy nagyon kevés állam van Európában, ahol a 8 gimnáziumot elvégzett diákok oly széleskörű műveltséggel lépnek ki az életb«, mint a magvar középiskolai tanulók. Ezekből az iskolákból azonban hiányzik a társadalmi gazdaságtannak tanítása. Már pedig a társadalmi gazdaságtan tanítása főleg a kereskedelmi iskolákban szükséges, mert Magyarországon a mezőgazdasági tiszta hozadék szempontjából 700 millió volt egy évben a kereskedelmi munkának a jövedelme, míg a mezőgazdaság tiszta hozadéka ezzel szemben 4% milliárd. Az ország gazdasági jellegének megfelelőleg tehát feltétlenül szükséges, hogy a kereskedelmi iskolákban, de a polgári- és a középiskolákban is a gazdaságtan, termeléstudomány és mindazok a tudományágak taníttassanak, amelyek Magyarország agrárjellegével összefüggésben állanak, az itteni gazdasági rend kialakulásához, megalapozásához hozzájárulhatnak és a diákoknak olyan műveltséget adnak, hogy ne csak az accusativus cum infinitivo, genitivus quantitatis és qualitatis szabályait és más egyéb ilyen szabályokat tudjanak tökéletesen, hanem ezek helyett tanulják meg a gazdasági élet szabályait, alaptörvényeit, aminek ma megcsonkított állapotában a nemzet sokkal nagyobb hasznát látja, mint a klasszikus nyelvtudománynak. A felhatalmazási törvényjavaslat vitája alkalmával éles kritika tárgyát képezte az, hogy a kormány támogatta a Hangyát, az O.H.K.-t, a Mezőgazdák Szövetkezetét és a Baross-Szövetséget. En csak azt tudom, hogy minden magyar községben, ahol a Hangya-szövetkezetet megalapították, a nép vagyonos, józan lett, gazdasági érdeklődése a szövetkezeti eszme iránt felkeltetett és hogy a szövetkezet létesítéséből a népnek és a községnek egyaránt feltétlen anyagi és erkölcsi haszna volt. Azt láttam továbbá, hogy ezekja szövetkezetek Magyarország feldarabolása után a megszállott területeken továbbra is az illető község