Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

382 A nemzetgyűlés 283. illése 1922. én szolgaieikü vagyok, nagy kalitkába vagyok zárva, hol kapok eledelt és kapok egy ragyogó nyakörvet, nyakláncot, igy élek, szépen elpuhulok és elfelejtem magyarságomat. (Zaj half elél.) Haller István : Erre semmi szükség nincs, ne tessék elfelejteni ! Tessék gerincet mutatni ! Méhely Kálmán : Haller igen tisztelt képviselő ur nagyon jól tudja, hogy Mária Terézia uralkodása, különösen pedig II. Józsefé, milyen volt kulturálisan, közgazdaságilag, nevelési tekintetben. Haller István: öriási eredményeket mutat Î Méhely Kálmán: Óriási eredményeket ért el, de az elnémetesedés is ekkor volt ; mindannak az volt az ára, hogy a magyarság mondjon le nemzeti törekvéseiről, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát nem elég a kulturális haladás és fejlődés, és amit az előbb Friedlich István t. képviselő urnák mondottam, azt kell Haller István t. képviselő urnák is mondanom, hogy ő a magyar faji érzéstől távolabb áll. A magyarság pedig egész ezeréves történelme folyamán gróf Apponyi Albert azon szavai szerint élt, amelyek az 1904—905-iki alkotmányos harcok, küzdelmek idején a magyar nemzet előtt mint lobogó fáklya világítottak ; hogy : szabadság nélkül nem kell gazdagság és szabadsággal a szegénység is elviselhető. ( Ugy van ! jobbfelől.) Ez a felfogás volt az, amely akkor, 1904-ben — nagyon jól emlékszem — az egész országot annyira fellelkesítette és az akkori alkotmányos küzdelmeket he vitette. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben viszont anyagi és gazdasági előnyöket hiába ígérgettek, akkor Ígérték a demokráciát, nagy demokratikus engedményeket ígértek, de a magyar nép milliói, a kisemberek eldobták és lemondtak azokról, mert ellenértékül a magyarságukból kellett volna áldozatot hozniok. (Ugy van! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Ennélfogva tiszteljük ugyan, de nem rajonghatunk, nem kapcsolódhatunk azokhoz az emlékekhez, amelyek az egyoldalú, egy irányú kulturális fejlődéssel szemben a nemzettől ilyen áldozatot követeltek. Mert tagadhatatlan, közismert dolog volt, akkor az elnemzetietlenedés, elnémetesedés; az egész irodalmi történelmünk ott kezdődik, hiszen a nagy költők : Gvadányi, Orczy, Lőrinc és mások működése e rendszertől datálódik és mind e rendszer hátrányából és következményeiből állt elő. Rá kell még mutatnom, hogy a nehézségek között, amelyek a kibontakozást megnehezítik, ott van, mint egy nagyon fontos pont, a belügy és külügy kérdése. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Megint egy olyan jelszó terjedt el, hogy egyetlenegy államot sem engedünk beavatkozni a mi belügyeinkbe, tiltakozunk az ellen különösen a királyság kérdésében, és ezt főleg karlisták hangoztatták. Haller István : Nem a karlisták hangoztatták, hanem a nemzetgyűlés hozott határozatot erre vonatkozólag ! Rassay Károly : És a ministerelnök mit csinált 1 Hiszen támogatja ! évi január hó 5-én, csütörtökön. Meskó Zoltán : Szépen támogatja ! (Elnök csenget.) Méhely Kálmán : Ez megint a mi történelmi gravamenális köíjogi felfogásunk következménye és csöke vénye, ötven esztendőn át . . . (Zaj balfelől.) Haller István: 1710 óta vagyunk itt. Méhely Kálmán: Mindegy, annyi idő alatt nem lehet átalakulni í (Mozgás.) Szilágyi LajOS : Ez már személyeskedés l Mi türelemmel hallgatjuk. Méhely Kálmán : Azzal a türelmetlenséggel szemben mondom, amit Haller István igen t. képviselő ur mint minister, mint propagandaminister tanúsított... Haller István : Kivel szemben ? Egyetlen tényt kérek, tessék egyet bizonyítani, nem lehet csak meséket beszélni ! Elnök : Haller István képviselő urnák joga van személyes kérdésben szót kérni és én a szót készséggel megadom neki, de most ne méltóztassék közbeszólni és a szónokot ne méltóztassék zavarni ! H

aller István : Elintézem igy ! Méhely Kálmán : Arra akarok utalni, hogy még sok szerencsétlenséget fog az országnak okozni, hogy ha ilyen közjogi, gravamenális felfogásokat továbbra is fentartanak, mint a milyen az, hogy nincs joga más országnak a mi u. n. belügyeinkbe beavatkozni. Nincs belügy, minden külügy ; minden ország belügye a többi ország számára külügy ; azt kell folyton figyelemmel kisérni, ami itt, vagy ami más országban történik, hiszen az egész külügyi szolgálat, az egész diplomácia voltaképen ezt szolgálja, folyton figyelemmel kell kisérnie, hogy Szerbiában, Romániában mi történik ott benn és az nem mindegy, hogy ezt vagy azt a ministert elcsapják," mert mindabból le kell vonni reánknézve a következtetést, vájjon miféle vonzó- vagy taszitóerők fognak ezzel kapcsolatban érvényesülni. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez a mi belügyünk, hogy a királykérdésbe másnak beleszólása nincs. Az 1871-iki porosz-francia háború miből állt elő ? Abból, vájjon a spanyol trónra egy Hohenzollern-t fognak-e ültetni, vagy nem. Ismételten hangsúlyozom, nem létezik külön belügy és külön külügy. Ha itt egy oly konstellációt látnak a szomszédos államok, amely őket a belső viszonyaik szempontjából irritálja, felszólalnak és megint az érdektől és erőtől függ, hogy melyiknek a befolyása nagyobb a másiknál. Ha ezt a kérdést nem helyesen disztingváljuk, ebből még súlyos további kellemetlenségek és bonyodalmak származhatnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen azért kívánjuk meg a mi diplomáciánktól is, hogy nem egy reprezentáló diplomácia, hanem végre egy dolgozó diplomácia legyen, (Ugy van! j

ebbfelől és a szélsőbaloldalon.) mely igyekszik a környező országokkal jó viszonyt létesíteni. Mi előszeretettel viseltetünk különösen Paris, London iránt, az elegáns élet helyei iránt. Nem ott dől el a mi sorsunk, hanem a környező államoktól való jó viszonytól és az ezekkel való