Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
372 A nemzetgyűlés 283. ülése 1922, a nemzeti, függetlenségi törekvések érvényesítésére, amely különösen csak október 17-e után, csak utána ballagott azoknak az eseményeknek, amelyek már megtörténtek, midőn körülöttünk Bécs, Prága, Zágráb önállósitották magukat és az önálló nemzeti államok rendszerére tértek át. Teljesen lehetetlen volt, hogy mi magyarok utolsóknak maradjunk. Ez volt tulaj donképen az okozója annak, hogy az akkor fennállott többségi pártokból, az akkori kormányzati rendszerből és kormányból a vér mintegy kifutott és azt mondhatni, papirspárga vékonyságura zsugorodott össze, — ugy hogy elég volt egypár Heltai Viktor, akik október 31-én belefújtak ebbe a rendszerbe, és összedőlt az egész ; kiszállt a vér ebből a kormányzati rendszerből és átment automatikusan a nemzet érzéseinek ihlettségével arra a Nemzeti Tanácsra, amely szerencsétlen módon csak egypár kicsiny frakciónak az embereiből, képviselőiből volt öszszeállitva, akik még a parlamentarizmusban sem voltak nevelve — hiszen túlnyomó többségükben teljesen újoncok voltak ; — alig egypár volt közöttük, akik a parlamenti rendszert s ténykedést ismerték, és pláne az adminisztrációt vezetni tudták volna. Senki sem volt begyakorolva, s ennek oka az volt, hogy nálunk sohasem volt meg a parlamenti váltógazdaság rendszere, amely módot nyújtott volna arra, hogy a konzervatív és haladópártiak felváltva részesei legyenek a politikai hatalom gyakorlásának, a végrehajtásnak, mint ahogy ez mindenütt igy történik, mert csak akkor ismeri meg az ember szavainak jelentőségét, amikor szavaiért helyt kell állnia, (Rakovszky István a terembe lép. Élénk éljenzés és taps a középen és a balodalon.) amikor programmjáért, amelyet felelőtlenül hirdetett mint ellenzéki támadó a kormánnyal szemben, beleülvén a hatalomba helyt kell állnia, azt végre kell hajtania, programmjának meg kell felelnie. Ezért az ilyen parlamenti váltógazdaság hiányát szenvedtük meg akkor, amikor az összeomláskor a nyakába szakadt ennek a jóhiszemű és teljesen hazafias céloktól vezetett úgynevezett Nemzeti Tanácsnak az elvesztett és négy és fél esztendő óriási áldozataival súlyosbított habomnak minden tehertétele. Ez a Nemzeti Tanács .a nyakába vette ezt és összeomlott alatta, összeomlott vele az a demokrácia is, amelyet hirdetett, és azok a programmok, amelyeket akkor hirdettek. Az oktobrizmust tehát három részre kell osztani. Az első rész volt ez a teljesen alkotmányos és hazafias küzdelem, amelyről szóltam. Ekkor jött az október 31- ki katonai puccs, amelyet minden módon helytelenitenünk kell, mert elhamarkodott és könnyelmű ténykedés volt, amely idő előtt leszakította a demokratikus átalakulás gyümölcsét és azt a maga számára akarta biztositani. Ezután jött mint harmadik fázis, az úgynevezett Károlyi-kormány működése, amely szintén túlnyomó részben hazafias erőlködés és küzdelem volt az anarchiával szemben, és abban az irányban, bogy bárhogy és bármi módon a nemzet hajóévi január hó 5-én, csütörtökön. ját fenntarthassa. Hogy ott voltak hibák és voltak hibás és bűnös emberek : azt hiszem semmiféle rezsim nem dicsekedhetik azzal, hogy hasonló bajok nem érték. Három részt kell tehát megkülönböztetni az egész összeomlásban és külön kell venni ezt a három részt a katasztrófában. Az első a katonai összeomlás és ezen múlt mir den. Mir den bajunk alspoka nem az, hogy azelőtt libecalizmus volt, hegy igy vagy ugy történt, hanem egyedül az, hegy a háború ilyen sokáig tartott és hegy a háborút elvesztettük. Mir den bajunk abból indul ki, hogy a háború elveszett. Jött elsőnek a katonai összeomlás. Ezt a katonai összeomlást szövetségeseink, a rémetek, előre látták. Amikor a bolgár front összeomlott, akkor már látni lehetett és tudni kellett, hegy ez az összeomlás végig feg szaladni puskapor-égés módjára az összes frontokon, tehát elő kellett volna készülni, előre kellett látni azt, hogy ha a katonai összeomlás valahol be fog következni, ezt csak ideig-óriáig lehet feltartóztazni a lerorgycsodott, kiéhezett, idegeikben megtépázott ellenállóképsss egükben teljesen törkrement katonák körében, tehát sietni kell itthon a cselekvéssel ; le kell vezetni az elkeseredett tömegek hargulatát és olyan intézkedéseket kell itthon tenni, olyan intézményeket kell létesiteni, amelyek révén a katonai összeomlás min él kevesebb katasztrófával vonja maga után a politikai és esetleg a társadalmi összeomlást. Németországban ezeket az intézkedéseket megtették. Én október elején épsn Barlir ben voltam és láttam ott, hogy dolgoztak. Badeni Miksa kancellársága, Scheidemannak, a szocialistáknak, Erzbergernek a kormányba bevétele mird azt a célt szolgálták, hegy hirtelen olyan intézmények létesüljenek, amelyek bizonyos demokratikus átalakulás révén megelőzzék a kitöréseket, a feszültségnek robbanásig való fokozódását. Németország előkészült erre ugy, hogy Németországban a politikai átalakulás, mondjuk a politikai összeomlás aránylag kevés áldozattal, simán ment végbe. A katonai összeomlás után a politikai átalakulással, azzal, hegy azt igy megcsinálták, elkerülték a harmadik összoemlást, a társadalmi összeomlást, vagyis a polgári társadalmi rend megrerdülését és felfordulását, amelyet az Oroszországból jött szélzőséges vörös szocialista felfogások idéztek elő, megerősítették az uj államot és biztosították Németország stabilitását, állandó fokozazatos, erős feljődését. Ezt a hármas etapot nálunk teljesen elhanyagolták. Nálunk nem törődtek a katonai összeomlással, leplezték, lehazudták ; (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azt mondták, hegy az nincs, mert mi nagyszerűen megálljuk a helyünket. Most már megjelentek a külöi.böző hadvezérek, tábornokok emlékiratai, amelyekből kiderül, hogy ők látták, tudták, hogy lehetetlen fölülmaradnunk, hogy itt tényleg csak a magyar