Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

Ä nemzetgyűlés 283. ülése 1922. vitézség és kitartás birt még helytállni, amikor a Piave mentén és a karinthiai havasokban barlanglakók voltak a katonák, mert nem volt ruhájuk, úgyhogy arra akasztották a kabátot, aki az őrségre kiment, a többi pedig ruhátlanul kénytelen volt bennmaradni a barlangban ; amikor penészes konzerv volt az élelmük és —hiszen ismerjük azokat az 'időket — amikor magunkat is meg kellett fosztanunk az élelemtől, hegy valahogy őket kisegítsük. Ilyen hadseregnél tehát már számítani kellett volna arra, hogy kell valaminek történnie és a másik irányban is kellett volna számítanunk, nemcsak mindig arra, amint megtörtént, hogy győzni fcgur,k. Amikor kétségtelenné vált, hogy elvesztettük a háborút, akkor gondolkoznunk kellett volna azon, hogy ennek megfelelően átalakítsuk belső államrerdür.ket, állami organizációnkat, és olyan társadalmi szervezeteket létesítsünk, amelyek segits égével, ha az egyik irányban való haladás nem sikerült, majd az ellenkező irányban, a visszájában való haladás sikerüljön. Ezt Németországban megcsinálták, de nálunk elmulasztották. Mint jellemző dolgot mondhatom el a követ kezőt. A szociáldemokrata szakszervezeti vezetők maguk jöttek à munkaadókhoz október elején azzal, hegy nyugtalanság uralkodik mindenütt, ők érzik, olyan hirek és információk vannak, hegy lent nagy bajok vannak, hogy elvesztettük a háborút, s hegy kell valamit csinálnunk. Akkor a Gyáriparosok Országos Szövetségében összeültünk a szakszervezeti vezetőkkel és tanácskoztak. A kormánynak mondtuk, hegy csináljon valamit. Nem csiráit semmit. Erre mi álltunk össze és tisztán társadalmilag a szakszervezeti munkásság és a munkaadók olyan munkásintézményeket létesített, munkaközvetítőt és másokat, amelyeknek hivatása az volt, a visszaáramló katonai tömeget minder képen minél gyorsabban elhelyezni. M.

s

rt veszedelmes katonaiáradat volt az, amely felénk hömpölygött, s amely elsodiással, elpusztítással ferytgette az egész társadalmi rendet. Maga a társadalom vette a kezébe a dolgot * gondoskodott mm kar élküli segélyről és mir der féle más előkészítő ir.tézmé: yről, mert az állam, a kormány teljesen tehetetlenül és nemtörődömséggel ezekkel a kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozott. Külön kell tehát választani az összeomlásban ezt a hárem részt, amelyek közül az első a katonai összeomlás s azután jön a politikai összeomlás. Természetes, hogyha a nemzet bizonyos irányból épen az ellenkezőjébe kell hogy forduljon ; ha megváltozik az egész államrend, a monarchia szétesik és ezek helyébe jön egy nemzeti állam megalkotása, akkor mindent át kell alakítani, ilyen körülmér yek között a konzervativizmus ör gyilkosság. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor, mikor egy önálló államiság állapotába kerülünk, nem lehet ragaszkodniegy olyan államrendszerhez és olyan alkotmányrendszerhez, amely a 67-es dualisztikus államformára és a külső viszonyokra van épitve. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőhaloldalon.) évi január hó 5-én, csütörtökön. 373 Friedrich István : A fehér kalendáriumban benn vao j Méhely Kálmán : Ezt mind meg kellett volna csinálni, de ez mind nem történt meg és ennek a következménye az, hogy a politikai összeomlás után nálunk a társadalmi összeomlás bekövekezett. Ehhez természetesen még az is hozzájárult, hogy hiányzott a szociálpolitika ; hogy nálunk igazán csak proletárok voltak, de nem voltak polgárok. Németországban már sikerült a proletárokat felemelni a polgáiok nívójára, ott van már magántulajdonuk, kis munkásházuk, megvan sok mindenük, amit elveszíthetnek, aminek elvesztésétől félnek, (ügy van! Ugy van !) Nálunk mindez nem volt meg s ezért egészen természetes dolog, hogy mint a legkisebb társadalmi ellenállóképességü országon, ez a láz. ez a ragály rajtunk keresztülment. Keresztülment ez Németország legnagyobb ipari városain is, Berlinen, Hamburgon, Münchenen, Leipzigern Ott van a szászok kitűnően művelt magasfejlettségü állama ; ott is átszenvedték, ezt tehát semmiképen sem lehet egyes társadalmi rétegek, vagy egyes emberek tü *éül felróni, . . . Bródy Ernő: Nemzetközi jelenség! Méhely Kálmán : . . . hanem ez^ általános jelenség, általános közhangulat volt. Én folyton az események közelében igyekeztem mai adni, mert mint szociológust rendkívül érdekelt az egész folyamat. Hiszen soha ilyen társadalmi experimentumokat az ember nem láthatott, mint ebben az időben, amikor saját bőrünkön tapasztal hattok. Soha nem lehetett oly jól megfigyelni, hogy milyenek ezek a tömegmozgalmak, miből fejlődnek ki, az kació-reakció stb. hogyan alakul ki. Igyekeztem ezt figyelemmel kisérni és láttam, hogy mii d a három forradalom, ugy az október 31-iki, mint a Károlyi-kormányról a proletárdiktatúrába való áttérés, valamint az augusztus 1-i nacionalista fellő bbanásból indult ki. Mindháromnál a kuruc vérlüktetése volt az, ami tulajdonképen felgyújtotta a forradalmat. (Egy hang jobb felől : Mások használták fel !) Az októberi forradalom kitöréséhez, mint már jeleztem, akkor a környékbeli államok példája és saját belső szükségérzetünk vezetett. Hogy is volt március 21-én a proletárdiktatúra bekövetkezése ? Ez itt magától nem keletkezhetett, Kun Béláék működésétől nem pattant volna ki. Akkor ennek oka Vyx alezredesnek sér'.ő és bántó működése volt s itt volt a cseheknek aljas merénylete, amikor »ellopták tőlünk a Dunát«, amikor hajóinkat, hajózásunkat el akarták rabolni. Különösen Vyx alezredes működése volt azonban az egésznek az oka, amellyel minden eszközt felhasznált arra, hogy a Károlyi-kormányt kompromittálja, sértegesse, lejárássá, ami azután nemcsak a Károlyi-kormánynyál szemben fejlesztett ki bizonyos ellenállást, hanem felszínre vetette azt a kérdést, hogy ezen tehetetlen rendszerrel szemben hogyan szabadulI

junk meg az entente-miss?ió ilyen irányú zavaros, káros és sértő működésétől, amikor az a szeren-