Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
36$ A nemzetgyűlés 283. ütése 1922. mus — világosság nélkül. Ez nem a II. Józsefnek felvilágosodott abszolutizmusa ; nem tud odáig visszamenni, hanem csak a Bach-korszakig, a sötét rbszclutizrnusig tud eljutni, (Ugy van/ a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Ott jól érzi magát ! Méhely Kálmán : Ez az egész ide-odakapkodás, a m&gyar társadalomnak ez a folytonos rázása és — mordhatni — felülről kiinduló rázkódtatása teljes mértékben hozzájárul ahhoz, hegy itt a társadalom szétbontassék, szétaprózódjék, szétporlasztassék, és hiába beszélnek itt arról, hegy egységes pártot kell alakítani, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Színaranyból !) amikor ahányan VEgyu: k, mii der ki a saját nézete szerint hajlandó megmenteni az országot, de csakis a saját nézete szerb .t ; közös felfogásra, közös lélekre nem tudunk találni. Amit eddig hirdettek, hét esztendő óta, azt mir dig nagy jelszavakkal, nagy lelkesedéssel és nagy pre p.- gai dával hirdették. A háború kitörésekor pl. hirdették a háborúnak nagy jellemfejlesztő és nevelő hatását. Ha. át: ézem azokat a hadi beszédeket, amelyeket még a legkiválóbb elmék is tartottak 1914 őszén és telén a háborúra való lelkesités célzatával, akkor azt látom, hegy ott lefestették, hegy milyen más lesz majd a magyar társadalom, milyen egységes, milyen nagyszerű lesz, mert a háború a ltgkitünőbb tisztítótűz, amelyből csak jó és kiváló dolgok kerülnek ki. Ebben a nagy fellár golásban ugyancsak volt alkalmunk csalódni és megismertük, hegy a háború, ha rövid ideig tart és ha győzelmes, akkor téi yleg ilyen hatása van. De a háború mindig kétoldalú szokott lenni ; az egyik fél győz, a másikat megverik. A politikusnak mii dig gondolnia kell arra az eshetőségre is, hegy mi feg történni akkor, ha esetleg erg>.m megvernek és hegy an biztosítom akkor a felfordulással szemben az állam szekerének egyenletes továbbhaladását. B-következett azután a forradalom kitörése, amikor a wilsoni elvek, a p;ciâi;mus, a népek közötti szövetség volt a jelszó és ebben a magyarék megírt ugyanolyan hiszékenységgel, amely hiszékei ység és jóhiszeműség a mi bec&ületességü kből folyik, bele is estek. Mi hittü k abban, hegy az entei.te-nak és Wilsoi éknak csakugyan ez a szái deka. E_mek következménye volt azután az az összeomlás, amelyről ké.őbb kivánck szólni. S-kan voltak a magyar társsdalomban, még pedig nemcsak a proletárok között, hanem a magyar társadalcmrak felsőbb körei között is, akik hittek a szociális forradalomban. Ez nem is volt olyan teljesen lehetetlen dolog, mert hiszen csak Németországon múlott. Ha Németország bedőlt volna a szociális forradalomnak, akkor ez végiglárgolt volna egész Európán. Németországban specieil Noskenak, az u. n., hóhérnak keméay, céltudatos és gerinces önfeláldozó működése volt az, amely 1919-ben megakasztotta a világforradalmi felgyulást. De sokan voltak, akik ebben hittek és módjukban állott ezekben az ideálokban evÍ január hó 5-én, csütörtökön. is csalódni ; a legteljesebb mértékben csalódtak mindazokban az ideálokban h hirdetett javakban, amelyekkel a szociális forradalom és az áltakulás állítólag járt volna. Ë3 itt van utoljára a keresztény nemzeti jelszó, amely szintén ideális, gyönyörű törekvés. Minden szava nagyszerű és mondhatni, vallásos felbuzdulást és programot is jelent. Láttuk az eredményt, hogy hova kerültünk és hogy a nemzet nagy része kénytelen volt ebből is nemcsak kijózanodni, hanem ezzel szemben bizonyos ellenszenves álláspontra helyezkedni. Somogyi István : Nagy tévedés ! Visszaéltek a jelszóval ! Méhely Kálmán: Igen, arról majd beszélünk. (Ralijuk! Halljak ! a szélsőbaloldalon.) Nézzük most, hogy közgazdaságilag milyen következményeket kénytelenek elszámolni, mint eredményeket. Az eredmény elsősorban az, hogy minden, amit az állam csinált, a drágaság növelé sere irányult, és a drágaságot folyton növesztette. Mi történt a háború után a külföldi államokban ? Ott van Amerika, ott a leggazdagabb, leghatalmasabb állama a földkerekségének ! Visszament Wilson es programmja volt a munkáskérdés megoldása és a drágaság leszorítása. A drágaság eílen való küzdelem volt minden ország programmjának első tétele és első alapvető követelése és ezzel a küzdelemmel sikerült is Amerikában, a normális ár- és kereseti viszonyokat, a normális közgazdasági viszonyokat oeljesen visszaállítani, aminek jó hatását egy év előtt a bizonyos olcsósági nullámban éreztük, mert mint a hőhullám, ép ugy a pénzügyi hullám is nemzetközileg végigmegy a földkerekségen. Nálunk azonban a kormányok nemcsak hogy semmit sem tettek a drágaság csökkentése irányában, hanem amit tesznek, az mind csak mesterségesen növeli a drágaságot, amit látunK a vasúti tarifáknak, a posta-, a távíró-, a telefondijaknak könnyelműen elrendelt és könnyelműen végrehajtott drágításában és pedig nem holmi 20%-kai, vagy méltányos és mérsékelt százalékkal, hanem folyton 100%-kal, megduplázva a dijakat. Pedig tudjuk, hogy ez a 100% mást jelent 2400 koronánál, mint amit jelentett 300 koronánál, azelőtt a 100% 300 korona volt, most 2400 korona a 100%-os emelés a telefonnál és minden négyszeres összegéi; jelenti annak, ami volt. De ugyancsak a legnagyobb árdrágító az állam a közgazdasági politika teljes hiánya következtében, mert itt semmiféle céltudatos közgazdasági politikát nem csináltak két és fel év óta. Ez újból egy laisser faire, laisser passer volt, és. amint a proletárdiktatúra idején az ország közgazdasági élete átcsúszott a proletárok kezére, és ők próbálták az ő egyoldalúságukkal, tehát, mondjuk, a szélsőséges munkásprogrammok szerint megoldani a kérdést, most ezen nemtörődömség következtében az ország közgazdasági élete teljesen a nagytőke kezébe csúszott át. (Ugy van! half dől.) A nagytőke soha olyan erőszakos, olyan hatalmas nem volt, soha annyira nem monopolizálta az or-