Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. évi január hó 5-én, csütörtökön. 369 szag közgazdasági életét, mint most az utolsó két év folyamán és mindig erősebben, mindig fájdalmasabb és igazságtalanabb mértékben és eszközökkel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) CsontOS Imre : Ez igy van ! Méhely Kálmán ; Itt"van az a kérdés, amelyet mái többen hangoztattak és amelyet én. is teljesen vallok, amit én is fájdalommal vagyok kénytelen elismerni, hogy Bécset sikerült erősitenünk. A csonka Magyaroiszágon lefolyt események következtében, — eá- már köztudomású. — miután Magyarország kikapcsolódott az európai életből, Budapestnek közgazdasági fellendülése nagy részben átment Bécsbe és Beesett erősitettük. De nemcsak Bécset erősitettük, hanem a megszállott részek közgazdaságát is, (Ugy van ! ügy van ! a szasőbaloldalon.) mert, amikor itt minden pangott és itt már két es fél év óta nem tud a munka, a meleg, lüktecő közgazdasági élet < alpra állani, a mi szakembereink, mérnökeink, kereskedőink, iparosaink és tanáraink nagy réjze kénytelen volt a megszállott országrészekbe és a megszálló országokba, a távoliakba és a közeliekbe menni. Itt -van pl. Jugoszlávia. Jugoszlávia egy hatalmas, lendületes ujjáfejlődesnek, újjáépítésnek útjában és ebben a munkában jelentékeny rész jut magyar erők közreműködésének, akik mély fájdalommal kénytelenek ezt a munkát végzeni, mély fájdalommal azért, mert ott erősitik a mi ellenfeleinket ; viszont itt ez az ország nem nyújtotta számukra azt a lehetőséget, hogy ezeket a képességeiket, ezeket a jó szolgálataikat itt érvényesíthessék. (Ugy van/ Ugy van ! a szélsőbal-oldalon.) Kerekes Mihály : Az aranyembereket hiába keresi Bethlen ! Azok elmennek ! Méhely Kálmán ; Az aranyemberek ! Nagyon sok olyan jó barátom van, kitűnő mérnök ember, olyan emberek, akik itt a nemzeti munka szervezésében elsőrangú hhatott pozíciót foglalnának el, de itt három évig teljesen munka nélkül tengődvén, kénytelenek voltak kivándorolni és most belgrádi nemzeti szolgálatban dolgozni és küzdeni, mondhatni, a velünk ma még ellenséges viszonyban álló országok közgazdasági és nemzeti erejének megerősitésére. ( Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) BrÓdy Ernő : Belgrádban ötszáz ötemeletes házat épitenek ! Rassay Károly: Küldjük oda Hegyeshalmyt, majd nem épitenek ! Méhely Kálmán : Itt van a közgazdaság teljes céltalanságának bizőnyitékául a központokkal való gazdálkodás. A központok a háború alatt, amikor létesitettek őket, mindig csak a háború idejére szóló, a katonai ellátás céljait szolgáló kivételes, mindenki által elismert hibás szervezetek voltak. Ezeket a hibás szervezeteket nemhogy feloszlatták volna, hanem folyton fenntartják, de nemcsak hogy fenntartják, -— a proletárdiktatúra is fenntartotta, névszerint a proletárok és az ő hasznuk számára — hanem ennél még súlyosabb állapot az, amikor ezeket az ország egyeteme számára létesített és fenntartott központosított intézméNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET, nyéket magánmonopóhumok céljaira .átsikkasztják, amikor adományoknak használják fel bizonyos társadalmi körök, csoportok és egyének számára és a központok azután igy egy kis kerülő utón, egy kis vargabetűvel visszakerülnek és bele helyezkednek teljesen a nagytőke, a nagybankok, a nagy kapitálisok táborába. Ez a legteljesebb abszurdum, kivenni a házi ellátást,a falusi ellátást, a kisemberek munkájának lehetőségét, elvenni a szerszámot azzal a titulussal, hogy a nagytőke, a modern indusztria, a modern, organizáció előnyeit akarjuk biztosítani, mondom, kivesszük az emberek kezéből a szerszámot, de nem adjuk vissza a kapitalizmusnak azokat az előnyeit, amelyeket egy előrehaladt kapitalizmus képvisel, amelyek tényleg hasznot jelentenek az ország, a társadalom számára.; Tehát egyrészt megszüntetjük a patriarchalizmust, azokat a bizonyos — mondjuk — csendesebb, lassúbb fejlődésnek megfelelő berendezéseket, de helyébe nem adjuk- a nagyipainak azokat az előnyeit, amelyeket ezzel szemben adnunk kellene, csak elvesszük, monopolizáljuk és kizsaroljuk vele a fogyasztóközönséget és a többi termelési rétegeket. Ebből a közgazdasági céltalanságból és a politika központos koncentráltságának hiányából azután társadalmilag a legsúlyosabb eltolódások származtak. Azáltal, hogy igy monopolizálódott a nagytőke és a termelési ágak, a mezőgazdasági termelésnek, a kereskedelemnek főágazatai szintén mind a nagytőke kezében vannak, igy a gyapjú, a bab stb., mondhatni nagy polypokként ültek, nehezedtek rá a magyar közgazdasági életre, ugy a mezőgazdaságra, mint a kereskedelemre. Ilyen nagy monopolisztikus szindikátusok, ugy mint Amerikában a nagy trösztök, uralkodnak az ország helyzete fölött. Ebből származik az a nagy társadalmi eltolódás, amely sokkal élesebbé vált, mint ahegy a háboruelőtt valaha is lehetett. Ahelyett, hogy demokratizálódtunk volna, ahelyett, hogy közelebb jutna egymáshoz a nagy vagyon és a kis tőke, ahelyett, hogy itt az ellentéteket csökkentettük volna, szélsőséges irányba, a legteljesebb szélsőségbe mentünk át. A nagy tőke és a nagy pénzértéket képviselő tőkéknek értéke óriási módon növekedett és a nagy va gyónóknak vagyonszerzési lehetősége óriási módon megszaporodott, viszont a fixfizetésből és a munkából élő emberek jövedelme, a munkabér aránylag véve folyton csökkent, mert a reálbér rohamosan sülyed. Hiába látjuk, hogy előbb 40 korona volt, azután 80 vagy 100 korona lett a napibér, ez a drágasághoz Ívépest mégis folytonos sülyedést jelent. Nem hiába mondj ák min den ütt telj esen in do koltan, hogy a munkásember visszakívánja a 3—4 koronás napszámot, amellyel sokkal jobban élt meg, mert reálbér szempontjából többet jelentett, vagyis : azért a pénzért többet tudott vásárolni, mint a mostani nagyobb számmal kifejezett, de alapjában véve értéktelenebb pénzmenynyiségért.