Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

A nemzeigyülés 283. ülése 1922. alatt, mint amennyi volt az az összeg, amelyet azelőtt évről-évre Magyarországba küldöttek. 250 —300'millió koronára becsülték azt az összeget, a mely az amerikai magyarság pénzéből Magyaror­szágra évente visszajött és amely nálunk is bizo­nyos tényező volt, az állam, mint társadalmi egy­ség életének háztartásában. A kivándorlás kérdésével külön lehetne fog­lalkozni. En a kivándorlást mindig —ép ugy, mint az olaszok — közgazdasági és szociális szükségsze­rűségnek tekintettem, amely a szellemi fejlődés az igények fejlődése és a belső berendezkedés kö­zötti diszparitásból támad. Ezt a diszparitást csök­kenteni tudták Németországban és ezáltal a ki­vándorlás megszűnt. Nálunk nem csinálták ezt, ezért megmaradt és folyton nő. Ha azonban a ki­vándorlás már egyszer megvan és feltétlenül óriási veszteséget jelent abszolút számban, akkor, ami nyereség ebből származik, azt vissza kell hoznunk. Amit tehát, mint munkabértöbbletet megtaka­rítanak, azt lehetőleg veszteség nélkül be kell hozni, vissza kell juttatni a családhoz, az ország közgaz­dasági és társadalmi. viszonyainak javítására és emelésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a céltudatos kivándorlási politika hiány­zott nálunk mindvégig, mert a kivándorlást itt csak rendőri kérdésnek tekintették. A kivándor­lásnak ez a hasznosítási politikája pedig főképen az utóbbi években hiányzott nálunk, amikor tud­nia kellett minden pénzügyministernek, hogy ott óriási -— mondhatni — öt éven át 300 millió ko­rona, -— ennek negyedrészét kell venni, amely csonka Magyarországra esik, •— tehát körülbelül 50 milliárd koronára becsülhető pénzmennyiség volt ott felhalmozva, amelyet igyekezni kellett volna, valamilyen államhitelművelet utján, minél teljesebb összegben visszahóditani, visszahozni az országba. Hiszen voltak itt tárgyalások a pénz­ügyminister s az altruista bankok között ; az al­truista pénzintézetek összekaptak a nagy bankok­kal, ezalatt pedig azok a bizonyos kis bankárok szépen lebonyolították az egész ügyletet, és ennek a végső tétele az, hogy körülbelül csak a feleösz­szeg jutott el az illetékes helyre, mert a dollárvalu­tánál olyan levonásokat és csalásokat végeztek, hogy a szegény emberek keresetéből maradt meg­takarítások legnagyobb része elforgácsolódott és igy a nemzeti közvagyon számára elveszett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ezenkivül egyénileg is visszariasztották a visszavándorolni szándékozók jelentékeny részét, mert ezekről a viszonyokról, különösen az emigránsoknak gyakran túlzott és az itteni viszonyokat teljesen torz színekben ecsetelő leirása alapján szereztek tudomást, ugy hogy egyé­nileg is bizonyos hidegséggé, vagy tartózkodássá volt kénytelen átalakulni a vonzalmuk. Itt van azután a propaganda-tevékenység ; erről is meg kell emlékeznem, amikor az utolsó évek gestiójáról beszélek. Itt nekiindult egy szeles, meg­fontolatlan, könnyelmű és kontár propaganda iratáradat a külföld felé ; füvei-fával Írattak min­denféle füzeteket, könyveket és kiküldöttek a kü­évi január hó 5-én, csütörtökön. 3Ö7 lönböző külföldi missziókhoz, amelyek természete­sen az ilyen füzetek és könyvek áradatával nem tudnak mit csinálni. Tudvalevő dolog, hogy a pro­paganda csak ott használ, ahol annak nincs meg a propaganda ize. Nem szabad szembeötlőleg oda­csapni, hogy ezzel a füzettel, vagy könyvvel az a célom, hogy erről, vagy amarról meggyőzzenek, hanem csak az a propaganda használ, amely — mondhatni — teljesen leplezve, nem azzal a célzat­tal történik. Már pedig itt óriási összegek, száz­milliók pocsékoltatnak el, teljesen felesleges mó­don. Kívánatos volna, hogy ez teljesen szűnjék meg, mert a legjobb propaganda : a tényleges vi­szonyok, nem a híresztelés, hanem az, hogy itt mi van és hogy itt mik a tények. Azok a dolgok, ame­lyek itt történnek, szolgáltatják az országnak legteljesebb képét. (Ugy van ! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Balla Aladár : Nem pedig a Jockey-Club lunch-ei Parisban ! Méhely Kálmán : A külpolitikai kérdések közé tartozik még a megszállott részek magyar­ságával és a megszállott részek tisztviselőivel szemben való viselkedés, amiben a kormány épen olyan kapkcdó, folyton változó állásfoglalást tanú­sított, mint minden más kérdésben. Hallottuk, —• hiszen mindenkinek van ismerőse megszállott vidékről — hegy egyszer az volt a direktíva, hogy a megszállott vidékeken nem szabad letenni az esküt, mert akkor az illető elveszti a nyugdíjjogo­sultságát és hegy ez hazafiatlanság, máskor pedig az : hogy le kell tenni az esküt. Egyszer azt mond­ták, hogy ott kell maradni, máskor azt, hogy nem szabad ott maradni, hanem ide kell jönni. Ami­kor azután nagyon sok tisztviselőt felesleges mó­don idecsőditettek, akkor megint próbálják őket visszatolni. Az ilyen kapkodással ezrek és tízezrek egzisztenciájának súlyos károkat okoztak ; ezek­nek természetesen el kellett adniok az ingóságai­kat és ingatlanaikat és ide kellett költözniök. Valutában pillanatnyilag ugyan jó pénzhez jutot­tak sokan, de ez a pénz az itteni drágaság mellett szépen elmegy és akkor azután nincs semmi, se pénz, se ingóság, se ingatlan. Nem most, hanem egypár év múlva fog megnyilvánulni ennek a kapkcdó és ide-oda változtató politikának követ­kezménye teljes mértékben és teljes súlyával, amikor innen Budapestről egy csomó tisztviselő­nek megint el kell majd mennie és nem tudja ma­gát .újból restaurálni s a gazdasági helyzetét meg­alapozni. Belpolitikailag az egész gestiónak, az egész működésnek következménye elsősorban az, hogy az egész politikai rendszer egy olyan laisser faire, laisser passer jegyében volt, mely a Messieurs, enrichissez-vous jelszavával a szabad rablást szol­gálja. — Ismerjük ezt a jelszót, a francia restau­rációt is követte, amely száz évvel ezelőtt Francia­országban a kapitalista világnak, egy erős pluto­kráciának kialakulására vezetett. A kormány abszolutizmust képvisel ; a felvilágosodott abszolu­tizmusnak tartja magát, pedig csak abszolutizmus-

Next

/
Thumbnails
Contents