Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
3tí6 A nemzetgyűlés 28$. ülése Í922. évi január íió •5-én, csütörtök' on. aját áilarnösszetartó erejének kifejlődésére, vagy legalább bizonyos ellenállás megteremtésének céljára hasznosíthatott. Ez kitüi ően alkalmas volt arra, amit mint, láttuk, különösen Csehország használt ki, hegy saját országát megerősítse, felfegyverezze és irdckolttá tegye imperialista és militarista politikáját, mert hiszen állandó veszély fenyegeti Magyarország felől és indokolttá tette számára azt, hegy ezek az országok a kis-en,tente rév alatt ilyen hermetikus elzáró gyürüt alkottak Magyarország körül. Hibának tartem továbbá azt, hegy ennek a kormányzati rendszernek, különösen a kurzusnak kipattanása, eljátszotta azt a szimpátiát, amely Magyarországgal szemben a külföld részéről megnyilatkozott a bolsevizmusból való józan kilábolás következtében. Az egyik része ennek az volt. — hiszen tapasztalhattuk mindnyájan — hogy Európában általános szimpátia és rokonszenv, sajnálat nyilvánult meg a bolsevizmus idején afölött, hegy mi ebbe beleestünk és mit kell átszenvedi, üi k. Akkor általános rokonszenv és sajnálat nyilvánult meg velünk szemben, amelynek következmérye egy támogatási hajlandóság volt. (Ellenmondások a baloldalon.) Feltétlenül megvolt, mert hiszen ez megvan a népek között és ép ugy, mint ahogy mi sajnálkoztur.k a finnek fölött, akik szenvedtek a bolsevizmus idején, ép ugy velünk szemben is — aki csak külföldön járt és azok a külföldiek, akik itt voltak, mutatták — akkor mindenki sajnálkozott, hogy mit kell Magyarországnak átszenvednie, hogy ennek a szélső kilendülésnek, ennek a pusztitásnak rajtunk keresztül kellett- száguldania. Még fokozottabban megnyilatkozott és még inkább érezhető volt a szimpátia a külföld részéről, amidőn augusztusban, sőt már július folyamán kijózanodtunk a bolsevizmusból, elsősorban az ipari munkásság, a szakszervezeti munkásság túlnyomó része, amikor itt július elejétől kezdve már érezhetővé vált, hogy látjuk ennek az abszurditását, hegy ez mind csak megtévesztés és óriási veszedelem volt. Akkor visszavették az akkordrendszert, a Taylor-rendszert, a legkeményeb üzemvezetést. Hiszen emlékszünk azokra a panaszokra, azokra a jajveszékelésekre, amelyek elhangzottak, hogy elbuknak, mert az egész egy lehetetlen konstrukció. Én a magyar faj józanságának az ujabb időből nem is tudom jobb bizonyítékát felhozni, mint ezt az 1919. július közepétől kezdve általánosan érezhetővé vált kijózanodási folyamatot, amelynek következtében nemcsak a falun, az ottani direktórium tagjai között, akik igazán tulnyomórészben megmentették a falu nyugalmát és biztonságát, de ép ugy itt Budapesten a szakszervezetekben a legerősebben leküzdhető volt a bolsevizmus és amefynek következtében állandóan küzdöttek Kun Béíáék szélsőséges túlzásai ellen. (Mozgás.) A magyarság saját józan eszének, józan hangulatának vissza jőve telével küzdötte le a bolsevizmust és ez oly négy érték, amelyet a külföld is elismert és honorált, honorálta pedig azzal, hogy Clemenceau és a nagy tanács az augusztus l-e utáni kibontakozást a legteljesebb mórtékben támogatni igyekeztek és a legteljesebb mértékben elősegitették azt, hegy az ország régi rendjében megint lehetőleg minél gyorsabban talpraálljon. Ezt a rokonszenvet azonban a később bekövetkezett események miatt azután szintén eljátszottakEljátszotta a rendszer a magyar nemzet lovagias és szabadságszerető türelmes hírnevét, ame. lyet történelmin kkel, különösen szabadságharca irkkal szereztünk meg és ezzel szemben a külföldön olyan felfegás terjedt el Magyarországról, hogy ez a reakciónak, a reakciós törekvéseknek az országa és az a szimpátia, amelyet irántunk külörösen Kossuth Lajos emigrációs korszakbeli működése következményeként éreztek, elveszett. Hiszen ahol külföldön megfordultunk, Argliában, Amerikában, mindenütt Kossuth Lajos sugarai azok, amelyeknek megvilágításában magyar emberek ott egyáltalában megmozdulhatnak (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amelyet értékelt Carnegie, az acélkirály is, aminek kifejezést adott mindannyiszor, valahányszor magyar emberrel találkozott — nekem is volt szerencsém hozzá — azzal : I have heard Kossuth speak, azaz ; hallottam Kossuthot beszélni, mint fiatal inasgyerek és ez az egyetlen dolog, amelyet magyarokról tudnak • a szabadságnak, a szabadságszeretetnek, türelemnek tisztelete. Ezt pedig az utóbbi idők folyamán .bekövetkezett események meglehetősen eljátszották. Eljátszották azok az emigránsok is, akiknek nagy része tényleg keserűséggel gondol Magyarországra. Nem olyan emigránsok ezek, akiknek szive teljes mértékben dobog a hazájuk viszonyaiért, hanem olyanok, akiket innen kiüldöztek igazságtalan módon és akik között, mint nagy érték, igen sok jelentékeny tényezője van a kulturális életnek és a tudományos fejlődésnek. Ezek saját példájukkal kénytelenek dokumentálni azt, hogy Magyarország eltért ettől a régi felfogástól, ettől az ő régi szabadelvű és szabadságszerető elvétől. Továbbá nagy veszteségnek kell tekintenem az amerikai magyarság 50 milliárd koronányi pénzét és 100-—150 ezer magyar visszavándorlónak elvesztését. Ezt veszteségnek kell tekintenem, mert az a huzavona, amely itt 1919 nyara óta bekövetkezett és a jobb felé való szélsőséges kilendülés egyrészt megakasztotta a külfölddel való érintkezésünk lebonyolításának lehetőségét, másrészt pedig visszariasztotta azt az amerikai magyarságot, amely az Amerikában megszokott szabad, demokratikus levegőt várta a magyar újjászületésben, ezzel szemben pedig talált itt régi letűnt reakciós és monarchikus irány felé visszasóvárgó társadalmi életet. (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tudvalévő, hogy a háború folyamán" az amerikai munkásság kereseti viszonyai megháromszorozódtak, ugy hogy ott háromszor nagyobb tőkeérték gyűlt össze a négy és féléves háború
