Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

362 A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. tást tennének a maguk és egyes csendőraltisztek, vagy a határszélen pénzügyőri szolgálatot teljesítő tisztviselők legális javadalmazása között, — bár nagyon helyesnek találom, hogy ezeknek megvan a megélhetésük — h°gy mennyivel haladja meg ez az ő javadalmazásukat. A mindenkori belügyminister urak, amikor megjelenik előttük a községi jegyzők küldöttsége, rendesen nagy elismeréssel szoktak adózni a jegyzők tevékenységéről. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a jegyzők dolgán feltétlenül segiteni kell. (Helyeslés.) Még csak a községi helyettes-alkalmazottak háborús és egyéb segélyérek ügyét akarom röviden megemlíteni. A községi (körjegyzői) hivatalok személyzetének szaporítása, uj állások szervezése, őrálló adóügyi jegyzői, illetve segédjegyzői állások létesitése tudvalevően a legtöbb helyen elkerülhetetlen szükségessé vált. 1918 március 7-én azonban egy mixistertanácsi határozat kimondta, hegy az 1917 : XV. törvénycikkben ergedélyezett ujabb háborús segélyeket csak azok ka phatják meg, akik mint kirendelt jegyzők legalább egy évig működnek helyettesi minőségben. Már most méltóztassanak elképzelni, hogyan lehet egy évig kirerdelt mir őségben teljesiteni szolgálatot évi 2000 korona, illetve — ha segéd jegyzőről van szó — 1400 korona mellett. Szükségesnek tartom tehát, hegy a jegyzői és segédjegyzői állások üresedése következtében felszabadult állami segélyeket azonnal megkaphassák azok, akik az illetékes helyről nyert megbízás alapján az üresedésbe jött állást betöltik és ugyanezt az intézkedést kérem alkalmazni a községi, kör-állatorvosi, valamint a községi és körmérröki állásokra is, hogy ugyanazokat a járandóságokat, tehát segélyeket és kedvezményes természetbeni ellátást a helyettesitők az ügy érdekében azonnal megkapják. Még csak egy dologra akarok kiterjeszkedni. Az 1913 : LX. tcikk 8. §-a szerint, ahol nem jelentkeztek rendszeresített segédjegyzői állásra menekült jegyzők, illetve segédjegyzők, ott az idézett szakasz első bekezdése alapján alkalmazott jegyzőgyakornokok is kapják meg a végleg alkalmazott segédjegyzőt megillető javadalmazást és ugyancsak ott, ahol díjnokok vannak e törvény alapján behelyettesítve, ezek a községi közkórházaknál alkalmazott községi díjnokokat megillető összegekben szintén részesüljenek. Azt hiszem, engem senki sem illethet azzal a váddal, hogy elfogult volnék a községi közigazgatási tisztviselőkkel szemben, mert mint belügyi államtitkár számos jelét adtam annak, hogy a magáról megfeledkezett tisztviselővel szemben mindig a legrigorózusabb, a legkérlelhetetlenebb álláspontot foglaltam el. Minden elfogultságtól mentes kérésem pedig az, hogy legyünk objektívek, legyünk igazságosak és ne szenvedjenek azok a tisztviselők, akiknek e mulasztásokban sem a háború alatt, sem azóta részük nem volt, de akik de facto ezidőszerínt nyomorognak. Erre vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa) : évi január hó 5-én, csütörtökön. »Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminister urat, hegy a községi közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetének kérdését az általuk több ízben előterjesztett kérelmek kapcsán sürgősen vizsgálja felül és az annak eredmé: y éhez képast szükségessé váló ír tézkedéseket mielőbb tegye meg.« (Helyeslés.) Tisztelt N mzetgyülés ! Talán kissé érthetetlennek tűrik fel, hegy épen én, aki mir der kor a takarékosságot, a »több takarékosságot« hangoztattam, jelen beszédemben mégis egy pár olyan dolegra mutattam rá, amelyekx él a takarékosságrak, rézetem szerint, helye rircs. Legutóbb a Budapesti Hírlapba irt vezércikkemben is foglalkoztam a takarékosság kérdésével, rámutattam arra, hogy világjelenséggel állurk szemben, hogy mir den államháztartásnak takarékosságra van szüksége. Rassay Károly : Ez a jelenség most nem mutatkozik ! Karafiáth Jenő: Rámutattam arra, hogy Ausztriában, ahol 110 milliárd a deficit, külön takarékossági bizottság alakult. Rámutattam arra, hegy a győztes államok is ugyarcsak küzködnek a mindennapi élet nehézségével. Itt van a csehszlovák respublika, ahol az évi költségvetés •—• bármilyen nagy takarékossági hajlam mellett is — fél milliárdnyi hiányt mutat fel, de ami nemcsak félmilliárdot jelent, mert hozzá kell adnunk elsősorban a tisztviselők részére kiadott és a költségvetésben nem szereplő plusz két milliárdot is. Tehát az u. n. győztes államoknál sincs teljesen rendben a mérleg. A délszlávoknál 1 és 3

/

4 milliárd dinár az évi deficit. A lengyel államban 70 milliárdra tehető ez. A német pénzügyministeriiek, Ebrmesnek nagy gondot okoz, hogy miként tudja előteremteni azt az évi 270 milliárdot, amire a német birodalomnak — a jövő évi költségvetés szerint — szüksége van. Giolitti legutóbb az olasz parlamentben foglalkozott az olasz pénzügyi krízissel. És ugyancsak pénzügyi krízissel küzd a győztes Franciaország is, amennyiben ott Doumer francia pénzügyministernek is nagyon sok bajt okoz, hogy miként tudja eltüntetni a 2 milliárd és 600.000 franknyi deficitet. Ott is a szigorúbb takarékoskodás szükségességét hirdetik. És rá l^ell mutatnom arra, hogy még Amerikában is, ahová tudvalevően épen a lefolyt esztendőben 578'5 millió dollár arany vándorolt ki és pedig magából a szerencsétlen viszonyok között élő Európából 429 millió dollár — a Newyork Times és az egész sajtó nagyon erősen hangoztatja a fokozottabb takarékosságot és minduntalan hivatkozik Arglia példájára, ahol egy képviselőjelölt oda sem állhat a választók elé, ha nem hive a legszigorúbb takarékosságn ak. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem akarok magammal ellentétbe keveredni, én igenis szükségesnek tartom a takarékosságot, azonban vannak egyes kérdések, ahol takarékoskodni nem szabad, sőt majdnem azt mondhatnám, hegy a takarékoskodás a nemzet érdeke elleni bűn. Népegészségügyi I kérdésekkel nem akarok foglalkozni most, erről