Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
A nemzetgyűlés 233. ülése 1922. egy izben volt már alkalmam a nemzetgyűlés előtt beszélni, amikor erőteljes szociálpolitikát követeltem a kormánytól és rámutattam arra, hegy szükséges, bogy a tüdővész elleni küzdelemben, a fertőző népbetegségek elleni küzdelemben, az Apponyi Albert igen t. képviselőtársam által vezetett anya- és csecsemővédelmi ügyekben nyissuk meg az erszényt és ne takarékoskodjunk az áldozaté kban. Ugyancsak ilyen a fürdőügy. A magam részéről például nagyon szívesen támogatnám a népjóléti minister urnák nagy koncepciójú fürdőpolitikáj'át, amely politika középpontjában egy fokozott Balaton-kultusz állna, mert ne felejtsük el, hegy a trianoni béke egyre szélesebb vonatkozásokban érezteti hatását. Valamikor a Dobogókőn járva, a vendégkönyvben egy szász turista következő sorait találtam ; »Die Ungarn wissen nicht, was sie haben.« És igaza volt, soha találóbban idegen rem jellemezte még az integer M>gvarországot. Ezt a luxust azonban mi csonka Magyarországon már nem engedhetjük meg magunknak, mert ezeknek a kérdéseknek nagy közgazdasági kihatásuk van. Hogy e témánál maradjak, az integer Magyarország 550 ásványviz-forrása közül 500-at elvettek, 224 fürdőből 54 maradt meg. Már most az 1913-as statisztikát tekintve, a magyar fürdőket 255.000 ember látogatta, amiből körülbelül egy negyedrésze esett csonka Magyarországon maradt fürdőkre. 1915-ben körülbelül 52.500 üdülő látogatta a megmaradt fürdőket. Ezeket azért vagyok bátor megemlíteni, hogy rámutassak ezzel kapcsolatban arra, hogy igenis teljesen reális az a statisztika, amit tavaly olvastam, hogy az elmúlt esztendőben a megszállott Felföldre 50.000 üdülő távozott el ebből az országból. Mem tudom, kinek volt közülük tényleg feltétlen szüksége arra. hogy Stary Tatransky Smokovecre utazzon, ahogyan most Ö-Tátrafüredet nevezik, hogy ott töltse el a nyarat, nem tudom kinek követelte meg feltétlenül az egészségi állapota, de nekünk, ugy érzem, ezentúl mindent el kell követnünk, hogy akit csak itt tud mik tartani, akinek itt tudunk megfelelő üdülést nyújtani, azt tartsuk is itt és e lehetőség megadása tekintetében semmiféle áldozattól se riadj mik vissza. Mert ha ezt az 50.000, a megszállott Felföldre utazó egyént számítom, aki 4—6 hétig ott maradva elkölt átlag 10.000 szokolt, tessék csak elővenni a ceruzát s rá méltóztatnak jönni arra, hogy igenis hazafiasság kérdése, hogy valaki megszállott területre menjen — ha nem feltétlenül szükséges. —- Ha ugyanis ezt a két számot megszorzom, akkor a szokol mai állása szerint, amikor az kilencen felül áll : négy és háromnegyed milliárd mínuszt jelent nekünk ez a kilengés, vagyis többet, mint amenynyit a Hegedüs-féle költségvetés előttünk, mint tényleges deficitet kimutatott. (Mozgás.) Ekkor azonVn még nem számítottam bele mindazokat a többköltségeket, amit az okoz, hogy a szokol mesterséges felhajtása következtében a Felföldről behozott iparcikkek stb. is sokkal többe kerülnek. évi január hó à-én, csütörtök-ön. 363 Azt hiszem, ebből mindenki láthatja azt is, hogy a s szomszéd államok miért adnak oly előzékenységgel vizumot a fürdőzőknek. És az is kitűnik ebből, hogy miért tartom én a takarékosság gyakorlását egyes esetekben nemzetellenes hibának, mulasztásnak, sőt bűnnek is. Feltétlenül szükséges tehát ott a beruházás, ahol meghozza a maga kamatait. (Ugy van I) Mindezek után, miután azt hiszem, nem lehet előttünk közömbös a jövő nemzedék sorsa sem, de az sem, hogy a kultúrát hogyan fejlesztjük és nem maradhat előttünk közömbös a közigazgatás fejlesztésének ügye sem, — mert ezt is integritási kérdésnek minősitem — tisztelettel kérem, méltóztassék ezekre a címekre a közel jövőben nagyobb összeget juttatni, annyival is inkább, mert a megszállott vidékekre az itteni jólét sokkal nagyobb centripetális erőt gyakorol, mint az itteni nemzetgyűlésben előforduló sok csetepaté s a »magyar összetartást« motiváló ezernyi személyes kérdés, melyek stil- és programmszerüen azalatt verik a legnagyobb hullámokat, mialatt itt az országban oly indokolt lenézéssel hóhérszerüleg végzik milliárdokba kerülő kegyetlen munkálatukat a jóvátételi bizottságoknak sokszor talán túlságos előzékenységgel fogadott tagjai ! A felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Rassay Károly : A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat összeolvasni. Szabóky Jenő jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket) : Harmincegy ! Elnök ". Miután a Ház tanácskozás képtelen, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző : Méhely Kálmán ! Méhely Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! Parlamentünk szokása szerint az előttem szóló képviselőtársam beszédére kell reflektálnom, és bár nem kívánok részletekkel foglalkozni és részletes tárgyalásba belemenni a pénzügyi tárcának vagy az általános költségvetésnek egyes tételeire vonatkozólag, az ő javaslatainak egyikét-másikát én is igen megszívlelendőnek tartom és azokhoz a magam részéről szívesen csatlakozom. Nem csatlakozhatom azonban ahhoz az általános felfogáshoz, amely pl. az utolsó javaslatából kicsendül s amelyekkel én ellentétben állok, t. i. amit a fürdőügyre vonatkozólag megemlített. Nevezetesen nemzeti elzárkózás politikáját méltóztatott hirdetni a fürdő ügy terén is, takarékossági szempontokkal indokolva s mintegy nemzeti kérdésnek feltüntetve azt, hogy a megszállott vidékeknek fürdőhelyeit az itteni magyarság lehetőleg ne kultiválja. 4ß*
