Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. évi január hó 5-én. csütörtökön. m ben a vármegyék élén álló 16 alispán a VI. fize« tési osztályban van, 15-nek p:dig az V. fizetési osztályt megillető »pótléka« van, de nem tartoznak az V. fizetési osztályba ! Mit mutat most a való élet ? Az* alispán beidézi a referensét, mondjuk egy állatorvost, aki azorban nagyon könnyen állategészségügyi főfelügyelői rargban lebet és megtörténik, begy a référer s az V. fizetési osztályban van, mig az alispán csak a VI-ikban. B jön hozzá referálni a péi zügyigazgató, aki az V. fizetési osztályban van, vagy a tai felügyelő, aki szintén V. fizetési osztályban lehet, mig az alispán csak a VI-ban ! Ez lehetetlen állapot, amelyen feltétler ül segíteni kell. Itt van az igen fontos közigazgatási tevékenységet kifejtő főjegyző. A megyei főjegyzők létszáma az országban" 29. Ezeknek zöme, négyötöde, vagyis 23, a VII. fizetéoi osztályban van. Főügyész is van a VII. fizetési osztályban. A f őszolga bírák zöme, kétharmada, összesen 102-en vannak 169 közül a VIII. fizetési osztályban, 44-en pedig a VII. fizetési osztályban. A másodfőjegyzők közül, kiknek létszáma 42. 35 van a VIII. fizetési osztályban, 68 árvaszéki ülnök van a VIII. fizetési osztályban, a 122 aljegyző közül 77 van a X. fizetési osztályban és 33 a IX-ikben. A 239 szolgabiró közül 129, vagyis több mint a fele a X. fizetési osztályban van, és csak 79 van a IX-ikben. A 832 tisztviselő igy oszlik meg a fizetési osztályokban. Van azonban a vármegyei alkalmazottaknak évi ideiglenes szolgálati pótléka is a VI. és VII. fizetési osztályban »évi 2000 korona«, a VIII. és IX. fizetési osztályban »évi 1500 korona«, a X—

XI. fizetési osztályban »évi 1000 korona«. Az 1909 január 1-étől hat évet szolgáló és középiskolai négy osztályú képesítéssel biró dijnok 1000 koronát kap, e képesités nélküli 800 koronát, a vármegyei altisztek 800 koronát, a hivatalszolgák 600 koronát. Itt van az orvoskérdés, mellyel nem akarok most foglalkozni, mert egy előbbi beszédemben már megemlékeztem róla ; szükséges azonban, hogy a közegészségügyi kérdésekre is ezúttal legalább annyiban tereljem rá a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy a 151 járási alorvos közül 124 a X. fizetési osztályban van ; sorsukon tehát a közegészségügy érdekében is segiteni kell. Itt van a kezelési szak. 569 vármegyei tisztviselő közül a XI. fizetési osztályban van 299, a X-ikben 270 és csak 76 van a IX-ben. Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig igénybe vettem a Nemzetgyűlés szives türelmét, de azt hiszem, hogy ezek után mindenki előtt indokoltnak látszik a következő határozati javaslat előterjesztése (olvassa) : »Határozati javaslat. Utasitsa a nemzetgyűlés a belügyminister urat, hogy a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról terjesszen be mielőbb törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) A határozati javaslatot szintén több képviselőtársam irta alá. A vármegyei közigazgatási tisztviselők kérdése után méltóztassanak még megengedni, hogy egy nagyon nehéz kérdéssel, a községi közigazgaNEMZETGYULESI NAPLÓ. 1920—1921. — XIV. KÖTE tási tisztviselők ügyével foglalkozzam. A községi tisztviselők ügyével főként azért nehéz foglalkozni, mert azt hiszem, háládatlanabb szerepet nem tölt be senki a közigazgatás terén, mint épen a jegyző. Nem akarok most visszatérni a háborús korszakra, de liiszemhogy nem vált ki csodálkozást, hogy ha a fegyelmezettséghez különben sem szokott Magyarországon nem találkozhatik közszimpátiával és közszeretettel az, aki a rendnek, a kormányrendeleteknek akar érvényt szerezni, vagy törvényt kénytelen végrehajtani. Ezek az intézkedések mondom sohasem voltak nagyon szimpatikusak a nagyközönség előtt. Emellett még egy tévhittel is kell megküzdenünk. Túlsokan gondolják ugyanis azt, hogy felér még egy kis királysággal is, egy-egy jegyzőség. Én koncedálom, hogy vannak kivételek, koncedálom, hogy igenis, a községi jegyzők között sokan viszonylag jobb helyzetben vannak, mint a többiek. Azonban az igazság nevében tiltakoznom kell az ellen, hogy amiért egyes jegyzők roszszabb, egyes jegyzők jobb helyzetben vannak, a jegyzőkre vonatkozólag egész általánosságban vonjunk le bizonyos konzekvenciákat. Tény, hogy jó községi közigazgatás csak ugy képzelhető, ugy várható és ugy követelhető, ha a közigazgatási alkalmazottak biztos megélhetéséről gondoskodunk. Már most annyi bizonyos, hogy 1600—1800 jegyző közül körülbelül 100^—200-ra hathatott az különösebben, hogy felemelték a magánmunkadijakat, azonban ez a többlet a jegyzők nagy részét anyagilag nem igen érintette és minden elfogultság nélkül állapithatom meg, hogy igenis a többi jegyző bizony erősen küzd a megélhetés gondjaival. Mert tény, t. Nemzetgyűlés, hogy az 1913 : LX. tcikk óta a jegyzőkkel szemben semmi sem történt, nem részesültek még abban a st/ tusrendezési előnyben sem, amelyben — amint előbb emiitettem — 1919-ben részesültek az egyéb közigazgatási tisztviselők. Az a pótlék is elmaradt, amit 1920. évben a megyei tisztviselők kaptak. Hogy az 1913 : LX. tcikk mennyire elavult, arra nézve elég felolvasnom az 1-ső szakaszt, amely azt mondja (olvassa) : »Községi (nagyközség) jegyző (főjegyzők) alapilletménye a községek által természetben adott lakáson, esetleg lakáspénzen felül évi 2000 koronánál, a segédjeg3rző (aljegyző) alapilletménye pedig 1400 koronánál kevesebb nem lehet.« A 2. § azután »erre« az összegre való kiegészítést rendelte el. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ma már, a mai valutáris viszonyok mellett tisztában vagyunk azzal, hogy ez az összeg a múlté és ezen az állapoton feltétlenül segiteni kell. Korpótlék tekintetében is hátrányba kerültek a közigazgatási községi tisztviselők. Az 1918 : III. tcikk — indemnitási törvény — 5-ik szakasza ugyanis leszállította már a korpótlék idejét a községi és felekezeti tanítókra nézve is, — a többire nézve a várakozási idő már előzően le volt szállitva -— csupán csak a jegyzőkről nem történt gondoskodás. Igazán nem szeretném, ha egyes buzgó közigazgatási községi tisztviselők összehasonli4<3