Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

360 A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. Karafiáth Jenő :... akik a többi állami tiszt, viselőkhöz viszoryitva bizony nagyon szomorú viszonyok közt ékek, miután az 1919. évi st'Husrerdezésből kimaradtak, pedig az ország közigazgatásának jósága elsősorban a tisztviselők megbízhatóságától, képzettségétől, becsületességétől, megelégedettségétől, megélhetési viszonyaitól függ. A téryállás e tekintetben a következő : Az 1904. évi X. törvénycikk tudvalevően a vármegyei tisztviselőket a VI—

XI. fizetési osztályba sorozta, a szolgaszemélyzet illetményeit pedig az állami altisztek és szolgák illetményeinek megfelelő összegben állapította meg. Ugyanekkor e törvény 15. §-a kimondotta azt az elvet, hogy az állami alkalmazottak illetményeire vonatkozó öszszes intézkedések a vármegyei alkalmazottakra megfelelően kitérj esztendők. Ezek a törvényszakaszok tehát azt az elvet juttatták érvényre, hogy a jövőben illetmények szempontjából nem teendő különbség a két tisztviselői kategória között és amennyiben az illetméryek emelkedése volna várható az állami tisztviselőkr él, ez természetszerűen kiterjesztődik a vármegyei, tisztviselőkre is. Ezt az elvet az 1912. évi LVII. törvénycikk, mely a vármegyei tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló 1904. évi X. törvénycikket módosította, szirtén 1er tartotta és érvényesítette is. Ezzel a törvénycikkel azonban nem történt státusrendezés, hanem csak arányosítás. Az alsóbb kategóriákban megszüntettek egyes állásokat, hegy a felsőbb kategóriákba jusson néhány állás. Ezzel nem lehetett célt érni, mert — mint emiitettem — nem volt státusrendezés és ez a megoldás azzal a hátránnyal is járt, hegy a legtöbb esetben az illető tisztviselő nem lépatt tényleg magasabb fizetési osztályba, hanem pótlék címén kapta meg a mpgasabb fizetési osztálynak megfelelő fizetést, miáltal a magasabb fizetési osztállyal járó illetményektől, igy a magasabb napidíjtól, a lakásbértől elesett. Fokozta ezt a hátrányt még az is, hogy a magasabb fizetési osztályban való részesítés oly hosszú várakozási időhöz, 10— 12 esztendőhöz lett kötve, amely idő az állami tisztviselők által az egyes fizetési osztályban töltött időt általában meghaladta. Mint már emiitettem, a vármegyei tisztviselők nem részesültek abban a ben ében, mint az állami tisztviselők, mert az 1904. évi X. törvénycikk és az 1912. évi LVII. te. meghozatala után 1919-ben a státusrendezésben — mint méltóztatnak rá emlékezni — nem részesülhettek. Az egyik belügyminister adott ugyan részükre ideiglenes pótlékot, ez azonban csak átmeneti segitség volt és nem oldotta meg a kérdést. Most 1921 nyarán hozatott egy ministertanácsi határozat, amely még tetézte a mostoha helyzetet, mert engedélyezett az állami tisztviselők részére bizonyos előlépési lehetőséget a költségvetési létszámon felül is, amit azonban a dolog természeténél fogva a vármegyénél nem lehetett megtenni. Mint ezekből láthatjuk, a vármegyei alkalmazottak előlépési viszonyaik és illetményeik szemévi január hó 5-én, csütörtökön. pontjából sokkal mostohább helyzetben vannak és voltak mir.dig, mint az államiak. Es bár az 1904. évi X. törvén ycikk az egyenlő elbán ás elvére helyezkedett, ebből a vármegyei tisztviselők csak hátrányt láttak, mert amikor arról lett volna szó, hogy egyes gazdagabb vármegyék saját hatáskörükön belül tisztviselőiknek segélyt nyújtsanak, mindig azt kapták válaszul, hegy ezt keresztülvinni nem lehet, mert a két tisztviselői kategória között és egymás között is az egyenlő elbánás elvének kell érvényesülnie. Mindezeknél fegva a vármegyei alkalmazottak körében mindjobban növekvő elégedetlenség arra birta a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületét, melynek élén Agorasztó Tivadar igen t. barátom, Pestvármegye köztiszteletben álló alispánja áll, hegy a kormányhoz forduljon egy memorandummal. Nemrégiben ugyancsak egy emlékirattal fordult az Országos Egyesület épen az én közvetítésemmel a nemzetgyűléshez is, melyhez egy törvényjavaslat is mellékeltetett s melyet, ha jól tudom, Hederváry Lajos árvaszéki elnök ur készített. Ebben rámutattak a vármegyei tisztviselők arra, hegy miként lehetne ezt a kérdést a mai nehéz viszonyok mellett rendezni olyan módon, hogy az az államra nézve ne jelentsen nagy megterheltetést. Azt javasolták, hogy az itélőbirák és ügyészek fizetésrendezéséhez hasonlóan álla pittassék meg az övéké is s ez mindössze csak 5—6 milliójába kerülne az államnak. A magam részéről nem tudom, hogy tényleg kielégitő-e ez a megoldás és hegy az tényleg igy hajtassék-e végre, de igenis érzem és tudom, hegy elérkezett az utolsó óra és e kérdéssel feltétlenül sürgősen foglalkozni kell. Ismétlem, nemcsak közigazgatási, de — elsősorban — nemzeti érdek, hegy a vármegyei tisztviselőknek helyzetén, akiknek haza fLágáról nem kell a t. Nemzetgyűlést meggyőznöm, — mert felteszem, hegy arról mindenki elég meggyőződést szerezhetett — azonnal segítsenek. Még mint belügyi államtitkár kezdtem foglalkozni ezzel a kérdéssel és az akkor szerzett adatok alapján, melyek a mai viszonyoknak megfelelően vannak kijavítva, — hogy teljesen tiszta képst nyújtsak a nemzetgyűlésnek — közölhetem, hegy ma 832 jogi szakon működő vármegyei tisztviselője van az országnak. Ezeknek a jegi szakon működő vármegyei tisztviselőknek egynegyede a X. fizetési osztályban van, egyhetede a IX-ben, egyharmada pedig a VIII. fizetési osztályban. Hegy ez mit jelent, azt, azt hiszem, - az itt ülő minister urak érzik és tudják a legjobban, amikor felveszik a fizetésüket, akik ugyan a II. fizetési osztályban vannak, de mégis fizetésük nagyon csekély többszöröse ennek az összegnek, amely úgyszólván a meghalásra sem elegendő. A 31 alispán közül 16 van a VL fizetési osztályban. Ha körülnézünk egyes min isteriumekban, ministeri osztálytanácsosnál kisebb tisztviselőre szinte már nem is tudunk akadni, a segédfogalmazók, fogalmazók teljesen kivesztek! Ezzel szem _