Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-282
A nemzetgyűlés 282. ülése 1922. évi január hó. 4-én, szerdán. 329 a pénzügyi bizottságba 2 ; a számvizsgáló bizottságba 1 ; a véderő-bizottságba 1 ; a vízügyi bizottságba 2 ; a végleges házszabályokat előkészítő bizottságba 1. Végül betöltendő lesz még a lemondás folytán megüresedett két jegyzői tisztség. Mielőtt a szavazást elrendelném, megállapítom, hogy a Ház határozatképes-e. Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenlévő képviselő,urakat megszámlálni. (Szabóky Jenő és Kontra Aladár ymgszámlálják a jelenlévő képviselőket,) Miután a határozathozatalra ötven képviselő jelenléte szükséges, a jegyző urak jelentése szerint esak harmincnégy képviselő van jelen, az ülést öt percre felfüggseztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A névsort olvasni fogja Szabóky Jenő jegyző ur, a távollevőket jegyzi Birtha József jegyző ur. Mielőtt.a szavazást elrendelném, fel fogom olvastatni a házszabályok 233. szakaszát. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 233. §-t felolvasni. Szabóky Jenő jegyző (olvassa). Elnök : Elrendelem a szavazást. Felkérem a jegyző urat, sziveskedjék a névsort felolvasni. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a névsort). Elnök : Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a távollévők névsorát felolvasni. Birtha József jegyző (olvassa a távollevők névsorát). Elnök : A szavazás megejtetvén, a szavazatokat az ülés végén fogjuk összeszámlálni. Most pedig folytatjuk a napirendet, az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ki következik szólásra ? Szabóky Jenő jegyző; Benedek János! Benedek János : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mély megindultság fogja el lelkemet, mikor évek múlva visszatérve ismét alkalmam nyílik felszólalni ezen a helyen, ahol mint a régi országgyűlésnek tagja, közel két évtizeden keresztül teljesítettem élethivatásommá vált mindennel előbbrevaló kötelességemet. Tétován tekintek magam körül, keresem egykori bajtársaimat, akikkel együtt küzdöttünk a magyar nemzet függetlenségéért, a szabadságjogokért, az emberi igazságokért. Szeretettel gondolok az én egykori küzdőtársaimra és szeretettel gondolok egykori politikai ellenfeleimre, mert bárha utaink elválaszottak is, mindig meg voltam győződve az ő céljaiknak nemes tisztaságáról és a végcélban egyek voltunk. Ez a végcél volt : nemzetünk lehető legnagyobb boldogságának elérése. Fájdalmas megilletődéssel tekintek a túlsó oldal első padsorára. Onnan hiányzik nekem és a magyar nemzetnek valaki, (Ugy van ! Ugy van !) az az erős kéz, amelynek sujtolását éreztük mi, politikai ellenfelei, de amely erős kéz lankadatlan kitartással és szívóssággal vitte a nemzet ügyeit, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTE'J amig csak orgyilkos golyó ki nem oltotta nemes életét. (Ugy van I Ugy van I) Ugron Gábor : Megtartotta az Ígéreteit mindig ! Benedek János-: Bánatos sóhajtás száll fel lelkünkből, amikor arra gondolunk, hogy milyen szükség volna most erre az erős kézre, erre az integer vir-re, (Ugy van ! Ugy van !) aki nem taktikázások, nem paklizások utján dolgozott, hanem mindig ment a maga céljai egyenes utján, akár tetszett az nekünk, akár nem tetszett. Bodor György : Ezért kellett neki elpusztulnia ! Benedek János : Martirhaiáit halt, nagy jellemének fényes tanúbizonyságát szolgáltatva és elmondhatjuk rá a római költővel : et si tract us illabatur orbis impavidum ferient ruinae — és ha ropogva roskad össze a világ, őt félelem nélkül temetnék maguk alá a romok. Itt, a mi sorainkból küzdő társaink közül hiányzik Désy Zoltán, aki valamikor Arisztidesz tiszta kezével vett részt pénzügyeink vezetésében és aki a kárpáti harcokban esett el mint az önfeláldozó hazaszeretetnek gyönyörű példája. Az elnöki székben pedig a hozzá méltó többi férfiak sorában nem fog többé helyet foglalni Návay Lajos, az a férfiú, aki a vörös rémuralom rettenetességeinek esett martalékául. íme, t. Nemzetgyűlés, csak ez a testület menynyit veszített ez alatt a hármas átok : a világháború, a forradalom és a bolseviki rémuralom alatt ! Elfacsarodik a szivünk, ha arra a tenger pusztulásra, veszteségre gondolunk, amelyen-szerencsétlen nemzetünk keresztülment. És ebben a nagy pusztulásban, ebben a nagy bánatban, mely lelkünket eltölti, talán csak egy vigasztaló momentum van : az az öntudatunk, hogy mi ezt nem akartuk, hogy nincs ebben a Házban senki sém, aki ezt így gondolta, képzelte vagy akarta volna. (Ugy van! Ugy van!) Mi a világháborút nem akartuk, fel nem idéztük, annak ennek ellene voltunk, de amikor már belekényszerültünk, helyt kellett állnunk magunkért, mert védeni kellett életünket, védeni kellett határainkat. (Ugy van! Ugy van!) Ugron Gábor : A becsület kérdése volt Benedek János : Én, aki mindig a béke mellett voltam és azt akartam, hogy folytassuk tovább a civilizációnak azt a munkáját, melynek nyomán annyi áldás és erő fakadt nemzetünkrej magam is meghaladott korral, 50 éves koromat meghaladva, újra visszakértem régi kardomat, hogy részt vegyek abban a küzdelemben, melynek célja volt országunk területi épségének megmentése, nemzetünk függetlenségének megvédelmezése. Mi nem akartuk, váltig tiltakoztunk a forradalom ellen. Az a párt, amelyhez a háború végén tartoztam, — különben mindig a függetlenségi és 48-as párthoz tartoztam (Éljenzés a jobboldalon.) és lélekben oda tartozom ma is — a Bizony Ákos vezetése alatti függetlenségi és 48-as párt forradalom nélkül, nagyobb megrázkódtatások nélkül akarta felépíteni az uj Magyarországot; 42 I
