Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

316 A nemzetgyűlés 281. ülése 19, Angolországban és Skóciában és a tagok • száma 2,600.000 volt. Ha egy-egy családra csak 4 tagot veszünk fel, akkor kiderül, — ki van számítva — liogy magában a szoros értelemben vett Angolországban a népesség 29%-át, Skóciában pedig, ahol ez még jobban ki van fejlődve, a lakosságnak 10%-át látják el a szövetkezetek az életszükséglettel. Ezek a szövetkezetek ott nemcsak boltosok, hanem egyszersmind termelők is, földbirtokuk is van már, azt maguk műveltetik embereikkel ; malmaik vannak, akol a terményeiket megőrlik ; vannak egész gyáraik, amelyekben a ruha készül ; vannak textilgyáraik, szabóműhelyeik. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Szterényi József : Tengeri hajóik vannak ! Giesswein Sándor: Es tengeri hajóik. Ehhez hasonlók teljesen a német viszonyok. De mégis micsoda különbség van az angol, a német és a mi honi szövetkezeteink között ! Egy német szociológus nagyon jól határozza meg a szövetkezet jelentőségét. Azt mondja : szociális irányban dolgozik és demokratikus elemekből áll. Igen, az a szövetkezeti gondolat, amint megtestesült Angolországban, amint kifejlődött Németországban, az tisztán, egyoldahilag demokratikus alapon felépült intézmény. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Én nagy elismeréssel vagyok egy Károlyi Sándor fáradozásai iránt. (Igazi Ugy van ! a balés a szélsőbahldalon.) Q iparkodott itt elültetni a szövetkezeti gondolatot nagy áldozatokkal, nagy buzgalommal, egész odaadással. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De én azért jeleztem előbb természetellenes dolognak a nagyiparnak felülről való létesítését, mert annak is a tőkések és munkások összetételéből kell kialakulnia, épen ugy, mint ahogy a szövetkezeteknek is demokratikus alapon alulról kell láfejlődniök ; a szövetkezetnek is igazi demokratikus szervezetnek kell lennie. De nálunk az az átkozott politika mindenbe beavatkozik és minden szervezetet a maga számára akar lefoglalni. Sem Angol országiján, sem Németországban nem szorultak a szövetkezetek állami támogatásra. Hiszen ezáltal egyik lényeges kelléküket, önállóságukat is elveszitik. Én szeretem, én óhajtom, hogy a szövetkezetek minél jobban fejlődjenek, de azt is óhajtom, hogy azok nemcsak a mi magyar népünk gazdasági érdekeinek, hanem független érzelmeinek és demokratikus lelkületének is ápolói legyednek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azért én nem vonom meg a beleegyezésemet attól, hogy a magyar állam mintegy részvényese lett a Hangyának, de mindenesetre furcsának és semmivel meg nem indokolhatónak találom azt, hogy egész nyíltan nem vitték annak idején az országgyűlés elé, ahol a dolgot meg lehetett volna beszélni. Mert ha egészen faire dolog az, akkor minden géné nélkül, nyíltan elő lehetett volna állni vele. Itt, ahol ép az agrárgondolatnak annyi támogatója van, a kormánynak nem kellett volna félnie attól, hogy a javaslattal baj lesz, 22. évi január hó 3-nn

} kedden. Még csak egy dologra akarok kitérni, ami, igaz, olyan dolog, hogy azt lehetne mondani, ne beszéljünk sokat róla. De ha már beszéltek róla és cselekedtek is benne, ugy hát érintenem kell ezt a dolgot is. A királykérdést értem. Mindjárt megjegyzem, hogy sajnálattal látom, hogy a királykérdés, amely szoros összefüggésben áll az alkotmánykérdéssel, olyasféle módon jön szőnyegre, hogy a király személyi kérdése mellett annak igazi lényege, az alkotmány kérdése mintegy háttérbe szorul. Pedig ez a lényeges, (Ugy van!) mert tudjuk, hogy olyan időszakban élünk, amidőn a király és a nemzet közötti viszonynak más irányban, más módon kell fejlődnie, mint ahogy eddig történt. Ezért ebből a szempontból teljesen közömbös az, hogy ki lesz Magyarország királya. En magam is érdeklődtem a nép között, mit gondol, hogyan gondolkozik a nép. Több oldalról hallottam ezt a választ : mi megkoronáztunk egy királyt ; ha ez nem lehet király, hát próbáljuk meg egy időre király nélkül. Tényleg király nélkül vagyunk és azért meg tudnánk élni ; ha más kormányunk volna, most nem is volna panaszunk. Ezt a kérdést ezidőszerint nagyon megfontolandóvá teszi az, ami a reálisabb gondolkozásnak ad igazat, hogy az entente nagyon hatásosan beleszólt a kérdésbe akkor, amidőn a legitimisták kívánságukkal előállottak s midőn annak teljesítésére esaknern itt volt az alkalom. De, t. Nemzetgyűlés, azt tetszik-e gondolni, hogyha mi királyt akarnánk választani, akkor nem szólna bele a kis- és a nagy-entente ? Rassay Károly: A kormány előre lekötötte magát nemzetközi szerződéssel Î GieSSWein Sándor: Mi, »független Magyarország«, ezidőszerint sem szabadkirályválasztók, se legitimisák nem lehetünk. Ezért az a legokosabb, amit az egyszerű vidéki gazdák mondtak nekem, hogy egyelőre próbáljuk meg király nélkül. De nekünk alkotmányunkra is kell gondolnunk. (Ugy van! half elől.) Gondolnunk kell arra, hogy akárki lesz a magyar király vagy államfő, Magyarország kell hogy modern, demokratikus szellemben vezetett állam legyen. Mi nem békülhetünk ki azzal a gondolattal, hogy a magyar hadsereg ezentúl is csak a király hadserege legyen .. Balla Aladár : Meine Armee ! Giesswein Sándor : . . '. hogy az ne legyen a népnek, a nemzetnek hadserege. A jövő fejlődés szempontjából kívánatos, hogy a háború és béke joga a nemzeté legyen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: A múltkor leszavazták az erre vonatkozó indítványomat. (Zaj.) Giesswein Sándor: Hogyha még a királytól függött volna a háború és béke kérdése. De tudjuk most, hogy Ferenc József király sem akarta a háborút, hanem hogy becsapták, becsapta a militarista- és diplomata-klikk, (Igaz ! Ugy van ! halfelől.) tudjuk, hogy Károly királynak is trónralépésekor első gondja volt visszaszerezni a békét és a lehető kedvező körülmények között, .•«