Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

A nemzetgyűlés 2Ê1. ülése 1922. évi január hó 3-án

} kedden, 313 nagy különbség egy elmúlt korszak, mondjuk, a múlt század előtti, vagy két század előtti kor gyártmányai, bútorai, vasmunkái és a jelen gyáripar termékei között. A gyárakban nagyobb tökéletességgel, nagyobb exaktsággal, pontossággal dolgoznak, mikrométerekkel rendelkeznek s egy milliméter hányadával is tudnak számolni. Mégis valami hiányzik a modern kor ipari termékeiből. Nélkülözöm bennük azt a művészi felfogást, amit bámulni tudok pl. a XVII—

XVIII. századbeli bútoroknál, kovácsoltvasmunkáknál. Ez mutatja nekünk, hogy hogyan készülnek a munkák. Azt a régi munkát művészi lélekkel, kedvvel csinálta mestere és az meg is latszik a munkáján, mig a gyárban százak és ezrek együtt dtlgoznak zakatoló gépek mellett, óriási zajban és erős idegekkel kell birnia annak az embernek, akinek kedély világát ez meg nem rontja. Egészen rmás szempontból kell tehát megitéhii a gyári munkás életét és életviszonyait, mint a régi kézimunkásnak életét és életviszonyait. Épen ezért nagy hibát követett el kormányunk, amidőn a gyári munkás kedélyvilágát egészen figyelmen kivül hagyta. Ha nézem a gyárból hazatérő gyári munkást, a fáradtság, bágyadtság jeleit látom arcukon s ez a fáradtság, ez a bágyadtság nemcsak a testi fáradtságot jelenti, hanem azt látom rajta, hogy kedélyvilága is ki van fáradva, amit nem is lehet csodálni. És itt megint Carlyle szavaira hivatkozom, aki azt mondja : Nagy dolog az, amit a gyári munkás végez. Midőn Carlyle Manchestert látja maga előtt, azt mondja ; Manchester, a te füstölgő kéményeiddel, a te szénporos levegőddel, lármáddal, örök zajoddal, mégis nagy vagy előttem, mert te jelented nekem azt, hogy az emberi erő, az emberi szellem úrrá tudott lenni a természet felett. De ezt a tudatot fejleszteni kell a munkásban, annak a munkásnak nem szabad egy géprésszé lenni, hanem öntudatos embernek kell lennie. E tekintetben mindig becsülni tudom a munkásság ébredését és nekünk, akármilyen polgári foglalkozáshoz tartozzunk is, értékelnünk kell a munkást, testvérünknek kell tekintenünk, és akkor meg fog szűnni az az idegenkedés, amely ujabb időben a polgári és munkásosztály között tapasztalható. T. Nemzetgyűlés ! Csak egy példára akarok utalni, hogy más országokban mennyire figyelembe tudták venni a munkás szellemi és lelki életének szükségleteit. Amerikára akarok hivatkozni. Amerikában, különösen New-Yorkban és Chicagóban, egyes nagyiparosok, egyes nagy trösztök vezetői arra a gondolatra jöttek, hogy tartanak néhány u. n. munkáságensnőt, akinek feladatuk, hogy a munkásokkal, sőt a munkások családjaival is benső érintkezésbe lépjenek, otthonukat megvizsgálják, beszélgessenek vélük háztartási dolgaikról és életszükségleteikről, de egyszersmind kulturális dolgokról is. Ezek felveszik az ő panaszaikat, megkérdezik, hol van baj, mivel nincsenek megelégedve ? Ezeknek a tapasztalatai és referádája alapján azután ezek a trösztigazgatók NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖT] és nagyiparosok igyekszenek a munkások kedvére cselekedni. Ezek a tanácsadónők még a divat dolgában, a gyermeknevelés dolgában is adnak tanácsokat a munkásoknak és családjaiknak, és ezáltal benső viszony fejlődik ki köztük. Jóllehet, ott ezer és ezer munkásról van szó, mégis benső viszony fejlődik ki a munkások és a vezetőik között, — itt a technikai vezetőket értem — akik tudomással birnak arról, hogy minő szükségleteik vannak az ő munkásaiknak. Egy nagyon érdekes dolgot beszél el egy másik amerikai tröszt vezetője. Elmondotta, hogy valahányszor ő hosszabb útra távozik a külföldre, mindig megjelenik a gyár helyiségeiben, cilinderben, — amint azt a gentleman felfogás megköveteli — és elbúcsúzik munkásaitól, sőt az öregebbeket meg is látogatja házaikban és azt mondja : azt tapasztaltam, hogy ez a megbecsülés igen jó hatással • volt a munkásokra, sőt igazi amerikai felfogással hozzátette azt is, it does pay, ki is fizeti magát. Igen. Minden béke és minden megértés kifizeti magát sokkal jobban, mint az idegenkedés és az egymástól való elfordulás, (Ugy van! Ugy van I) T. Nemzetgyűlés ! Sajnos, ha a hazai állapotokat nézem — akár gyárosoknál, akár nagybirtokosoknál — igen kevésnél tudnám konstatálni azt, hogy azok munkásaiknak a házait és lakásait meglátogatják, és igen kevés nagybirtokos akad — akár keresztény, akár zsidó, akár világi, akár egyháziról van itten szó — aki béreseinek lakásait megnézi, és aki béreseit egyszersmind az ő nagyobb családja tagjainak tekinti. Kerekes Mihály : Ha megnéznék, nem ugy néznének ki a cselédlakások, mint most kinéznek. G

iesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ebben igen nagy oka van a nevelésnek, a mi egyoldalú, félszeg nevelésünknek, amelynek azt mondom, szociálisnak is kell lennie. (Ugy van f) Akkor lesz igazán keresztény a nevelés, ha szociális, akkor lesz igazán nemzeti, ha szocális lesz. Ha ez nincs meg, akkor a nevelés sem nem igazi keresztény, sem nem igazi nemzeti. Épen azért a nevelésnek az elemi iskolától kezdve fel az egyetemig a szociális összetartozásnak érzetét kell ápolnia. Gyönyörű példát adott ebben a tekintetben az angol Toynbee még a múlt század nyolcvanas éveiben, aki az oxfordi egyetemnek volt a tanulója. Ott a Christ Church szép gótikus folyosóin mélyedt bele a-tudományok titkaiba. De egy gondolat bántotta mindig : Nagyon szép ez a tudomány, amely lelkemet táplálja, — mondotta •— de én csak ugy látom az értékét, ha másokkal is tudom közölni. Azért a csendes Oxfordból elvitte őt lelke Londonba és letelepedett ott épen a munkás-negyedben, a Whitechapelben, magával vive oda néhány eszmetársát és ott egyetemi hallgatók részére konviktust létesitett, amelynek az volt a feladata, hogy ott éljék napjaikat a munkások között. Meglátogatták őket otthonukban, felkeresték őket szórakozóhelyeiken, előadást tartottak, nekik és megismerték egyszersmind pszichológia-; T. . 40