Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

314 'A nsms&tg^mlég 38 í, iiJése 192 ját is a munkásoknak. Ezt az angol settle mentnek hivja. Ebből a kiesi kezdetből egy nagy, hatalmas fa keletkezett, amely jelenleg Angliában és Amerikában szép virágokat hoz és jó gyümölcsöt terem : az igazi középosztálynak, az igazi művelt osztálynak és munkásosztálynak egymáshoz való közeledését, és egymással való összeforradását. Ebben a tekintetben nálunk is volt egy kis kezdeményezés — és nagyon sajnálom, hogy nem látom itt Erődi-Harrach Béla t. képviselőtársamat — ő volt az, aki az eszmét felkarolta, és Újpesten valamit kezdeményezett. Méhely Kálmán : Zichy János ! Giesswein Sándor : Igen, Zichy János, Újpesten. Sajnos azonban a dolog nem fejlődött tovább, pedig ennek igen nagy fontossága volna nemcsak a munkások szempontjából, hanem a fejlődő intelligencia szempontjából is. De nagyon jól mondotta épen az előbb idézett Förster : Das ist die Hochschule der socialen Bildung; ez a főiskolája a szociális kiképzésnek ! T. Nemzetgyűlés Î Tovább megyek. Már magában az elemi iskolában egymáshoz való közeledést kell nekünk teremtenünk ez ifjúságban, gyermekekben, hogy a íöldmives megtanulja becsülni az iparost és az ipari munkást, hogy lássák, hogy hisz mindannyian munkások vagyunk, mindannyian a munkából élünk, mert ez adja meg mindennek az értékét, és hiábavaló volna a gép, hiába a földbirtok, ha nincs meg hozzá az emberi munka. Azért meg kell becsülnünk egymást, és aki nem becsüli meg a más utón, a más pályán munkálkodó felebarátját, az a saját munkáját sem tudja tulaj donképen megbecsülni. Nagyon tetszett nekem, amit Svédországban tapasztaltam, ahol t. i. fel van véve a tanórarendbe — népiskolákba és a középiskolákban egyaránt — a kézimunka. Minden osztály számára van hetenként két-három kézimunka tanóra. És amikor, mondjuk, 10 órakor végeztek az elméleti tárgyakkal, jön a munka-tanóra, akkor futnak fiuk, leányok, magukra vesznek egy kötényt s ki a gyalupadhoz megy, ki a vésőt fogja ; hol vassal, hol fával dolgoznak, de mindegyik kézimunkát végez. A földmivesnek a fia, a birónak a fia, a munkásnak a fia, mind egyforma kezd lenni és egyformán dolgoznak egy műhelyben. Ennek nagy pedagógiai értéke van. Én nem akarom lebecsülni a testnevelést, amely ugyan sok milliójába kerül az országnak, hanem egy ilyen lélek- és testnevelés együtt — mert a kézi ügyesség nevelése is testnevelés, de egyszersmind mint minden munka, léleknevelés is, ami nem kerülne sokba — ez nagy szükséglete volna a mi nevelési rendszerünknek. (Helyeslés.) A szociális kérdéssel még igen szoros összefüggésben van a lakásügy is. Egy angol látogatóm, aki itt járt Magyarországon, hogy az itteni nyomort tanulmányozza, ezt a kérdést intézte hozzám: »Kedves uram ! Én látom, hogy más országokban. nevezetesen a szomszédos Ausztriában, még nagyobb nyomorúság van mint Magyarországon, 2. eui, január Jió S-àn

} Jceddën. azonban sehol olyan lakásnyomoruságot nem tapasztaltam, mint aminő itt Magyarországon van. Hogyan van ez ?« Azt feleltem neki, hogy ezt én ugy tudom megmagyarázni, — és azt hiszem, ebben a magyarázatomban nem tévedek —• hogy sajnos, mi itt Magyarországon már a háború előtt a leghátul jártunk, minálunk volt mindig legnagyobb a lakásnyomor, minálunk volt már akkor is a legtöbb tömeglakás és nálunk egyoldalulag és szociális megértés nélkül fejlesztették annak idején mesterségesen is a nagyipart. Ebben is hiba volt. A városok iparkodtak minél kedvezőbb feltételeket állítani a gyáraknak, hogy ott telepedjenek le, miben nem hibáztatom ugyan őket, de ügyelniök kellett volna egy másik dologra, nevezetesen figyelembe kellett volna venniök, hogy ahol gyártelep keletkezik, ott mimkásnak is kell lenni, a gyár tehát uj lakókat hoz be a városba. Ennélfogva ahol gyárakat építtetek, ott építettek egyszersmind munkásoknak való lakást is, mert ez különben megmételyezi annak a munkásnak a testi egészségét, aki oda jön, de egyszersmind megmételyezi a közszellemet, a közlelkületet és szociális bajjá fejlődik ki. Ez a figyelem minálunk nem volt meg. Csupán egy dolog történt és ezt mindig elismeréssel említem, de ez sem valamely gyárvállalat részéről történt, hanem Wekerle Sándor volt ministerelnöknek volt egy szép, nemes, humánus gondolata, midőn Kispest mellett megalapította az úgynevezett Wekerle-telepet, amely igazán mintaszerű intézmény s amelyet a külföldről jövők is bátran megnézhetnek. Angol mintára készült, -— talán még sokkal tökéletesebb ez — a házak mellett Ids kertecske is van, amelyet azonban én nagyobbnak szeretnék látni, hogy az ne csak díszkert legyen, hanem egyszersmind a házi szükségleteket kielégítő konyhakert is. Mert egy dologgal még igen hátra vagyunk, a legközelebbi szomszédunkkal szemben is. Van egy intézmény, amely rövid idő alatt meghódította Németországot és Ausztriát, de minálunk még nem látom, értem az úgynevezett Schreberkerteket-. (Egy hang : Megvan nálunk is !) Debrecenben !) De itt Budapesten, ahol elsősorban kellene, nem látom. Ami van, az csak kezdet. Ezek a munkáskertek nemcsak munkáskertek, hanem egyszersmind a középosztály számára is valók, ez egyszersmind nyaralás, a szabad időnek szabad levegőn hasznos foglalkozás mellett való eltöltése ugy a munkás, mint a tisztviselő számára. Igen t. Nemzetgyűlés S A szociális kérdést igaz érzéssel', meleg sziwei, testvéri szeretettel és nem pártpolitikával lehet elintézni. Ezért én a t. ministerelnök ur ígérgetéseire semmi különös súlyt nem helyezek, mert azoknak semmi szilárd alapját nem látom: Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek még a kereskedelmi dolgokra. A ministerelnök ur maga is azt mondja, hogy iparkodnunk kell a szomszédos uj államalakulatokkal gazdaságilag érintkezésbe lépni. Ez olyan szükséglet, amely nélkül ez a csonka Magyarország nem létezhetik, de hozzá-