Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-281
A fiemzetguüléíi 281, ülése V)23, évi január hó 3-án, kreiden. 311 tênetileg be van .bizonyítva, Â nemzeti gondolat= nál tehát nem szabad holmi üres ideológiák által vezettetni magunkat, hanem a praktikus életnek követelményeit kell figyelembe venni, A faji minőségnek kihegyezése bontólag hathat a nemzeti fejlődésnek és egyszersmind a gazdasági fejlődésnek kibontakozásában és látjuk is, hogy nálunk megbénította az egységes erőknek megnyilvánulását. Orbók Attila : Láttuk az eredményt Debrecenben Î Giesswein Sándor : Nem szabad nekünk fajok szerint tagozódnunk. Vájjon nem mondjuk-e magunkénak, és nem üdvözöljük-e azokat a derék soproniakat, akik a szavazatukkal kinyilvánítótták, hogy mint németek is magyarhű polgárok és testvérek akarnak lenni ? Orbók Attlia: Szavazni a zsidók is jók 1 GiessWein Sándor: Eein nevezzük-e a miénknek Liszt Ferer c^t és nem vágyra k-e büszkék reá, épen annak a Nyugat-Magyarországnak gyermekére, mert bár alig tudott magyarul, mégis megértette a magyar géi iuszt és a zenevilágban az egész világba szétvitte a mpgyar zenének szépségeit, amelyekben ma Amerikában és akár h diában is gyönyörködnek azek, akiknek van zenei érzékük. Igen, mi a magyarok közé számítjuk őt. D3 én azt mondom, hogy én a miénknek tartok egy Goldziher Ignácot is, bár ő zsidó volt, mert ő is a magyar kultúráért dolgozott és én tőle magától tudom — többször emiitette — hegy mennyire meg tudja becsülni azt, amit a fehérvári cisztercita ta« nárck az ő kiképzésében tettek. Ö is tehát a keresztény kultúrának a növendéké volt és ennek az egységes kultúrának egységes remzefcté kell tennie bennünket, (ügy van! a székőhaiolaoion,) Az egységes kultúra az, amely igazán megteremti a nemzeti egységeket. És én azt merem állítani ; egy finn és egy svéd, akik kiilőr böző nyelvet beszélnek, mégis sokkal közelebb állanak egymáshoz, mert ők egy kultúrának neveltjei, mint például egy horvát és egy szerb, mert bár ők ugyanazt a nyelvet beszélik, de külöi böző kultúrának a neveltjei. A kultúrát kell mii-dig jebban és jobban terjesztenünk. Miiéi jebban terjed a magyar talajból kinőtt, keresztéi y szellemtől áthatott kultúra, annál jobban lehetünk egyek mirdannyian, fajkülönbség nélkül, akik ennek a mpgyar hazának gyermekei vagyunk, (Igaz ! Vgy van f) 4t akarok térni már most még egy másik nagyon fontos dolegra ; a szociális kérdésre, Nggyon helyesen jegyezte meg az előttem szóló képviselőtársam, hegy a szociális kérdést nem lehet holmi párt paktumokkal megoldani. A szociális kérdés a mai kornak domináló kérdése. Midőn a bolsevizmus összeomlása után nálunk uj pártalakulások keletkeztek és amidőn itt, különösen a keresztéi y — mondjuk —• jelszó vagy jelige alatt keletkeztek a pártalakulások, engem is felszólítottak, hogy egyesüljiüik, — akkor is már az egységes pártnak gondolata szülemlett meg s bármennyire óhajtom, hogy megértsük egymást, de nem lehet mindanynyrarkat egy formába beleönteni ; és akkor is azt moi dották, hegy csínáljuk meg a keresztény egyesülést. Én mindjárt mondottam, ez igy nehezen feg menni, mert a kereszté:" y gondolai; mellett még nagyon sokféle gazdasági érdek jöhet figyelembe. Én azonban mástól is tartottam. Ë11 azért nem állottam be a keresztény egyesülésbe, mert azt mondottam, a »szociális« jelzőt nem ergedem félredobni, a szociális jelző nagyon is szükséges manapság, nemcsak mint jelző, hanem mint tartalom., Griger Miklós: Fontosabb a tartalom, mint a jelző« GiessWein Sándor : Mert hegy a szcciáldemokratapárt akkor bizonyos tekintetben félrevezetve, más tekintetben magára hagyatva, beledőlt a kommunizmus karjaiba, abból nem következik az, amit aztán sokan következtettek, hegy nem akarunk semmiféle szocialistáról tudni, hegy szerintünk minden szocialista- veszedelmes, mindegyiknek tarsolyában benne van a kommunizmus, 63 akármilyen szocializmus, mindig ugyancda, ugyanarra » végcélra vezet. Sőt én olyan kar gckat is hallottam 2 M. gyarország agrárország, M. gyarországon nem. kellenek ipari munkások, az ipari mui kasok nagyon veszedelmes elem, azok uj eszméket hoznak ide Az ilyen antiszociális ta felfogás igazi ázsiai állapotba hozhatná vissza Mgyarországot. Ez egyszeranird gazdasági, rerdkivüli rövidlátásról tanúskodik, mert hiszen mir den államnak kell törekednie, heg}* fenntarthassa 01 magát. Ha nálunk a nagyipar, a gyáripar elmekédik, fejlődik, ez egyszersmii d javára szolgál a • kisgazdáknak is, a nagy gazdának is. Ez tehát — mondom — nemzetgazdasági rövidlátás és bár én nagyon méltárykm azt, hegy Magyarországnak agrárországnak kell lennie, már Angolországban is belátták azt, hegy túlzás volt, hogy ott csak egyoldalú módon fejlesztették a, gyáripart, a nagyipart és elhanyagolták a mezőgazdaságot, különösen a kis mezőgazdaságot, mert a lordok nagybirtokai rendszerint megmaradtak. De Ár golorjszágnak vannak gyarmatai, Argoloi'szág és Kanada bizonyos tekintetben olyan közelesr ek egymáshoz, hogy a szükségletekben kiegyenlítik egymást. N kü k, magyaroknak azonban, ha. arra goi döltr.k, hogy mi független ország akarunk lenni — és azt hiszem, ez mindnyájunknak óhaja — arra is kell goi dol ír k, hogy gazdaságilag lehető leg függetlenül fejlődjük és amennyire a körűimé; yek megér gedik, saját szükségleteinket nemcsak a kenyér, a szalonna és a pohár bor szemportjából, hanem egyszersmind a ruházat stb, életszükséglet szempor tjából, amennyire csak lehet, itthon készítsük ek Ez psdig csak ugy lehetséges, ha itt egyszersmind nagy gyáripar fejlődik, En azt mondom, hegy azok a munkások, ha velük bánni tudunk és az ő életviszonyaikat megismerjük, erjesztő kovász kell, bogy legyenek, akik <:gyszer te mí: d előreviszik a haladás utján a nemzeti életet. Nem kicsinylem én le ezáltal a mezőgazdaságot és a mezőgazdasággal foglalkozókat, de valamint a középkorban a városi elem, az iparosság, a kézművesség
