Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

310 A nemzetgyűlés 281. ülése 1922. 'évi január hó 3-án, kedden. és a, szélsőbaloldalon.) Egy tudós katholikus pap mondotta, vagy irta azt — igaz, ez egy destruktiv újságban jelent meg,.a Világban, amelyben azonban én igen érdekes és figyelemreméltó dolgokat is olvastam — s én teljesen aláírom és jóváhagyom, amit mondott, hogy a jövőre nézve két dolog lehetséges a katholicizmus továbbfejlődésében : az autor ómia vpgy a szekularizáció. Griger Miklós: ügy van ! Giesswein Sándor: Én annak idején Ugron Gábor édesatyjával együtt szintén dolgoztam a katholikus autonómia ügyében kongresszuson ;. . Drozdy GyŐZŐ : Inkább szekularizáció 1 Griger Miklós: Inkább autonómia! (Derültség.) Giesswein Sándor : ... és bár ott kifejezésre jutott ez a kívánság, mégis mindmáig a gondolat meg nem valósult. Ugron Gábor : Nem akarnak a főpapok észbe kapni ! Giesswein Sándor : . A főpapok sem akarják. Pedig a ministernek csak ki kellene nyitnia a ládafiókot. Talán vagy 10, vagy 12 éve annak, hogy, amidőn gróf Apponyi Albert volt a kultuszminister, egy nyári estén a nyári szünet megkezdése előtt találkoztam vele a Városligetben, s akkor azt mondotta nekem gróf Apponyi : Hála Istennek, befejeztem a katholikus autonómia tervezetét, megbeszélve azt egyszersmind a főpapokkal és az őszi ülésszaknak első dolga lesz a katholikus autonómiának törvényhozásilag való elfogadása. Valaminek azonban közben történnie kellett, Apponyi tervezetét ugy látszik maga a ministertanács, nem tudom micsoda befolyás folytán nem tette magáévá, s az még most is ott van a ládafiában, pedig azóta katholikus főpapok is nyilatkoztak a dologról. Ha bizonyos dolgokban lehetnek is nézeteltérések, én kiegyeztethetőnek tartom és gondolom is, hogy ki kell egyeztetni a katholikus autonómia gondolatát az 1848. évi XX. tcikkel, mert én azt tartom, hogy ez hozná meg a keresztény felekezetek között az igazi megértést, ha mi is ép olyan jogokkal bírhatnánk, amilyenekkel bírnak egyéb keresztény testvéreink. Nem a katholikus egyház hierarchikus szervezetének megdöntéséről van szó, mert mi jól tudjuk azt, hiszen ezzel sokat foglalkoztak és én különösen hivatkozhatom az akkori Prohászka püspökre . . . Drozdy GyŐZŐ : Az akkori Prohászka püspökre ! Giesswein Sándor : . -.•. aki igazi lelkesedéssel beszélt erről a modern eszmékbe beleillő ideáról, amely mindannak dacára a katholiciznras szellemével nincs ellenkezésben. Én innen is azt mondom a kultuszrmnister urnák, hogy, amit a katholikusok és a katholikus papok tőle elsősorban várnak, katholikus autonómia létesítése. Griger Miklós : Ugy van ! Ugy van ! Giesswein Sándor : * Amit mint programmot másodsorban nagyon emlegetnek, az a nemzeti gondolat. Nem tudom, kell-e azt nekünk hirdetnie a ministerelnöknek, mert akik itt vagyunk, bármely párthoz tartozunk, mindnyájunkat a nemzeti gondolat vezet. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : De nem félrevezet ! Giesswein Sándor : Hanem én azt látom, hogy a nemzeti eszmébe manapság egy ferde ideológia hatolt bele. Azt tartják, — és evvel konfundálják a dolgot — hogy : nemzeti gondolat és faji egység ; ez az, amit, akár turánizmusnak hívjuk is a dolgot, bizonyos oldalról ma mindig hangoztatnak. Pedig tessék csak végignézni az európai államokon, tessék a nemzeteknek kialakulását nézni, mindenütt azt fogják találni, hogy az összes európai kulturnemzetek nem egy fajból nőttek ki, hanem többféle fajnak a keverékéből származtak. (Ugy van ! bdfelől.) Ott van Angolország, amelynek kelta őslakóit először az angolszászok hódították meg, azután jöttek a hódító normannok, akik latínizált germánok voltak. Az angol nyelvben is egyesültek ezek a különféle elemek és ezek tették gazdaggá az angol nyelvet, gazdagabbá, mint a többi európai nyelvek, mert abban ugyanannak a fogalomnak a jelzésére megvan a germán és latin eredetű sző s igy egyszersmind azt mondhatom, hogy ennek a népnek mentalitása is gazdagodott és a germán elmélyedés mellé odajárult egyszersmind a praktikus élet követelményei iránt való fogékonyság s ez alapította meg az angol nemzet nagyságát. A franciák szintén latínizált kelták voltak, akiket azután megint egy germán nép hódított meg : a frankok, akiktől még a nevüket is átvették. Faji egységet tehát nem találunk. Nem találunk még a spanyoloknál sem, akik a kelt-iberek s a gótok keverékéből származnak, akikhez később még az arabok is járultak. Mindazonáltal Spanyolországban történt valami, ami az ottani nemzeti fejlődést megkülönbözteti más népekétől, nevezetesen — mondjuk — Angolország és Franciaországfejlődésétől. Spanyolországban évszázadokon keresztül a mórok és keresztények háborúságban voltak, míg végre a XV. században a keresztények győztek. De a győzelmi mámorukban talán továbbmentek a kelleténél ; megakadályozták, nem engedték meg a faji keveredést a mórok és más szemiták s a keresztény őslakosság között. Spanyolországból a móroknak és velük együtt a zsidóknak el kellett távozniok. Sombart Werner, a híres német tudós, aki legkevésbé filoszemita, sőt akit Sándor Pál t. barátom múltkori kijelentésében egyenesen antiszemitának tartott, nagyon helye• sen mutat rá azokra a gazdasági következményekre, amelyeket magával hozott a móroknak és zsidóknak Mkergetése Spanyolországból. Az igazi kultúra a fajok felett van és a keresztény kultúra az ő erejével a különböző fajokból egységes nemzetet tud alkotni. (Ugy van I jobb' felől.) Ezt Spanyolországban nem ismerték fel és attól a nem keresztény módszertől, amelyet annak idején alkalmaztak az ottani keresztények, az üldözések módszerétől származik egyszersmind Spanyolországnak gazdasági dekadenciája. Ez tör-