Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

A nemzetgyűlés 281. ütése 1Ù2 mondott, hogy az nem respektálná a szabadságot, akkor nagyon természetesnek találnám azt, hegy ebben az esetben teljes megértés jöhetne létre a kormány és az ilyen világításba helyezett szociáldemokrata-párt között, mert akkor én ázt mondanám, hogy Marx és Machiavelli szövetkezett. Ebben nincs semmi természetellenesség, mert a marxizmus a machiavellizmus folyománya, és azt mondom, hogy egész joggal mondhatják a munkások, hogy az a machiavellizmus, vagyis mások becsapása, a szerződésnek be nem tartása, nem lehet csak az uri osztály privilégiuma, hanem ahhoz nekünk is van jogunk, (ügy van ! Derültség a szasőbaloldalon.) Az úgynevezett középosztályra szeretnek anynyian hivatkozni. Ezt a frázist mi ismerjük, ezt a frázist szokta emlegetni tudtommal annak idején a Tisza-rezsim., emlegette mindig a középosztályt mint vezetőosztályt, de nem adta meg neki a módot, hogy igazán vezető legyen. Én azt mondom, hogy a vezetőszerepat a társadalmi és politikai életben nem lehet egyeseknek kiosztani, hanem azt a vezetőszerepet igen a középosztályban kell keresnünk, amelynek megvan a vagyoni hozzávalója. Ha a mai viszonyokat veszem, akkor a tisztviselői karnak nincs meg a vagyoni hozzávalója, de a középosztályt én szélesebb értelemben veszem és azt hiszem, hogy a Tisza-féle mentalitás szerint a középosztály alatt a nagy- és középbirtokok tulajdonosait is kell értenünk. Ezt a vezetőszerepet nem lehet sem törvénnyel, sem enunciációkkal biztosítani, hanem ezt az illetőknek szociális munkával és a nép érdekében való fáradozással kell kiérdemehiiök. Szilágyi Lajos : Kormányzói kéziratok kevesek ahhoz ! Giesswein Sándor : Én a kormánynak e paklizá- i sában taktikázást látok. Kern tulajdonitok neki semmi komolyabb alapot és meg vagyok győződve, hogy a szociáldemokrata-párt is tisztában van a kormány intencióival. Egy régi praxis volt. hogy midőn valamely hatalom alatt inogni kezdett a talaj, akkor kifelé kerestek érintkezéseket, ha kellett, még bizonyos tumultusokat is inszceniroztak, hegy azután magukat, mint nélkülözhetetleneket, állítsák oda. Visszatérek arra, hogy miért nem szavazhatom meg — elvtársaimmal egyetemben — az indemnitást, miért nem bizom annyira a kormányban, hogy a jelenlegi döntő pillanatokban vaktában nem hosszabbithatom meg a kormánynak kormányzási hatalmát, (ügy van ! ügy van / half dől.) Itt van a választójog nagy kérdése. Egy igen fontos dologról eddig sem a kormány, sem a kormányhoz közelálló körök nem nyilatkoztak. Arról a kérdésről t. i., amit én az egész választójogban a legfontosabbnak tartok : a titkosságról. Ezt a kérdést ugy kerülgetik, mint a macska a forró kását. Pedig a titkosság nélkül nincs demokratikus választójog. Minden tekintetben még előbb lehet bizonyos korlátozásokat tűrni, de a titkosság elejtése olyan visszaesés volna, az európai nivón alul való l évi január hó 3-án, kedden. 307 olyan visszaesés volna számunkra, amit már régebben sem lett volna szabad megtűrnünk, Griger Miklós : Ha a feje tetejére áll a kormány, akkor sem ergedjük a titkosságot ! Giesswein Sándor : Ez a leglényegesebb ! Mert ha volt azelőtt terror és volt a közvéleménynek meghamisítása, annál veszedelmesebb dolog volna az manapság, amidőn nemcsak az illető kormányhatóságok kezében van hatalom, amellyel meg tudják változtatni a közvéleményt, hanem amidőn fej be ve résektől kell félni, amidőn titkos és nem titkos szervezetek vannak, amelyek bizonyos hatalmat vesznek igénybe itt a maguk számára. Nem is titkolják a dolgot. A titkosság elejtése valóságos abszurdum volna, ami ezt a nemzetet olyan zsarnokságba vihetne bele, amilyen eddig Magyarországon még nem volt. A választójog kérdésében ugyanazon a programmon állok, amelyen előttem szóló t.képviselőtársam állott : a keresztényszociális programúi alapján, amelyet én először hirdettem Magyarországon és amelyhez hű vagyok ma is. (Helyeslés balfelól.) Igen, én is felveszem követelésembe a nők választójogát. És én állithatom azt is, hogy ezt már egy évtized előtt hirdettem itt a képviselőházban, amidőn még sokan mosolyogtak felette, amidőn azt még utópiának és nevetséges dolognak tartották és amelyről azt hitték, hogy Magyarországon erre soha, vagy legfeljebb ötven év múlva kerül a sor. Azután a Friedrich-féle választójog alapján, amely szerint nők is kiveszik részüket a választásból, mindenki meggyőződhetett arról, hogy a nők a választások komolyságának érdekében cselekedtek. Ez nagy ujitás volt, s talán akkor ez az újítás nagy ugrás is volt, nálunk, mégis nagy rendben folyt le a választás. Bodor György : Ez volt a legszebb választás Magyarországon ! ' Giesswein Sándor : Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a politikai életnek erkölcsi nivója szempontjából is nagyon kívánatos, hogy a nők résztvegyenek a politikai életben. Elmultak, mégsem-, misültek azok a mindenféle aggodalmak, mintha a nő természeténél, hivatásánál fogva nem vehetne részt a politikában. Azt szokták rendszerint mondani, hogy a politika piszkos dolog, nem való a nőnek, hogy azzal bepiszkítsa lelkét. T. Nemzetgyűlés, igen sok piszok van a politikában, de vájjon a nők csak arravalók-e, hogy fehérneműinket tisztítsák ? Arra is valók, hogy ezt a politikát is megtisztítsák sok mindenféle piszoktól. Ezért nem szabad e téren nekünk sem retográd irányban haladnunk. Sajnos, azzal a radikális Max Nordau-val sokan mondják azt, hogy a nő hivatása a fajfentartás és minden más, amely őt e hivatásától elvonja, természete ellenére van. A radikális zsidónak ezt a felfogását sajnos, igen sok konzervatív elme is ismétli. Pedig a fajfentartás nemcsak abban áll, amint sokan képzelik, hogy a nő mintegy költőgép legyen, a nő szüljön a hazának katonákat, ágyutöltelékeket vagy katonaanyákat. Az igazi 39*