Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

HÖ8 Ä nemzetgyűlés .281. ütése 192 fajfentartás szempontjából a nőnek egyéni életét kell kiélnie itt a földön és lelkével, szellemével kell, hogy nemcsak a családi életbe hasson bele, hanem a társadalmi életbe is és aki a társadalmi életben működni akar, annak erővel, hatalommal kell bírnia arra is, hogy a politikában érvényesítse szavát. Nem azt látjuk-e, hogy nemcsak a mi magyarországi politikánk, hanem a kulturvilág politikája is rossz csapásra került, rossz csapásra kellett kerülnie, mert csak igy volt lehetséges az, hogy- a mi kulturális fejlődésünk, — az európai kultúráét értem — abba a borzasztó emberpusztitó és műveltségrontó állapotba került, ami a világháború volt. Talán épen annak a következmén}^ volt, hogy a világot és a nemzeteket, az államoknak a politikáját csak az egyoldalii kalkuláló, racionalizáló férfiész vezette és nem volt ott mellette**a nők kedélyvilágának a gazdasága, amely a harmóniát létrehozta volna, (ügy van! a szélsőbal oldalon.) Sréter István : Elég rossz, hogy a női munkaerők ott voltak ! (Felkiáltások baljelöl : A választárnál ?) Nem ; a háborúról beszélek. Sajnos ! Giesswein Sándor: Azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy mi tudjuk azt, mit csináltak a nők a háború alatt, hogy mit tettek a kórházakban, mi ismerjük azt a szorgos munkát a mezőn és tudjuk, hogy ők a legnagyobb áldozatokra voltak képesek. Sréter István : Az urak ezt nem értik, ezt hadiszempontból mondottam'. Csizmadia Sándor : À fiainkat elvesztettük ! GieSSWein Sándor : És épen e szeretet akciója által, amit a nők kifejtettek, mináluk a háború alatt bizonyos társadalmi egység kezdett kifejlődni. Én sokszor meglátogattam a kórházakat és láttam ott, hogy ime itt most kezd tünedezni az a válaszfal, amely a társadalmi életben osztályt és osztályt, fajt és fa jr., nemzetiséget és nemzetiséget egymástól elválaszt, és ennek a magyarázatát abban találtam, hogy azok a nők, azok az ápolónők az anyai lélek szeretetével hozzák közelebb a sziveket. Ha pedig -most azt látjuk, hogy .épen a mi nemzeti társadalmunk a mai napon annyira szét van tagolva, mi annyira egymás ellen vagyunk heccelődve : akkor igenis, azt mondom. hogy egy nagy kórházban vagyunk és nagy kórház számára igenis nagyon nagy szükség volna arra az anyai szivre, amely akkor a kórházakban mutatta meg a szeretetét, •— hogy a mi társadalmi életünket megint egységessé tegye és mi egymást megértőkké váljunk, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Már most át akarok térni röviden azokra a dolgokra, amiket a ministerelnök ur mimkaprogrammjában megemlített. (Halljuk! balfelől.) Őszintén mondva én bizonyos kijelentéseknek csak megörültem. Szinte csodálkoztam azon, hogy egy Bethlen István, aki egy jó félévvel ezelőtt egészen más tónusban beszélt, . . ; Rassay Károly: Hazaárulók voltunk! 2. évi január hó 3<m

} kedden. GieSSWein Sándor : : : : most oly hangokat pengetett itt meg, amelyek miatt mi destruktívek és hazaárulók voltunk. Hát ebben a tekintetben mi őt mint destruktiv kollégánkat szinte üdvözölnők most, ha nem volnának kijelentései mellett oly sok rezervák és hátsó ajtócskák, amelyeken a t. ministerelnök ur data occasione visszavonulhatna, (ügy van ! balfelől.) Rassay Károly : A jogászklubba ! Giesswein Sándor : Azután meg, t. Nemzetgyűlés, mindenki azt kérdezhetné, mikor volt őszinte ? Egy félévvel ezelőtt volt őszinte, akkor fejtegette ki azokat *az elevket, amelyek az ő politikáját, mondjuk, évtizedek óta igazítják vagy most őszinte ? Ugron Gábor : Pécsett ! Giesswein Sándor : Vagy Pécsett ? Mert két hónap múlva igen gyakran láttuk, hogy ő Fregolival vetélkedik a politikai nézetek változtatásában. Ebben kétségkívül teljes elismeréssel kell lennem az ő ügyességével szemben. (Derültség a szélsőbal oldalon.) Példának okáért, bizonyos rezerv mutatkozik abban, midőn a t. ministerelnök ur azt mondja (olvassa) : »A politikai módszer bizonyos változását tartom szükségesnek.<< Nagyon higitva van ez itt beadva, és ha még csak az előttem szólott, a kormányt támogató t. képviselőtársamnak beszédére hivatkozom . . . Kerekes Mihály : Szép kormánytámogatás ! Giesswein Sándor : . . . ebből is arra a konklúzióra kell jönnöm, hogy nemcsak bizonyos változások szükségesek a módszerben, hanem egy gyökeres változtatás szükséges a rendszerben, (ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt mondotta továbbá a t. ministerelnök ur, hogy egy félév előtt — vagyis áprilisban volt, gondolom, az első bemutatkozója — még a bolsevizmus réme fenyegetett bennünket . . . (ügy van ! a szélsőbaloldalon. ) Ugron Gábor : Azzal ijesztgetett ! Giesswein Sándor : . . . és akkor nekünk a közszabadságokat még nem volt lehetséges megadni . Hát én nem tudom, hogy miért, hogyan van az azután, hogy néhány napra rá, amikor a t. ministerelnök ur ezt a kijelentést tette, most már nem kell félnünk a bolsevizmustól ! ? Jött azután a Huszár Károly t. képviselőtársunk interpellációja, amelyben arra figyelmezteti a kormányt, hogy hát ilyen meg olyan bolsevistaszervezkedések észlelhetők itt is, és a külföldön is, és a ministerelnök ur azt válaszolta rá, hogy hiszen ő tud a dologról. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát kérem szépen, t. Nemzetgyűlés, akkor én igazán nem látom be, hogy van-e különbség abban a tekintetben a jelenlegi és a félév előtti viszonyok között. De talán egészen más oldalról fuj a szél. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az !) Talán külföldről jöttek bizonyos intelmek, hogy egy olyan kormánnyal, amely ilyen reakciós utón halad, nem lehet szóba állani, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.)