Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-280

A nemzetgyűlés 280. ütése 1921. évi december .bő Sí-én, szombaton. 291 En tehát tisztelettel azt javasolnám, méltóztassék az igen tiszteit kultuszminister ur megfontolás tárgyává tenni és valamiképen lehetővé tenni, hogy a tanácsok működése, a kultuszministerium működése és a színházak, a Zeneakadémia működése között a harmónia létesíttessék. Régebben, ha zenei ügyekben tanácsra volt szükség, a minister ur a Zeneakadémiától, illetve annak: az igazgatójától, Mihalovich őexcellenciájától kért tanácsot. Irodalmi szempontból pedig itt van a Magyar Tudományos Akadémia, itt vannak a különféle irodalmi társaságok, amelyek az államtól segélyeket kapnak, ezek azelőtt is szolgálatára álltak a minister urnák, most is szolgáltatnának honorárium nélkül tanácsokat. Ez volna interpellációm egyik része. Most áttérek a másik részére. Két esetben is előfordul, t. Nemzetgyűlés, hogy irodalommal, zsurnalisztikával foglalkozó állami tanároknak, akik között nagyon érdemes, kiváló emberek vannak, kellemetlenségeik voltak azért, mert olyan irodalmi alkatásokat hoztak létre, amelyek bizonyos szempontból kellemetlenek voltak. Legutóbb egy ilyen állami tanár egy egyszerű szatirikus költeményt irt, az illető egyébként mint hazafias író, szerzett érdemeket, egyike a legkiválóbb íróknak : Bodor Aladár. Tudvalevő, hogy a szatírának az a jellege, hogy torzit : vagy nagyítja, vagy túlságosan összehúzza a dolgokat. A célja az, hogy nevetségessé tegyen, de nem az, hogy személyében bántson valakit. Ilyképen a szatíra már alapjellegénél fogva nem mond igazat. Az illető szatíra írója ellen bizonyos eljárás indult meg. Amikor érdeklődtem az illető ügyosztályban Weidinger ministeri tanácsosnál, miért tett lépést az illető elén a kultuszministeri um részéről, ő azt a felvilágosítást adta, hogy neki, mint a kultuszminister'ium osztályvezetőjének szükséges tudnia, hogy a tanárok hogyan vélekednek a kultuszministerium magasabb tisztviselőjéről, vagy arról a legmagasabb tisztviselőről, akiről a szatíra szólott. En utalok -arra, hogy Benvenuto Cellini Michel Angel óról, a világhírű szobrászról egy szatírát irt, amelyben elmondotta a világ legtehetségtelenebb emberének. Mikor bemutatták Michel Angel ónak és felolvasták a verset, a művész megveregette Cellini vállát és azt mondta:Kedves öcsém, sokkal tehetségtelenebb embernek érzem magam, mint feltüntettél. Én azt hiszem, hogy ha ma élő emberekről írnak dicsérő verset, vagy szatírát olyan emberekről, akik ezt egyéniségüknél fogva nyugodtan elbírhatják, mint ebben az esetben is, akkor a szatirairó ellen nem kell hivatalosan eljárni és igy a költő szárnyát elnyesni, tehetségét a hivatalos kritikával béklyóba kötni. Azt hiszem, hogy eddigi fejtegetéseimben minden személyeskedést teljesen kizártam. (Mozgás.) Kerekes Mihály : Kiről szólt a szatíra 1 Pekár Gyula : Rólam, és én nem tettem szóvá ! Kiss Menyhért ; Engem tisztán egy szempont vezetett : a gondolatközlés szabadsága, amely 1848-ban is lelkesítette a magyar írókat. En tehát j tisztán eszmei és tárgyi szempontból intézem a következő két kérdést a minister úrhoz (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a múlt évi (1920) február 27-én felállított Magyar Országos Színművészeti Tanács és a Magyar Országos Zeneművészeti Tanács nem feleltek meg a hozzáfűzött várakozásoknak ; minthogy a csőd szélén álló államnak nagyobb pénzébe kerülnek, tárgyi és takarékossági szempontból hajlandó-e a minister ur e tanácsokat feloszlatni \ Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az irodalommal foglalkozó állami tanárok irodalmi működésük szabadságában a legfelsőbb fórum részéről korlátoztatnak, exisztenciájukban megfenyíttetnek. Amennyiben tudja ezt a minister ur, hajlandó-e megszüntetni ezt az egészségtelen állapotot s hajlandó-e megvédeni az irodalom legfőbb szabadságát, a gondolatközlés szabadságát ?« Elnök ; Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A tisztelt interpelláló képviselőtársam interpellációja első pontjában a Színművészeti és a Zeneművészeti Tanács létezésének kérdését méltóztatott felvetni azzal a kérdéssel, vájjon ezeket az őszerinte teljesen felesleges intézményeket és költséges „intézményeket hajlandó vagyok-e továbbra is fentartani : igen vagy nem. Én ugy látom, hogy a tisztelt képviselőtársam próbálta belesimítani saját nézetét az én nézetembe, amelyet a múltkor egyik beszédem alkalmával voltam bátor itt a Ház magas színe előtt kifejteni, mikor néhány megjegyzést tettem a tain ácsok egyikéről és másikáról. Én tisztelettel azt vagyok bátor kérni a t. Nemzetgyűléstől, - hogy méltóztassék a kultuszminister diszkréciójára rábízni az ebben az ügyben teendő lépéseket. Mert hiszen azt, hogy az én megjegyzésem hova ütött és vágott, azt az illető helyeken érzik meg ; attól azonban, hogy én itt a nemzetgyűlés szine előtt és a legnagyobb publicitással nyilatkozzam ebben a kérdésben, valamely tanács működéséről, annak fentartásáról vagy fenn nem tartásáról, attól, nagyon kérem, méltóztassanak engem felmenteni, mert az eljárás delikát volta, az egész kérdés diszkrét mivolta nem tűri meg, hogy a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozat törtérjék ezekben az ügyekben. (Helyeslés.) Nagyon kérem t. képviselőlársamat is, hogy méltóztassék elállni attól a kívánságától, hogy erre a konkrét kérdésre választ adjak. Ami a másik kérdését illeti, hogy irodalommal foglalkozó és állami szolgálatban álló egyének molesztáltatnak azért, mert ilyen vagy olyan irodalmi iránynak állnak szolgálatában, vagy hogy valakit megbántanak tollúk élével, erre tisztelettel van szerencsém azt válaszolni, hogy nincs tudoI másom arról, hogy a hivatalos hatalom felhasz-