Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-280

292 A nemzetgyűlés 8Sà. jiUse 1921. évi december hő 31-én, szombaton. náltatn ék irodalommal foglalkozó állami - tiszt- ' viselők bárminő infesztálására, azon a címen, hogy ők irodalmi működésükben magasál lásu sze­mélyeknek kellemetlenek volnának. Azt kérdi továbbá a képviselő ur, hogy amennyiben tudja ezt a minister ur, hajlandó-e megszüntetni ezt az egészségtelen állapotot és haj­landó-e megvédeni az irodalom legfőbb szabad­ságát, a gondolatközlés szabadságát. Miután tudo­másom szerint ilyen egészségtelen állapotok nin­csenek, — ha volnának, nem volnék hajlandó megtűrni azokat •— azt válaszolom, hogy nincs módomban megszüntetni' ezeket. Biztosithatom azonban interpelláló t. képviselőtársamat, vala­mint a t. Nemzetgyűlést, hogy ha azt látom, hogy hivatalos hatalommal való visszaélés történik ilyen, vagy olyan irányban, amit fel sem tudok tételezni a kultuszmmisteriumnak egyetlen ténye­zőjéről sem, a legnagyobb eréllyel lépnék közbe az illető irodalommal foglalkozó egyén irói szabad­ságának megvédelmezése érdekében. Kérem, mél­tóztassanak válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. KiSS Menyhért: T. Nemzetgyűlés ! Én a vallás­és közoktatásügyi minister ur válaszát köszönettel és megnyugvással veszem tudomásul. Csupán avval a mondattal toldom meg szavaimat, hogy Wei din­ger ministen" tanácsos ur őméltőságánál is méltóz­tassék befolyását a mondott irányban érvénye­síteni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a vallás- és közoktatásügyi minister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára adott vála­szát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen I) Határozatképen kimondom, hogy a válasz tudo­másul vétetett. A népjóléti minister ur kivan szólni. Bernolák Nándor munkaügyi és népjóléti minis­ter: T. Nemzetgyűlés ! Szilágyi Lajos t. képviselőtár­sam interpellációt kívánt hozzám intézni az állami tisztviselők orvosi ellátása és gyógykezelése tárgyá­ban. Végtelenül sajnálom, hogy egyéb kötelessé­geim miatt elkéstem az interpelláció előterjesztése idejéről és igy sem az interpelláció előterjesztése nem történt meg, sem arra választ nem adhattam. Miután pedig igen fontosnak tartom, hogy ebben a kérdésben az ország közvéleménye tájékozódjék, meg kívánom ragadni az alkalmat, hogy a nyugta­lanságot, amely e kérdésben mutatkozik, eloszlas­sam, különösen azért, mert a gyógykezelés eddigi rendezése a mai nappal véget ért. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék megengedni, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur szándékolt kérdéseire a választ megadhassam. Elnök : A ministernek a házszabály értelmé­ben mindig joga van nyilatkozni. Bernolák Nándor munkaügyi és népjóléti mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! Mint méltóztatnak tudni, az október elsején életbelépett indemnitási tör­vény szerint a tiszt-viselők gyógykezelésére az államkincstárból havi 12 millió korona íordittaiik, azonfelül felhatalmazást nyert a kormány, hogy a tisztviselők összes illetményeiből 2%-ot igénybe vehessen ugyanezen alap gyarapítására. Az itt nyert felhatalmazás alapján a kormány november havában ideiglenesen életbeléptette a betegsegélyző szervezetet, természetesen a törvényhozásnak tartva fenn a végleges és részletes szabályozás jogát. Ez az ideiglenes, átmeneti jellegű szabályozás, mint mondottam, a mai napig volt érvényben és azzal az eredménnyel járt, hogy mintegy 12.000 család jutott megállapodásra orvosokkal a házi gyógykezelés dolgában; ezenkívül ingyen kiszol­gáltattuk a szükséges gyógyszereket, végül pedig gondoskodtunk a beteg tisztviselőknek kórházakban és szanatóriumokban való elhelyezéséről. Ami a legközelebbi rendezést illeti, itt az orvosi kezelés e tekintetében bizonyos nehézség állott elő. T. i.-az Országos Orvosszövetséggel november folyamán megállapodást létesítettünk, hogy a betegápolási alap átadja az Orvosszövet­ségnek azt az összeget, melyet orvosi kezelésre fordíthat és ennek ellenében a Szövetség kötelezi magát, hogy a tisztviselőknek ugy házi gyógy­kezelését, mint speciális kezelését elvégzi. A szó­banforgó összeg november közepétől máig két és fél millió korona ; a jövő évre negyven millió lett volna. A tegnapi napon kézhez vettem az Orvos­szövetség értesítését, amellyel közli, hogy a jövőre nem újíthatja meg a szerződést, egyáltalában nem kíván ilyen kollektiv szerződést létesíteni, hanem azt proponálja, hogy tekintsünk el attól, hogy a segélyezés magára az orvosi kezelésre is kiterjed­jen ; nyújtson a tisztviselői segélyzőalap több segélyt, de hagyja el az orvosi kezelést. A magam részéről nem tudtam belemenni ebbe az előterjesztésbe, mert betegség esetén a segitségnek egyik legfontosabb neme az orvosi kezelés, mely a mai viszonyok között olyan súlyos teherrel sújtja a fix fizetésből élő embert, hogy katasztrofális összeomlástól kell tartania, ha az államhatalom valamikép segítséget nem nyújt. Ennélfogva a holnapi naptól kezdődő ha­tállyal, addig, amíg a törvényhozás nem szabá­lyozhatja a kérdést, de megállapítva már most, hogy nem március 31-én túl, a következő ren­dezést léptetjük életbe. Továbbra is érvényeseknek ismerjük el mind­azokat a megállapodásokat, melyeket a tisztviselők és az orvosok egymásközt kötöttek, hacsak az egyik vagy másik szerződő fél január 15-ig fel nem mondja. A különbség csak az lesz, hogy január elsejétől kezdve nem az Orvosszövetség utján fogjuk fizetni az orvosok tiszteletdíját, hanem közvetlenül, még pedig akként, hogy egy tiszt­viselő után az orvos évi (500 korona, a családtagok után egyenként évi 200 korona tiszteletdíjat kap. Nehogy azonban túlságosan és a szükség esetén kívül is igénybe vegyék az orvosokat, a tisztviselő is köteles lesz minden orvosi látogatás után, ha az az orvos lakásán történt, 10 koronát, ha pedig a beteg lakásán történt, 20 koronát fizetni. Ez,

Next

/
Thumbnails
Contents