Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1921. év magamról elháritottam. Mivel azonban igen nagy fontosságot tuj aj donitok ennek a kérdésnek, mégis sietek válaszolni. Azt hiszem, nemcsak ezeknek a városoknak fontos kereskedelmi érdekei, amelyekre az igen t. interpelláló képviselő ur rámutatott, hanem egyéb, igen fontos nemzeti és politikai okok is késztetik az országot arra, hogy ezeket az elszakitott területeket, illetőleg azokat a lakosokat, akik most tőlünk elszakittattak, gazdaságilag továbbra is az országhoz kapcsolja. (TJgy van! TJgy van!) Azt hiszem, ebben a tekintetben semmiféle nézeteltérés közöttünk nincs. Ennélfogva ez okból és azokból az okokból, amelyeket a képviselő ur felhozott, a kormány mindent meg fog tenni, hogy azokat a nehézségeket, amelyek most az uj vámvonal felállítása folytán előállottak, enyhitse. Megjegyzem egyébként, hogy azok közül a cikkek közül, amelyeket a képviselő ur felsorolt, több olyanra mutathatok rá, amelynek kiviteléhez engedély egyáltalában nem szükséges. Ilyen a gyertya, szappan, felsőbőr, talpbőr, cipőfelsőrész stb. Ami a többi cikket illeti, azokra vonatkozólag is meg fogjuk inditani a tárgyalásokat az érdekelt gazdasági ministeriumokkal és rajta leszünk, hogy mindazokat a könnyítéseket, amelyek a forgalom fentartása érdekében szükségesek, amennyire lehetséges, t. i. amennyiben más érdekeket nem sértenek, — mert esetleg csempészés, stb. történhetik — megadhassuk ; szóval mi igyekezni fogunk a nehézséget elhárítani és a lakosság gazdasági érdekeit és a városok gazdasági érdekeit lehetőleg teljes mértékben honorálni. Kérem a t. interpelláló képviselő urat és a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lingauer Albin : A választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister urnák Lingauer képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen !) Tudomásul vétetik. Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációja következik. Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Mivel a népjóléti és munkaügyi minister ur nincs jelen, kérem, hogy ezt az interpellációmat, amelyet őhozzá szándékoztam intézni, a legközelebbi interpellációsnapon mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Határozatképen kimondom. Szilágyi Lajos képviselő ur második interpellációja következik. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Mikor gróf Bethlen István, mint kormányelnök elsőizben felszólította az ellenzéket arra, hogy a tudomására jutott katonai atrocitásokat először közvetlenül a kormánynak jelentse'be és csak abban az esetben vigyük azokat a nyilvánosság elé, ha nem kapunk i december hő 31-én, szombaton, 287 elégtételt, akkor mi a ministerelnök urnák ezt az igéretét készpénznek vettük és ennek megfelelően, pl. a Kornhauser Lajos-féle zsarolási esetben közvetlenül hozzá fordultunk és tőle vártuk az elégtételt. Sajnos, keservesen csalódtunk. Megtörtént ugyan az, hogy fellépésünk következtében Prónay Pál alezredesnek, aki ebben a bűnügyben szerepelt, a hadsereg kötelékéből ki kellett lépnie, azonban helyét nem töltötték be, a zászlóalj parancsnokságot senkinek oda nem adták, mintegy az ő számára fentartották. Megbüntették ugyan őt, de ezt a büntetését, ahogy tudom, nem töltötte ki, valószínűleg elengedték neki, mert elrendelt fogságának ideje alatt őt az utcán láttuk. Később őt NyugatMagyarországon alkalmazták, zászlóalját visszakapta, s állami támogatással Nyugat-Magyarországon a lajtai bánság főméltóságu fővezére lett. (Mozgás.) Ilyen minőségben Prónay Pál jegyzéket is intézett a magyar kormányhoz, tehát quasi szuverén államfő gyanánt működött. Azóta olvastuk róla egy izben, hogy ezredessé nevezték ki, majd rövidesen kaptunk erre egy cáfolatot, amelyet nem egészen hiszünk el, hogy t. i. ez az ezredesi kinevezés nem történt meg. Ismét később olvastuk nevét egy nyilatkozatban, amidőn a kormányhoz közel álló Szózat című napilapban reflektált egyik parlamenti állításomra, amely az ő puccs-kisérletére vonatkozott, és az én állításomat hazugságnak bélyegezte. Természetesen a független bíróság elé vittem ezt a dolgot, őt ott rágalmazásért bepereltem s ő ott számolni fog ezért. Da mindezekből a ténykedéseiből, nemkülönben abból, hogy ugyanebben a nyilatkozatában a honvédelmi minister urat megrótta azért, hogy a bársonyszékből őt nem védte meg s ezen megrovásnak tényleg az lett a következménye, hogy Belitska Sándor honvédelmi minister ur néhány nap mulva felállott itt a parlamentben és csakugyan védőbeszédet mondott mellette ; mindebből, de abból is, az Ébredő Magyarok Egyesülete legutóbbi országos közgyűlésén őt alelnöki méltóságra emelte, azt látjuk, hogy a m felszólalásaink és akcióink nemcsak hogy nem jártak eredménnyel, de Prónay; Pál alezredes ur határozottan felül maradt velünk szemben ebben .a küzdelemben. Ez már elegendő ok volna arra, hogy mi a kormánnyal közvetlenül ne tárgyaljunk ilyen katonai kérdésekről, hanem okulva a tapasztaltakon, minden egyes esetben nyomban a nyilvánosság elé lépjünk. Bár megvolna az erkölcsi jogosultságunk az ilyen eljárásra, mégis egy legutóbb történt esetben nem jártam el igy, hanem először is a kormány jelenlegi fejéhez, a helyettes ministerelnök úrhoz fordultam és nála emeltem panaszt, s csak amikor a nála emelt panaszom kellő időben nem nyert orvoslást, jegyeztem be a mai inter p ellá ciómat. T. Nemzetgyűlés ! Karácsony második napján, karácsony hétfőjén délben a budapesti katonai térparancsnokság teljesen jogosulatlanul letartóz-