Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-280
286 A nemzetgyűlés 280. ülése 1921. Budapesten, én pedig holnap reggel utazom el — kérem a t. Házat, hogy az ünnepélyes szentmisén a Nemzetgyűlést Lukovich Aladár háznagy ur képviselje. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Határozatképen kimondom. Következnek az interpellációk. Kontra Aladár jegyző: Lingauer Albin! Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! A karácsonyi ünnepek alatt Németujváron, tehát az osztrákok által immár megszállott nyugatmagyarországi területen, két fiatalember, Kollár Dénes, a budapesti közgazdasági egyetem hallgatója, és Lex Roland cukorgyári tisztviselő, akik hazamentek szüleiket meglátogatni, az osztrákok által letartóztattak és azután elszállították őket Bécsújhelyre, ahol állítólag statáriális bíróság elé akarják őket állítani. A vád ellenük az, hogy ők résztvettek volna állítólag a nyugatmagyarországi felkelésben. Ez a vád nem felel meg a valóságnak, mert a két fiatalember augusztus óta egyáltalán nem tartózkodott odahaza. De ha megfelelne is a valóságnak, akkor is az osztrákok eljárása beleütközik a velencei egyezménybe. (Igás ! TJgy van!) Ép ezért vagyok bátor a külügy minister és belügyminister urakhoz a következő interpellációt előtérjetzteni (olvassa) : »1. Van-e tudomása a magyar kormánynak, hogy az átadott Nyugat-Magyarország területén az osztrák hatóságok Németujvárott a karácsonyi ünnepek alatt a rokonaik látogatására odaérkezett Kollár Dénes és Lex Roland magyar állampolgárokat a velencei egyezmény világos megsértésével letartóztatták és még ma is fogva tartják ? 2. Mit hajlandó tenni a kormány a nevezettek kiszabadítására és annak erélyes biztosítására, hogy az ehhez hasonló túlkapások a két szomszéd állam viszonyát és határszéli lakosság hangulatát el ne mérgesítsék ?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügyminister és belügyminister uraknak. Következik Lingauer Albin képviselő ur. Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! NyugatMagyarország átcsatolásával három jelentékeny kereskedelmi gócpontunk : Szombathely, Kőszeg és Sopron határvárosok lettek, mind a három elvesztette detail-kereskedelmének legfontosabb piacát, a nyugatmagyarországi német vidékeket. Különösen károsan sújtja ez az elszakadás Szombathelyt és a környékén lakó németséget annyiban, mert ezeknek Ausztria felé vasúti összeköttetésük nem lévén, a maguk szükségleteit ezidőszerint sem Ausztriában, sem Magyarországon könnyűszerrel beszerezni nem képesek. Másodsorban erősen sújtotta az elszakítás Kőszeget, ahol ugyanezek a viszonyok vannak ós harmadsorban Sopront. Mivel azonban a szombathelyi, kőszegi ós soproni piacot megszokott németajkú lakosság az uj viszonyok ellenére is a maga vásárlásait ezekben a határ városokban akarja végezni, annyiéi december hó 31-én, szombaton. ban bukkan nehézségekre, hogy a kiviendő árucikkek kivitelére a pénzügyministertől, illetve a kereskedelemügyi ministertől kell kiviteli engedélyeket kérnie, mert a nevezett ministerek a kiviteli engedélyek kiállításának jogát önmaguknak tartották fenn. Nehogy félreértés legyen, nem élelmiszerek kiviteléről van szó, hanem bizonyos olyan kereskedelmi cikkekéről, amelyeknek árusításával a nevezett három város kereskedő közönsége csak mint tranzito-áruval foglalkozik. Épen ezért bátor vagyok a kereskedelemügyi minister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : »A nyugatmagyarországi területek átcsatolása következtében az illető területek lakossága elvágatott eddigi bevásárlópiacától, Szombathely, Kőszeg és Sopron városok kereskedelme pedig átmenet nélkül elveszítette a kapcsolatot fogyasztó körzetének jelentékeny részével. Az elszakadt vidék detail-kereskedelme szívesen szerezné be áruját most is Szombathely, Kőszeg és Sopron piacán, de gátolja ebben az, hogy a pénzügyi és a kereskedelmi ministeriumok a reszortjukba vágó közszükségleti cikkek kiviteli engedélyének kiadását a maguk számára tartották fenn, ami ezen engedélyek megszerzését megnehezíti és lassúvá teszi. Hajlandó-e a minister ur intézkedéseket tenni, hogy ha a vasúton történő nagyobb szállításoknál a kiviteli engedélyek mai rendszere fentartatnék is, a határszéli vidékekről a tengelyen és kézben történő szállításoknál ezen kiviteli engedélyek kiadásának joga a kormány által megjelölendő helyhatóságokra ruháztassék át a következő árucikkeknél: petróleum, gyertya, só, rézgálic, cukor, szappan, repceolaj, ecet, paprika, — továbbá a használt tartályok vámmentes visszahozatala ; a bőrszakmában : felsőbőr, talp és gépszijak, egyéb cipészkellékek ; a rövidáruszakmában : fonalak, vámtarifaszám a-tól c-ig ; a vasáruszakmában : a vámtarifa 431., 432/a., 434.,a435/a.,<b., 452., 454/a., 455/a., 456/a pontjaiban körülirt áruk. Hajlandó-e az elszakadás által sújtott határszéli városok kereskedelme érdekében ezt a rendeletet kivételes sürgősséggel kiadni?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy röviden válaszoljak az interpelláló t. képviselő ur kérdéseire. Az interpelláció tárgyánál fogva nem tartozik reám, mert a kereskedelemügyi minister kiviteli engedélyeket nem ad ki ; a kiviteli engedélyek kiadásának joga a pénzügyministert, a földmivelésügyi ministert és a közélelmezésügyi ministert illeti meg. Annak idején szó volt arról, hogy a kereskedelemügyi minister is kiadhasson kiviteli engedélyeket, én azonban ezt a megtiszteltetést
