Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-280
284 A nemzetgyűlés 280. ülése 1921. évi december hó 31-én, szombaton. Pekár Gyula : Ez az idők jele, hogy a magyar parlamentben valaki igy mer beszélni! (Taps a szélsőbaloldalon.) Es erre még tapsolnak! Karafiáth Jenő : Védőbeszéd az ügynevezett emigráció mellett ! Legeza Pál: Ez beszéd? Szabó József (budapesti) : Nem is beszéd ! Rassay Károly : Legeza jobbat tud mondani ! Legeza Pál: Mindenesetre jobbat! Rassay Károly : Budaváry pláne jobbat tud ! Budaváry László : Bizony, Rassaynál is jobbat ! Elnök : Ne méltóztassanak közbeszólni ! — Méltóztassék folytatni. (Zaj középen.) Pekár Gyula : Ilyet merjen valaki a magyar parlamentben mondani ! Mindennek van határa ! Károlyiék is igy kezdték! Rassay Károly: 1918-ban tetszett volna Károlyiék ellen beszélni itt e Házban, akkor tetszett volna szónokolni ! Kerekes Mihály: Tiltakozott volna ellene! De akkor nem volt hangja! Pekár Gyula : Ott voltam ! Mielőtt beszélne és vádolna, gondolja meg! Negyvenen voltunk! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Egg hang jobb felől : A szónok is !) Elnök : Figyelmeztetem a szónok urat, hogy a tanácskozásra szánt idő lejárt, szíveskedjék beszédét most már lehetőleg rövidre fogni. Andaházy-Kasnya Béla: Hogy áttérjünk ez izgalmas témáról, hogy megnyugtassuk a kedélyeket, — néhány szót szeretnék szólni a választójogról. Karafiáth Jenő : Ez már beszéd ! Drozdy Győző: A legközelebbi beszédedet nem mondod el, ha igy viselkedsz képviselőtársaiddal szemben ! (Felkiáltások a középen : Miért dicséri az emigránsokat?) Yan azok között is derék ember : Juhász-Nagy Sándor, Lovászy ! (Zaj és ellenmondások jobbfelöl és a középen.) Andaházy-Kasnya Béla: A választói joggal kapcsolatban a ministerelnök ur nem tért ki arra . . . (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Kerekesnek tetszik!) Szabó József (budapesti): Ez már gyenge obstrukció ! Andaházy-Kasnya Béla: . ... hogy vájjon a választást titkosnak akarja-e vagy sem. En a magam részéről azt hinném, hogy a leghelyesebb és legcélszerűbb lenne, ha a választásokat feltétlenül a most érvényben lévő Eriedrich-féle választási törvény alapján ejtenénk meg. (Halljuk ! jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) Mert tulajdonképen rendkívül fontosnak tartom, hogy a magyar parlament a jövőben is a legalacsonyabb — mint itt nevezni szokták — néprétegből is alakuljon ki. Nagyon helyesen mondta egyik előttem szólott képviselőtársam, hogy ha a népet kiszorítják a magyar nemzetgyűlés csarnokából, akkor kénytelen lesz az utcán megnyilatkozni és hangot adni az érzelmeinek. Meskó Zoltán : A pincében, nem az utcán ! Andaházy-Kasnya Béla: Igen, mert lezáratjátok! (Zaj.) Elnök : Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! Andaházy-Kasnya Béla : Őszintén megvallom, hogy végtelenül csodálnám,' hogy ha az a nemzetgyűlés, amely a legszélsőbb népréteg akaratából ült itt össze, elhatározná azt, hogy csak egy kiváltságos osztály vagy egy erősen megszükitett társadalmi osztály vehetne részt az uj választási kampányban. Megvallom, az nem lepne meg, ha épen a kisgazdapárt volna azok sorában, akik kizárnák a földmunkásságot és a kis földmivestársadalmat a választás jogából. '(Zaj jobbfelöl.) Mert hiszen láttuk azt, hogy épen a kisgazdapárt volt, illetve a kisgazdaosztályból kikerülő képviselők voltak azok, akik annak idején a botbüntetést megszavazták, bár nagyon sok ember volt közöttük olyan, akinek édesatyját még deresre húzták és huszonötöt vertek rá. (Felkiáltások jobbfelöl : Terád gondoltunk ! Derültség.) Drozdy Győző: Huszonegyen kaptak botbüntetést ! Elnök : Kérem Drozdy képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokat betartani! — Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! Andaházy-Kasnya Béla : A földbirtokreform kérdésében — sajnos, az idő előrehaladott volta miatt erre csak igen röviden térhetek ki — nagyon kérem a kormányt, hogy a rendelkezésére álló lehető leggyorsabb eszközökkel igyekezzék a népet földhöz juttatni. A szegény nép egyedüli vágya akkor teljesül, — és ez nyugvópont lesz az életben — amikor végre tudni fogja, hogy a sajátját műveli. Az én kerületem azok egyike, ahol a nagybirtokok, kötött birtokok, illetve a latifundiumok terülnek el, és az egész országban sehol sincs annyi nincstelen, földtelen kisember, mint az én kerületemben. Nagyon jól tudom, hogy az ország többtermelése szempontjából rendkívül fontos, hogy az úgynevezett mezőgazdasági indusztria tekintetében a nagybirtokok teljesen fel ne forgácsoltassanak ós tudom, hogy erre szükség lesz minden alkalommal és minden körümények között, de feltétlenül szükséges, hogy azok a nincstelenek, akik az egész életük munkájával sem tudtak annyi területet szerezni, hogy azon egy bokor krumplit elültessenek, végre földhöz jussanak. Végtelenül szeretném, ha a munkásság érdekében az úgynevezett munkanélküliség enyhítésére a kormány valamit tenne. A munka legnagyobb idejében, az aratás idején bejárva községeimet, fájdalommal láttam, hogy erős, hatalmas emberek szégyenkezne bújnak be odúikba, mert nem dolgozhattak, nem a saját hibájukból, hanem azért, mert nem volt munkájuk.
