Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-272
A nemzet <gy ülés ' 272: ülése 1921. Elnök : Ki következik szólásra ? Héj Imre jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk/ Halljuk f) Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz nem óhajtottam eredetileg hozzászólni, egyfelől azért, mert ugy érzem, hogy a nemzeti ujjas ületés után, vágyódó hazám iránt tartozó kötelességemnek eleget tettem már akkor, amikor ezt a mai időkben különös jelentőséggel biró kérdést a nemzetgyűlésen elsőként és több izben szőnyegre hoztam s annak megoldását azóta is sürgettem. De nem kívántam szólni másfelől azért " sem, mert a nemzetgyűlésnek több izben megnyilvánuló bölcsessége bizonyságul szolgált előttem arra nézve, hogy túl vagyunk már a kölcsönös meggyőzés s ükségességén í Szavak, beszédek helyett, t. Nemzetgyűlés, tettekre, cselekedetekre, intézményekre van s üksége ennek a nemzetnek, még pedig a corpus jurisba becikkelyezett intézményekre, mert ha ez mielőbb meg nem történik, az az érzésem, hogy mi sokkal szánandóbb, szomorúbb sorsba utunk, mint eleink, amikor Forgáeh Zsigmond a hazája sorsa feletti kétségbeesésében a dúló polgárháborúk korszakában találóan j egyezte meg : »Minek a szabadság, ha nem lesz hozzá ország !<< Ha mi nem állapodunk meg, ha tovább rohanunk a lejtőn, ha nem igyekszünk intézményekkel biztosítani a jelent, ha ^íem igyeke ünk a jelent körülbástyázva, ameddig nem késő, megalapozni a jövendőt, akkor a mi fiaink számára nem marad se szabadság, se ország. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a nagy Széchenyi István honmentő gondolatát valósítja meg, aki a nemzet testi és szellemi erőinek harmonikus nevelését, fejlesztését és nemesítését egyik legfontcsabb nemzeti feladatként jelölte meg. Ez késztetett engem szólásra, hogy pár szóban kifejezést adjak afelett érzett örömömnek, hogy a nagy Széchenyi gondolatát megértve, a kultuszkormány végre idejött a nemzetgyűlés elé ezzel a javaslattal. Ezt a valóban nemzetmentő javaslatot szivem legmélyéből üdvözlöm. Mert ki kell jelentenem, hogy ez a törvényjavaslat van hivatva a csüggedést eltávolítani és annak helyébe bizakodást önteni a lelkekbe. Ki kell jelentenem, hogy az én, integritásért sokszor aggódó és hazám javáért rajongó lelkemből is ez a törvényjavaslat űzte el azt a kimondhatatlan keserűséget, amely legutóbb ebben a teremben egy ránk kényszeritett törvényjavaslat nyomában támadt bennem. És ugy érzem, hogy ezt "a hazafiúi fájdalmat e törvény révén annyival is inkább reménykedő ünnepi es hangulat fogja felváltani, amikor akad egy honmentő feladat, amely nem ismer párt keret eket, mely egy táborba tömöríti az áldatlan kuruc- és labanc-viszályokat kereső magyarságot, mely végre minden pártérdek fölé tudja helyezni a haza érdekét ! Amikör ennek az érzelmemnek itt kifejezést adok, és amikor látom, hogy ez a nemzetgyűlés végre egy nemzeti egységbe forrad egy ilyen fontos és nemzeti szem. évi december hő 19-én, hétfőn. 23 pontból annyira jelentékeny kérdésben, ugy érzem, hogy ilyenkor e megszállott vidékeken élő rabmagyarok lelkében is hatványozott mértékben erősödik meg az érzelmi egység és ugy érzem, hogy ilyenkor a magyar jövőben való bizakodás teljessé válik mind a 63 vármegyében. (Ugy van!) Másik oka igen rövidre szabott felszólalásomnak az, hogy az Országos Testnevelési Tanács megbízásából is néhány kiegészítést fogok az igen tisztelt Nemzetgyűlés elé terjeszteni, kérve az előadó urat és a kormányt, hogy azokhoz hozzájárulni szíveskedjék, hogy ezáltal teljesebbé tegye örömünket . Az egyik kérésünk az. hogy vétessék bele ebbe a törvényjavaslatba a testnevelési főiskola kérdése. Vagyok bátor ezirányban egy indítványt terjeszteni elő. Megfelelően a házszabályok 213. §-ában foglalt intézkedéseknek, ezt az indítványt rajtam kivül még 10 képviselőtársam is aláirta és azt már most az általános vita során bátor vagyok felolvasni. Indítványom a következőképen szól (olvassa) : »A törvényjavaslatba negyedik szakaszként a következő szakasz vétessék fel : Az állam pénzügyeinek rendezése után testnevelési tanerők képzésére országos testnevelési főiskolát kell felállítani, amelynek fentartásáról a vallás- és közoktatásügyi minister ur gondoskodik. Indokolás : A tanításhoz nemcsak idő, hely, eszközök és jó tantervek kellenek, hanem elsősorban jó tanító. Tornatanáraink mindezideig nem állami iskolában nyertek kiképzést, hanem a Nemzeti Tornaegyesület kebelében felállított 10 hónapos tanfolyamokban, ahol az idő rövidsége miatt még a legszükségesebb ismereteket sem sajátíthatták el.. A legelső teendő tehát egy olyan állami testnevelést iskola felállítása, ahol polgári-, közép- és főiskolák, valamint a tanítói, tanárképző intézetek és az egyetemek leendő testnevelői a testgyakorlatok minden ágában ugy elméletileg, mint gyakorlatilag tökéletes kiképzést nyernek. A testnevelési tudomány és ismeretek fejlesztése érdekében pedig a főiskola mellé orvosi és fiziológiai laboratóriumot kell felállítani, abból a célból, hogy az oda beosztott kiváló szakerők a testnevelés problémáinak tudományos vizsgálatával foglalkozhassanak. Mindaddig pedig, amíg a nemzetgyűlés által már elfogadott indítvány értelmében a testnevelési "főiskola felállítása megtörténik, kívánatos volna, ha átmenetileg és sürgősen aziránt intézkednék a közoktatásügyi kormány, hogy egyes tanerők rövidebb időtartamú testnevelési tanfolyamokban vehessenek részt.« Ismételnem kell, hogy egy ilyen irányú indítványomat a nemzetgyűlés már határozattá emelte. A magam részéről ismételten nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy ehhez ilyen formában hozzájárulni méltóztassék. Második kérésem ugyancsak az Országos Testnevelési Tanácsnak a nemzetgyűlés előtt tett beadványából tűnik ki. Az egész magyar sporttársadalom kívánsága az. hogy már ezen törvén}"
