Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-272

12 A nemzetgyűlés 272. ülése 1921 Szabó István (sokorópátkai) : En 1913-ban építettéin, én is tudom, mi volt az ára. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok abba a hibába esni, hogy az 1. §-nál eltérjek a tárgytól, mért észrevettem, hogy az elnök ur jóindulatulag figyelmeztetett, hogy a tárgytól eltérek. De felhívom a pénziigyminister urnák szi\es figyelmét arra, hogy rzt a 300 milliót én nem veszem komoly dolognak és méltóztassék elkövetni mindent, abban az irányban, hogy tavaszszál az építkezés megindulhasson. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Ea=ván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Engedelmet kérek, hogy újból igénybe veszem a t. Nemzet gyűlés figyelmét. Inkább csak félreértett szavaim megmagyarázása címén kérem szót. En nem mondtam azt, — amint az igen t. képviselő ur a szavaimat értette — hogy semmit sem óhajtok adni az állam pénzéből a lakásépítés előmozdítására. Hiszen ékes megoáfolója ennek ez a törvényjavaslat, amelyet benyújtottunk és amelyben mégis csak 300 millióról van szó. En csak azt mondtam, hogy figyelnünk kell, óvatosaknak kell lennünk és meg kell gondolnunk minden kiadást, amely a mai viszonyok között az állam terhére felmerülhet és figyelnünk kell, óvatosaknak kell lennünk abban az esetben is, ha hasznos invesztíciók kérdése forog szóban. Magában véve az, hogy hasznos invesztíciókra költjük a bankóprés igénybevétele utján felvett összegeket, még nem mentésit bennünket a felelősség alól, hiszen a törekvésünknek mindig oda kell irányulnia, hogy a bankóprés igénybevételét lehetőleg teljesen mellőzzük és ennélfogva minden olyan akcióval és intézkedéssel szemben, mely az adott igen nehéz helyzetben csak ezzel az eszközzel volna kielégíthető, a legnagyobb óvatosság kell hogy a pénzügyi kormányzat szemeelőtt lebegjen. Elismerem azt, amit at. képviselő ur mondott, hogy t. i. kötelessége a kormánynak az építkezés előmozdításáról gondoskodni, és mivel ezt elismerem és tudom, ennélfogva előterjesztettük és képviselem ezt a törvényjavaslatot, amelyben az állami támogatáson kívül — amint szerencsém volt kifejteni — még három más mód van az építkezés (lőmozüitására. Elsősorban az adókedvezménv, azután az a Körülmény, amire a t„ Képviselő urak is igen nagy súlyt helyeztek a felszólalásaikban, hogy t. i. a jö\edelmezóség biztositható legyen ezeknél az építkezéseknél, hiszen az van ebben a törvényjavaslatban, hogy az újonnan épülő épületekben a lakásbérek nem esnek maximálás alá, és végül a hitel kérdésének szabályozása tekintetében is van gondoskodás a javaslatban. Ë3 itt ismét teljesen egyetértek a t. Képviselő úrral, aki beszédének egyik részében azt mondotta, hogy nem kívánja, hogy az állam adjon költséget, hogy az állam maga építsen lakásokat, hanem azt évi december hó 19-én, hétfőn. mondta, hogy elsősorban a hitel szükségleteLii.ek kielégítéséről igyekezzünk gondoskodni. r .. • Ereky Károly : De nem 30%-os hitellel ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ennek a törvénynek 3. fejezete kizárólag a könnyebb hitel megszerzésének lehetőségéről szól és biztosítja a városoknak és községeknek azt, hogy ily módon egy uj módozattal szerezhessék meg a szükséges tőkét a lakásépítkezés céljaira. Ami az általános pénzszűkét illeti, ez nem magyarországi, hanem általános európai jelenség. Ha végig méltóztatik nézni a többi államok helyzetét ebben a tekintetben, és azt, hogy ott milyen körülmények között jutnak pénzhez ... Ereky Károly : Ott épugy svindliznek ezzel, mint nálunk. Kállay Tibor pénzügyminister: Ennek az általános tőkehiánynak oka az, hogy a háború alatt és az utána következő események alatt nagyon megfogyott a rendelkezésre álló tőke és ennélfogva akkor, amikor a gazdasági élet újra megindul« pezsgésbe jut, vállalkozások keletkeznek és tőkeszükséglet áll elő a romboló háború és a forradalmak után, akkor a tőke nem állhat olyan mértékben rendelkezésre, mint amilyen mennyiségben a békében volt. Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral abban a tekintetben is, hogy takarékoskodni kell az állami költségvetésben, de megfelelő helyeken és ott, ahol ilyen takarékosságnak tényleg helye van. A költségvetés tárgyalása alkalmával és az indemnitási vita során is lesz módunk arra, hogy ebben a tekintetben eszmét cseréljünk és megállapítsuk azt, hogy hol vannak azok a kifogásolt kiadási tételek. En csak nagy köszönettel veszem, ugy a képviselő úrtól, mint a Ház minden tagjától, ha felszólalásaikban rámutatnak arra, és meggyőzik a nemzetgyűlést s az egész közvéleményt arról, hogy ez vagy amaz a kiadás felesleges és törölhető a költségvetésből, mert hiszen méltóztassék elhinni, hogy nem a saját passziómból veszem be a költségvetésbe ezeket a kiadásokat, hanem mindig a nagyközönségnek, a parlamentnek, a gazdasági és társadalmi életnek kívánalmai szerint, amelyek ezt vagy azt tartják szükségesnek és fontosnak, s melyek ezt vagy amazt jelzik olyannak, hogy annak fedezetétől az illető költségvetési évben el nem zárkózhatunk. Ami a határozati javaslatot illeti, ezt ugy értettem, hogy arra vonatkoznék, hogy a 2. §-ban emiitett 2%%-os térítés tényleg biztosittassék a lakásépítési akció céljaira. Hiszen ez a szándék és ez a terv, amely kifejezére jutott itt az indokolásban és a kormánynak belső elhatározásában. Amennyiben azt méltóztatik gondolni, hogy a törvényben is kifejezést kell adni ennek, ez elől a magam részéről nem kívánnék elzárkózni, ezt azonban olyan formában tartanám legcélszerűbbnek, hogy a 2. .§. utolsó bekezdésében egy megfelelő mellékmondatban mondassék ki az, hogy az ott megjelölt összeg erre a. célra lesz fordítandó. &é-