Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

160 A nemzetgyűlés 277. ülése Í92i. kezdi hangoztatni, hogy tehát beleszólást kér a pénzügyek vitelébe : az én igazság- és jogérzékem azt mondja, hogy ennek a »gyenge« nőnek ép az itt hangoztatott elvek alapján kétszeresen meg kell adni azt a választójogot, nem hogy azon gondolkozzunk, hogy mivel gyenge, azért vegyük el ezt tőle. De a nőnek választójogát, még pedig paszsziv választójogát is kívánom indokolni magának az államháztartásnak szempontjából, mert amit eddig mondottam, az a polgárnak szempontjából volt. Amint mondtam, megállapítottam magamban, hogy az államháztartás vitele valami nagyon nehéz dolog. Hiszen ötvenhárom éven keresztül — három évet kivéve — az egyensúlyt biztositani nem sikerült. De hogy lehetetlen legyen a megoldás, még pedig hogy lehetetlen legyen folytonos adósságcsinálások nélkül, azt nem tudom elképzelni. Ebből a jelentésből látom azt az igazságot, hogy ezen a földön minden erő önmagában véve egyoldalú és ha elszigetelődik, a saját egyoldalúságán, gyarlóságán bukik meg. Az, hogy a férfi általában véve szellemileg erősebb, mint a nő — általában véve, mert ebben a tekintetben igen sok kivétel is mutatkozik — ez kétségtelen, de ez a nagyobb tehetség is pótló erőkre szorul, olyan kiegészitésekre, amelyek őbenne nincsenek meg. Más a férfiak tehetsége és más a nők tehetsége, (Ugy van!) Nagyon meglepett mindenkor az a jelenség, hogy mikor közügyek tárgyalásáról volt szó, t. képviselőtársaim vagy társaim a törvényhatósági bizottságban, nekem rögtön az anya- és csecsemővédelmi kérdéseket tolták oda. En az anya- és csecsemővédelmi kérdéseket, általában a szociálpolitikai kérdéseket, bizonyára elsősorban magaménak tekintem ós szeretem, azonban arra rég rájutottam, hogy ahhoz, hogy anya- és csecsemővédelmi kérdésekben és szociálpolitikai tekintetben valamit elérhessünk, előbb rendben kell lennünk a pénzügyekkel, mert pénz nélkül sehol rendet teremteni nem lehet, az anya- és csecsemővédelmi kérdésekben sem, amelyeket eddig kizárólagos területemnek minősítettek. Ez a jelenség tehát az én érdeklődésemet a legfokozottabban a pénzügyi és gazdasági ügyek terére terelték. Nem mintha különösen érdeklődném ez iránt, hanem azért, mert ez eszköz ahhoz, ami különösen az én érdeklődésem tárgya, és különösen célom, hogy megoldhassam és elérhessem. De az tévedés, mintha a nőnek csak a női munkakörben volna mondanivalója. T. Nemzetgyűlés, az igen t. férfiak még nem látják kellőleg azt, hogy a nő az ő mivoltánál fogva másképen gondolkodik minden körben, mint a férfi. A nő másképen bonyolítaná le a kereskedést, ha kereskedő volna, másképen áll be egy műhelybe, ha asztalos volna, és másképen foglalkozik a pénzügyekkel is, amennyiben pénzkezelés volna rábízva. Es amiért mi a nőnek passzív választójogot kérünk és pedig évi december hó 28-án, szerdán. nem üres jelszavakkal vagy nem tudom milyen hiu érvényesülési szempontból, hanem objektiv megindokoltság alapján, az az, hogy az államháztartásban is van nekünk olyan mondanivalónk, amelyet a férfi épen az ő férfi gondolkodásmódjánál fogva nem lát ugy meg és nem tesz ugy magáévá. Engedjék meg, hogy egypár ilyen speciális különbségre rátérhessek. A férfi egész biztosan jobban tud megszerezni, de rosszabbul tud megtartani. Rubinek István: A példabeszéd mást mond. Schlachta Margit: A férfi egészen biztosan jobban tud meglátni pénzforrásokat, de sokkal rosszabbul tud takarékoskodni. A takarékosság elsősorban is női tulajdonság. A pincérnek, a portásnak, sőt a szobaasszonynak is akkor derül fel az arca, ha egének látóhatárán egy férfikuncsaft bukkan fel, mert a férfi jobban és könnyebben fizet. A nő a fogához veri a garast. Természetesen, kivételekről nem beszélek. Mert hogyha nem általánosságban beszélnék, akkor azt sem lett volna szabad mondanom, hogy a férfi szellemileg általában véve tehetségesebb. (Ugy van!) Általában véve maga a gazdálkodás inkább női tulajdonság. Még a közmondásunk is azt mondja, hogy a gazda hatökrös szekérrel nem tud annyit behozni a házba, mint amennyit a rossz gazdaasszony a köténye csücskén kivisz. (Igaz! Ugy van!) A férfivilág azonban eddig az államháztartásban nemcsak a gazdának, hanem a gazdaasszonynak szerepét is magának vindikálta és monopolizálta. Es mint gazdaasszony, nem mondhatnám, hogy nagyon elsőrendűnek bizonyult, mert kötény nélkül is többet vitt ki a házból, mint amennyit hat ökörrel beszállított. Azt is szokták mondani, hogy a nő ezekbe a dolgokba ne szóljon bele, és a nőnek azért nincs itt helye, mert a nő kicsinyes. Hogy mennyire kicsinyes, azt pár század múlva fogjuk megtudni. Kölcsey Paraenesiséből tanultuk meg már az iskolában, hogy aki a háza négy fala közé van szorítva, gondolatai a négy fal között maradnak, vagyis visszafejlődnek, megszokják a kicsinyes méreteket. Az ember horizontja megszűkül, pláne évszázadokon keresztül. Itt tehát csak később tudjuk meg, hogy a nőnek mennyire és milyen mérvben tényleg sajátossága a kicsinyesség. De maradjunk meg annál, hogy a nő természeténél fogva tényleg kicsinyes, részletező. Ha igy van, akkor épen azon az alapon kérem a nőnek az államháztartásba való beleszólását, mert kicsinyes. A férfi az ő nagy stíljében nagystílűén költekező is. Az eredmény nagy stílben áll előttünk. Talán sehol olyan fontossága az aprólékosságnak, a kicsinyességnek, a részletezésnek, a kicsiben való takarékosságnak nincs, mint épen a pénzkezelésben. Az államháztartás olyan, mint a vízmüvek. Köztudomású, hogy Budapesten a magasabban fekvő házakban a har-