Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-277
A nemzetgyűlés 277. ïâêse 1921. évi december hó 28-àm, szerdán. 161 madik, negyedik emeleten, sőt az első emeleten is félnapokon keresztül már nincs viz, holott a vízmüvek fejenként és naponként 180 litert szolgáltatnak. Keresik, hova tűnik el ez a viz. ... Usetty Ferenc: A fejekbe! (Élénk derültség.) Schlachta Margit: ... és arra az eredményre jutnak, hogy a vizvezetéki csövek csepegnek, a csapok nem zárnak jól. Cseppekben folyik el a vízmennyiség, amelyet a vizmûvek szállítanak és amennyi elég volna ahhoz, hogy bőségesen ellássa a székesfővárost. Egészen igy vagyunk mi az államháztartásban a pénzzel is. A pénz olyan mint a viz, amely cseppekben igen nagy mértékben tud elfolyni. Ezeket a cseppeket a férfiszem nem látja meg és nem becsüli. Azt mondja : »mit az a milliócska, mit az a kis százezer, az a hatvan állami autó« és igy tovább. Ennek illusztrálására csak egy igazán jelentéktelen csekélységnek látszó kis példát hozok fel. Jelenleg Magyarországon az általános választójog értelmében három és egy negyed millió választó van. Amikor ezek szavaznak, miért kell ezeknek drága borítékokba tenni a szavazójegyet és ugy beletenni a szavazó-urnába? Miért nem lehet a szavazólapok szélét enyvezni és azt egyszerűen leragasztani ? Ez a három és negyed millió boríték egy vagy két millió koronába kerül, ami csak egy csepp a tengerben, de ilyen cseppekben folyik el rengeteg sok. Ezekkel a mostani kuvertákkal ugy sem biztosítjuk annyira azt a titkosságot, mert pl. a mi szikszói egyházunk két éven keresztül bonyolította le hivatalos levelezését azokban a borítékokban melyeket a választások után, amikor felbontották a borítékokat, épen dobtak ki, mert a háborús enyv a legtöbbjén ugy sem fogott. Azt a titkosságot tehát sokkal jobban biztosítja a szavazólapnak erősen enyvezett széle, mint egy olyan boríték, mely ugyan a legkevésbé sem ragad be, mert még használata után is teljesen jó és használható, az államnak azonban egy-két milliójába került. Ezek az apróságok, ezek a lenézett kis semmiségek igen sok millióra növekszenek. Hogy ne menjek tovább, nemrég — még igen élénken az eszemben van — beléptem az egyik állami hivatal irodájának »gőzfürdőjébe«. Bár leszedtem magamról kabátomat és szvetteremet, még mindig igen kellett sietnem, hogy a túlságos nagy meleg miatt mihamarább elhagyjam a helyiséget, nem lévén hozzászokva az ott levő magas hőfokhoz. Epen ezen kicsinyes, részletező és lenézett tulajdonság miatt tartom fontosnak, hogy a nő a pénzügyekbe beleszólhasson. Lassan rájövünk, hogy az egész világegyetem porszemekből van, hogy az apróságoknak igen nagy jelentőségük van a nagy dolgokban és nincs az a nagy kapu, amely nem kis sarkokon fordulna meg. Yan azután még egy másik dolog, amelyben szintén nagyon élesen nyilatkozik meg a kettőnk közti gondolatmenet-különbség. Abból, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTI hogy ez 53 éven keresztül rendületlenül igy ment, arra következtetek, hogy a férfi gondolatmenetében elvont irányt követ. 0 számokat, összeadásokat és kivonásokat lát azon a papíron és esetleg megállapítja, hogy a dolog nincs egészen rendben, a nő azonban ezeken a számokon keresztül embereket lát. Abban a pillanatban, amikor a pénzügyminister ur azt mondta, hogy ez évben tizenhat milliárd lesz a deficit, gondolataimban felmerült az a nyolc millió ember, illetőleg két millió család, akiknek ezt viselniök kell, és lelkemben láttam, amint azokra a már amúgy is megterhelt emberekre ez az ujabb két, illetőleg nyolcezer korona adósság ránehezedik; láttam azt a sok könyet és a félig átvirrasztott éjszakákat, amelyeken azok az asszonyok, akiknek osztozniuk kell ezekben a terhekben, megpróbálják munka által előteremteni mindazt, amit meg kell fizetniök; láttam azokat a vézna, sápadt, nélkülöző gyermekeket, akiknek emiatt nem jut az, aminek jutnia kell, és láttam azokat a férfiakat, akik mint családapák, látván, hogy nem tudnak a család sorsán könnyíteni és a terheket viselni, bánatukban — ahogy azt a férfi tenni szokta — elmennek a kocsmába vagy a kártyaasztalhoz, hogy elfelejtsék bánatukat és fájdalmukat. Egy szóval mi ezeken a számokon "keresztül azokat az embereket látjuk, akikre nézve ez kimondhatatlan terhet és szenvedést jelent. Aztán van még egy dolog, — és kérem, ne vegye ezt tőlem senki rossz néven, mert intencióm nem sértő — a férfi nagyobb erejű lévén, több terhet tud viselni és nekem ugy látszik, hogy több adósság tudatát és talán a lelkiismeretén is több terhet bír el. Mert ha a nő viselné azt a felelősséget, melyet mindeddig tisztán férfiak viseltek, higyjék meg, hogy megmozgatták volna Magyarország minden rögét, minden kövét, hogy itt rend legyen, és nem bírtak volna egy napig sem belenyugodni abba, hogy ez törvényszerűen igy menjen tovább, mindig lejebb és lejebb. ISÍem akarom tovább indokolni, hogy miért tartom szükségesnek a nő bevonását a pénzügyekbe. Azt gondolom, hogy az eddig elmondottak már eléggé bevilágítottak ebbe a kérdésbe. Befejezésül még csak azt akarom mondani, hogy minden gyarló lévén a földön, gyarló a legnagyobb tehetség is. Még egyszer ismétlem, tisztában vagyok azzal, hogy a férfi szellemileg tehetségesebb és erősebb, mint a nő, de, mint a földi lény, szintén gyarló és véges lévén, nem azáltal emelkedik ki ebből a végességből, ha nagyobb tehetségeire hivatkozva és támaszkodva önmagában elzárkózik, hanem azáltal, hogy megkeresi azt a kiegészítő gondolatot, amely, önmagában mint erő talán sokkal kisebb, mint az övé, de az ő nagyobb tehetségével társulva, megadja azt a földön található legegységesebb erőt, amellyel tovább mehetünk és 21