Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

148 A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. évi december kó'23-án, pénteken. részrőJ azt a hat pontot, hogy Habsburg az ország élére ne kerülhessen. Méltóztassanak elképzelri, hegy ha a szerb ágyupark segítségével — mert ki volt kötve a többek között száz darab 15 cm-es ágyúnak azonnali átergedése is — ide bejövöi: k és letörjük nemcsak a bolsevizmust, — mert hiszen az augusztus 3-án már le volt törve — hanem ha a véletlen események folytán egyéb konflagráció, összeütközés is történt volna, amelynek jeleit már láttuk Temesvárnál és Fehértemplomnál, ahol lövészárkokat ástak augusztus elején, méltóztassanak elképzelni ezt a perspektívát, ha ez nekünk sikerül, vájjon létrejöttek volna-e azok a katonai konvenciók, amelyek most megfojtassál fenyegetnek bennürket ? Engedjék meg, hogy ezen kérdés tárgyalása kapcsán áttérjek most már külpolitikánkra, mely ezzel összefüggésben van. Méltóztassanak megmondani, van-e ennek a kormánynak határozott külpolitikája? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én csak szomorú mosollyal ajkamon tudok ehhez a kérdéshez szólni, amikor azt kutatom, hogy mi a kormány külpolitikája. De megrajzolta ennek a kormánynak a mostani külpolitikáját egy kiváló nivón álló, kormány-támogató újság, a Pester Lloyd vasárnapi vezetőcikkében, mely újság mondhatom, külügyi kérdésekben elsőrangú és nivós újság és ahiely megállja a versenyt akár a Berliner Tageblattal, akár a Neue Freie Pressével, akár a Times-szal, akár a Standarddal, vagy más hasonló nagy külföldi lapokkal, őszintén megrajzolta ez az újság azt a képet, hogy mi jellemzi külpolitikánkat. Azt mondta, hogy Lánán összeült Hainisch, Schober és Benes és kimondták, hogy Ausztria szintén közeledni fog a kis-entente szövetségéhez. Hát azt gondolják ezek az urak, —irja az újság — hogy mi ettől idegesekké leszünk ? Azt gondolják, hogy mi ettől az erőgyarapodástól — mert Ausztriának a kis-ententehoz való csatlakozása a körülöttünk megalakult gyűrűnek, kerítésnek megerősödését jelenti — kedélynyugalmunkat, lelkinyugalmunkat megzavartatni engedjük ? Mi várunk, várhatunk, majd csak kopog a mi ajtónkon Benes, vagy a többi szomszédi államok vezetősége. Hát csodálkozhatunk mi akkor azon, hogy ez az ország teljesen el van vágva az egész világtól, hogy nincs egyetlenegy ország, amely annyira elszigetelten és árván állana abban a küzdelmében, mellyel a békekötéssel járó óriási bajok legyűrésére vállalkozott ? Ne méltóztassanak elképzelni, hogy mialatt mi itt Pató Páloskodunk, azalatt a körülöttünk kialakult országok kiváló diplomatái nem folytatnak lázas tevékenységet és nem igyekeznek annak az orkánnak minden törmelékét és maradékát elhárítani az útból és a sikert a maguk számára biztosítani. Látjuk, hogy minden kis ország háta mögött legalább is egy nagyhatalom áll. És mit látunk külpolitikánknak eme passzívumával szemben ? Látjuk az összes szomszéd államok szövetkezését, látjuk, hogy a kis-entente a rapallói szerződéssel maga mellé tudta állítani még Olaszországot is, utóbb Lsn gyelországot és most Ausztria közeledik hozzá, hogy teljes legyen bekerítésünk. Hol van csak egyi kis reménysugár is arra, hegy a kormány ezt a veszélyes, hatalmas bekeritési gyürüt át tudja rágni ? Hol méltóztatnak felfedezni külpolitikánkban olyan törekvést, mely a velünk szemben minden európai állam részéről tapasztalt gyanút, bizalmatlanságot, ellenszenvet, ha nem is teljesen megzüntetni, de legalább csökkenteni tudná ? S3I10I í De a mi kormányunk nem ijed meg ettől, őt ez nem alterálja, hanem lázas tevékenységgel igyekszik leplezni siralmas izoláltságunkat és ebben, mint nap-nap után olvassuk, versenyre kei vele az őt támogató sajtó, amikor azt irja, hogy micsoda nagy bajok vannak a szomszéd államokban, hogy ott minden órában beállhat a katasztrófa. Amikor a jámbor olvasó ezt olvassa, így gondolkozik : Hja, ha igy állunk, akkor minek keressünk mi közeledést a szomszéd államokhoz ? Nagyon jól teszi a kormány, hogy nem törődik azzal, hogy körülöttünk -szövetségek alakultak, amelyek bennünket a kereskedelmi és gazdasági forgalomból egyszerűen kizárnak. De a külpolitikai deficitet nemcsak ilyen módon igyekeznek eltüntetni, hanem még. egy nagyszerű varázseszközhöz nyúlnak, még egy nagyszerű varázsvesszőt fedeztek fel, t. i. a turáni fajrokonság néprajzi elméletét. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Ezt igazán mulatságos problémának kellene tekintenem, ha nem volna olyan szomorú példája annak, hogy a sajtó egy része milyen lelkiismeretlenül hint port a mi magyar közönségünk szemébe akkor, amikor néprajzi feltevéseket, összehasonlító nyelvészeti kutatásokat és elméleteket próbál ugy beállítani, hogy van itt egy hatalmas faj, a turáni faj, van egy hatalmas eszme, a turáni eszme, amely Dévénytől egészen Ázsia keleti határáig . . . Rassay Károly: Tokióig. Balla Aladár : ... lakó népek száz- és száz millióit egyesíti, hogy ez a hatalmas turáni faj fogja M gyarországot újból talpraállitan i ; ne féljünk, hiszen mi is turániak vagyunk, (Derültség a baloldalon.) semmi bajunk tehát többé nem törtéi hetik. DŐ hogy ez mennyire igaz, azt láttuk az elmúlt háború eseményei kapcsán, amikor az angol, német, francia és szláv népsk még soha nem látott ádáz dühvel egymásnak estek, marcangolták és mészárolták egymást, dacára annak, hogy valamennyien az indogermán nyelvcsaládhoz tartoztak. Erre a lapok azt mondják, hogy az indogermánoknál máskép van, mint a turáni fajnál. (Derültség.) Tudósaink már megállapították, igaz, hogy csak egy részük, mert a másik részük ezt tagadja, — kogy mi magyarok is turániak vagyunk, tehát rokonságban vagyunk a japánokkal, a tibetiekkel, a birmaiakkal, a mongolokkal és hasonló közelségben lévő államokkal is. (Derültség.) Már pedig jó rokonoknak illik egymást segíteni. (Derültség.) Szilágyi Lajos : Halljuk ! Nagyon fontos !