Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

À nemzetgyűlés 276. ülése 1921. é gondol, akik szintén a legerősebb harcban állottak a Habsburg-házzal? Nem tudom, kire gondol, hacsak a románokra nem. Ezek pedig megmutatták már október havában, azonnal az összeomlás után, hogy milyen hatalmas érzés vezeti őket ugy a trónnal szemben, mint Szent István koronájának országával s az ezt reprezentáló magyar nemzettel és hatalommal szemben, mert ők voltak az elsők, akik fegyverrel a kezükben kívánták tönkretenni és szétdarabolni ezt az országot. Kik maradnak még hátra, akik visszakívánkoznak, ha csak nem a tőlünk most elszakított, ezer év óta testvéri egyetértésben, ölelkezésben velünk együtt élő, az osztrákokhoz csatolt nyugatmagyarországi németek? Ezekről megengedem, hogy csak akkor kívánnak csatlakozni hozzánk; és mivel ezek közel is voltak Ausztriához, és annak a nagy császári háznak pompáját, fényét sokszor látták és élvezték, — ez az egy eset lehet, de egyébként tagadom, hogy a Habsburgok visszajövetele a területi integritásunkat jelentette volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy azonban veszedelmet jelent és jelentett, azt láttuk néhány héttel ezelőtt ; a kormány maga állapította meg, és e tekinfetben — komoly kérdésről van szó — nem toroghat fenn kétség, hogy felelősségük teljes tudatában mondták azt, hogy imminens volt a veszedelem. A mélyen tisztelt közoktatásügyi minister ur is a felelőssége tudatában, legilletékesebb helyen megmondta, hogy : ha magyar sziv dobog bennetek, ne tegyétek próbára ezt a nemzetet és a helyzetet ne használjátok ki, mert közel állunk csonka Magyarország feldarabolásához. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Yagy talán szóljak arról a felfogásról, amely itt annyiszor elhangzott, hogy a nagy Magyarországot, Magyarországot mint nagyhatalmasságot csak a Habsburgok alatt lehet elképzelni? Ez tehát annyit jelent, hogy 1526 előtt nem létezett itt a hármas halom és a négyes folyó országa? Nagy Lajos, Mátyás király még nem tudta hatalmassá tenni ezt az országot, és mint nagyhatalmat, félelmetessé tenni az európai országok sorában? Vagy talán szóljak a Szent István koronájának tanáról, amelynek leple alatt be akarják csempészni a Habsburg-ház dicsőítését (Ügy van ! a jobboldalon.) és szinonimmá tenni a Szent István koronájának tanában rejlő legendás nagy erőt a Habsburg-házból származó sarjaknak trónfoglalási jogával ? Tehát csak akkor hatalmas az a Szent István koronája, csak akkor sugározza ki legendás erejét, ha egy osztrák Habsburg házból származó királyfinak fejére teszik, amikor pedig Mátyás király és Nagy Lajos fejét, érintette, akkor ez nem jelentett semmit? Es — ugy látszik — Szent István koronája csak 1526 óta létezik ? Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez nem komoly politika, ezzel nem szolgáljuk a nemzetet. És itt eszembe jut az, amit Sándor Pál t. barátom NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIT. KÖTET n december hó 23-án, pénteken. 145 mondott, aki a zsidóság nevében beszélt. Nem tudóim hogy ez a békéscsabai krajzleres zsidó is adott-e neki erre felhatalmazást. Azt tudom, hogy amikor Békéscsabán a Habsburgok ellen beszéltem, a függetlenségi érzelmű zsidók is tapsoltak nekem. A t. képviselő ur a zsidó kérdést valami különálló, a többi felekezettel szembeálló kérdésnek állította be. Szabad-e azt mondani, hogy minden zsidó, tehát mindenki, aki ehhez a felekezethez tartozik, a Habsburgkérdésben a legitimista álláspontot foglalja el? Tehát álláspontot foglalnak el a magyar nép millióit képviselő kisgazda és függetlenségi érzelmű közönséggel szemben ? Ha ő azt mondja, hogy a zsidók a Habsburgoknak köszönhetik a szabadságukat, az emberi jogokat, akkor mit szól az a hét vagy hat millió itt élő magyar földmives kisgazda? Azt, hogy: nekünk pedig Kossuth Lajos adta meg a szabadságot, ő csinált belőlünk embert. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hát szükség van arra, hogy a zsidóságot külön ide állítsuk, szemben a magyar nép millióival? Icy akarja kiegyenlíteni az ellentéteket és megteremteni a békét a felekezetek között ? Erre csak azt mondhatom, mint katholikus ember, hogy ő nem jó szolgálatot tesz a zsidóknak evvel a felfogásával. (Ugy van! a jobboldalon.) De elhallgatja azt, — nem tudom, hogy miiyen intencióval — midőn az általa dicsőitett és nagyrabecsült IV. Károly királyt a hűségéről és az egész zsidóság hűségéről biztosította, mondván, hogy a zsidóság a hazának és a királynak tett esküt meg nem szegi, inkább mártírhalált hal (Derültség a jobboldalon.) — vájjon mit csinál akkor Sándor Pál, ha a haza és a király érdeke egymással szembe kerül? Meskó Zoltán: Kiegyezik 50 %-ra! (Derültség.) Balla Aladár: A mélyen tisztelt zsidóságnak figyelmébe ajánlom, hogy IV. Károly király, akiért ők olyan nagyon lelkesednek, — amint azt igazolni tudjuk — a trónja elfoglalása után azt mondta egy ministerviselt államférfiunak, nagy politikusnak, aki nagy szerepet játszott a magyar politikai életben és most is propagálják a ministeri állásba való juttatását, hogy : két nagy rákfenéje van az országnak : a zsidóság és a. bankokrácia. Bartos János: Hát nem volt igaza? Balla Aladár : Igazán különös diplomáciai tehetséget árult el a mi volt királyunk, hogy a zsidóságot ennek dacára így maga mellé tudta állítani. De én azt hiszem, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a zsidóságnak, mint a hazafias állampolgárok összességének, talán kötelességük nemcsak azt nézni, hogy vájjon mikor adatott meg a zsidóság szabad mozgásának joga, hanem talán azt is kutatniok kell, hogy ha a kormány élén szabadelvű emberek nem állottak volna, aligha kapták volna meg csak ugy egyszerűen, a zsidóság iránti szimpátiából, ezeket a szabadság-