Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
120 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. é ges akkor 60 korona túlárt szedni a rosszabb szénre ? Hiszen a salgótarjáni akkor teljesen tönkremenne. Ezt minden negyedik elemi iskolás is belátja, hogy jobb dolgot olcsóbban szivesebben vesz az ember, mint rossz szenet drágább áron. Ha a salgótarjáninak ilyen óriási előnye van . .. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : S3mmiféle előnye nincs ! Sándor Pál : . . . hogyan kalkulálják a szenet ? Felszámítják a költségeket. Milyen költségeket 1 Amiket akar. Ki kontrollálja azt ? De ha például — amint láttam — egy ilyen bánya egy milliót ad jótékony célra, akkor ezt a milliót beveszik a költségek közé és ennek 10%-a minden métermázsánál az ő javára esik. Ha ez megduplázza a hivatalnokainak fizetését, ennek a költségnek provízióját, 10%-ot, a bánya szintén megkapja. Tehát minél drágább a szén ára, annál többet kell nyernie a társulatnak. Talán gyerekjáték ez ? Rettenetes probléma az, hogy Magyarország kereskedelemügyi ministere képes tűrni a szén bizottságnál vagy az Árvizsgálónál oly állapotot, hogy eladhat az egyik bánya rossz szenet 180 koronáért, a másik pedig a jó szénért 120 koronát kaphat. És ki kapja ezt a jó szenet ? önök kapják, önöknek kell annak árát megfizetni. De ehhez járul még ma az is, hogy itt a protekció számára teljesen nyitva van az ajtó és ablak, .Amelyik ipart dédelgetnek, az kapja a jó szenet olcsó áron, amely ipart pedig móresre akarnak tanítani, az a rossz szenet kapja drága áron. Budaváry László : Ez megint gyanúsítás ! Sándor Pál: Tudok egy esetet, t. Nemzetgyűlés ! Választás volt lenn, mondjuk Hódmezővásárhelyen és tudom, hogyha azt akarták, hogy sikerüljön a kormánynak a választás, le kellett küldeni oda öt vagon kovácsszenet. Ezt le is küldték és a választás sikerült. Henzer István : Ezt mi is megkaptuk Tatán ! Sándor Pál : Ez ellen nincs nekem semmi kifogásom. Ameddig önök ilyen eszközökkel tudnak győzni és nem meggyőzéssel, ez ellen nekem nincs kifrgásom. Szádeczky-Kardoss Lajos: Melyik kerületben ? Két kerülete van Hódmezővásárhelynek ! Reischl Richárd; Biztosan nem a te kerületedbe n ! Budaváry László : Gyanúsítás mindig ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Kátérek most egy visszaélésre, amely jellemezni fogja a széiikormárybiztosság egész helyzetét. Rupert Rezső: Szép kis Törökország ez ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek cserdben lenni! Sándor Pál : Kérem a t. Nemzetgyűlést, legyen szives megér gedni, hogy a beszédemet befejezhessem, nem feg sokáig tartani. En tudom, hegy túlságosan igénybe vettem már a nemzetgyűlés figyelmét. Az előbb beszéltem a liptákokról. Ezek a legügyesebb szenesek. Azért, hogy ezeket a liptákokat megkapjuk, és ezeknek szabad legyen ri,december hó 22-én, csütörtökön. ide jönni, — mert a csehek nem adnak ingyen semmit — Csehország kikötötte magának, hogy a kibányászott szén egy részét nekik át fogjuk adni. Budaváry László: Ha a zsidókat viszik a bányába, olcsóbb lesz a szén ! Sándor Pál: Csakhogy oda nem fagy önnek ez a zsidókérdés az arcához ! Én nem beszélek most a zsidókról. (Zaj. Elnök csenget.) Csehország tehát kikötötte magának, hogy bizom T os szénmennyiséget kap. Egyszerre csak beállt az a véletlen helyzet, hogy Csehországnak már nem kellett ez a szén, erre azt mondta Csehország • »Te Magyarország, én a liptákokat csak ugy engedem be, hogyha ezért lisztet adsz nekem !« Erre a bányák megvásárolták a lisztet és adtak lisztet ; a kormánytól pedig jogot kaptak arra, hogy ezt a szenet Magyarországon belföldön szabadon eladhatják. Hogyan feleltek meg ennek a hivatásnak ? Volt egy ministeri tanácsos, dr. Moóri König Jenő, Chorinnak a legjobb barátja. Ez ministeri tanácsosi minőségben lett Rau kormánybiztos helyettese. Hát én nem kifogásolom, hogy ő lett a helyettese. Azonban azt már kifogásolnom kell, hogy ez a ministeri tanácsos ur egy szép napon leköszönt a hivataláról és szénkereskedő lett. Reischl Richárd: Jobb üzlet! Sándor Pál : Szövetkezett pedig ez a Moóri König a salgótarjáni kőszénbányának a titkárával, Egyed Imrével, akit szintén meg akartak ajándékozni az ő működéséért. Azonban ez az egyesülés és szénkereskedelem nem ér semmit, ha nincs mögötte egy szénbánya. Ennek a Könignek és társának — tehát a volt szénkormánybiztosnak — adták át azokat a szeneket, amelyek felszabadultak. Ezeket a szeneket pedig kezdetben vagononkint 35.000 koronáért adták el belföldön 18.000 helyett, és később, amikor a szén ára lanyhább lett, amikor sok szén volt, 22.000 koronáért adták el. Furcsa, hogy ha visszaéléseket akarnak csinálni, mindig megtalálják a formát. Konstatálva van, vannak róla hivatalos akták, ez a cég többet kapott, mint az összes békebeli szén kereskedők együttesen, tehát nem furcsa-e az, hogy valaki előbb szénkormánybiztos-helyettes, azután leköszön, azután szénkereskedő lesz. Lipták Pál : Nem tudott megélni ! Sándor Pál: Ezt megértem, t. képviselő ur« De azt nem tudom megérteni, hogy november havában miért kapott egy rendes szén kereskedő 3 vagon szenet akkor, amikor az a tisztelt König ur, aki bizonyára tiszteletreméltó gentleman, 400 vagont kap. Ennek a províziója 600.000 koronát tesz ki. Elnök : Anélkül, hogy a képviselő urat szólási jogában korlátozni kívánnám, kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a tanácskozásra szánt idő egy negyedórával elmúlt. Kérem a képviselő urat, méltó tas ék a beszédét lehetőleg rövidre fogni. Méltóztassék folytatni.
