Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

1Ô0 À nemzetgyűlés 275. ütése 1921. évi december hó 22-én

f csütörtökön. viselő, zavarni nem fog. Vegye tudomásul a képviselő ur, hogy velem igy nem lehet beszélni Kóródi Katona János : Egyforma jogon ülünk. Elnök : Kóródi Katona János képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni, mert ellenkező esetben kénytelen leszek vele szemben a házszabályok teljes szigorával fellépni. (Helyeslés.) Sándor Pál : De ha a ministerelnök ur már beszélt arról, hogy olyan sok Istentől elrugaszkodott zsidó volt, miért nem beszélt azokról is, akik elestek a kommün elleni harcban ? Hisz statisztikailag kimutattam és nem lehetett megcáfolni, mert tényeket mondtam, bemutattam a neveket, hogy a kommün elleni harcban a zsidók sokkal nagyobb arányban estek el, mint a keresztények. (Zaj és éllenrnondások a jobboldalon és a középen.) Ezt kimutattam. Rendelkezésre bocsátom az adatokat. BartOS János : Hányat akasztottak fel ? Sándor Pál : Most ezt ismét tagadják, ámde olyan dolgokat, amelyek igazak és konstatálva vannak, letagadni semmiféle lármával nem lehet, ösak egyszer estek össze Jerikó falai a trombiták hangjától, az igazságot azonban letagadni nem lehet. Múlt év márciusában tartott beszédemben név szerint fel vannak sorolva azok, akik elestek, és kitűnt, hogy egyes helyeken 25, sőt 50% arányban is estek el zsidók a kommün elleni harcban. Kóródi- Katona János : Gallileisták ! (Derültség.) Sándor Pál : Mi az a Gallileista ? Tudja ön, hogy mi az ? Kóródi- Katona János : Mi tudjuk ! Sándor Pál : Ne feledjék el, hogy önök rendelték el, hogy azoknak nevei mellé, akik a kommün elleni harcban estek el, az anyakönyvi hivatalos szövegben beirják, hogy : »hősi halált halt a keresztény erkölcs védelmében«. Ezek a szavak vannak ott bejegyezve, meggyőződhetnek tehát róla az anyakönyvekből, hogy amit mondok, az igaz. Ott van a beszédem, megcáfolhatják, ha nem igaz, amit mondtam. Én csak azt mondom, hogy ha az egyik oldalon ugy állitják be a dolgot, hogy voltak köztünk pár százan, akik megfeledkeztek arról, (Egy hang a középen : Vezetők !) hogy Magyarországnak, a magyar nemzetnek liberalizmusától, liberális felfogásától kapták mindazt, ami nekik ezen a földön értékes lehet és ezt hálátlanul viszonozták, és ha ezt ez esetben elismerjük : viszont szabad követelnem azt is, hogy tessék a dolognak másik oldalát is ideállitani. Tessék Gömbös képviselő úrtól megkérdezni, hogy Szegeden kikből állott az a század, amely elfoglalta a kommün kaszárnyáját, tessék tőle megkérdezni, hogy nem legnagyobbrészt zsidókból állott-e ; s ha nem is esett el közülök senki sem, mégis ők voltak azok, akik ezt a kaszárnyát elfoglalták. Tessék nyilatkozni Gömbös képviselő urnák arról, hogy igaz-e ez. Még számos példát hozhatnék fel, amelyek mutatják, hogy ezt nem hajlandók önök elismerni és csak a dolog másik oldalát mutatják be. A szovjet oka nagyon egyszerű volt. A szovjet idején a polgárság egyszerűen nem volt megszervezve. Kitűnik ez Sándor Lászlónak a biróság előtti vallomásából, hogy amikor a polgárságnak százezer fegyvert akartak rendelkezésére bocsátani, senki sem volt, aki ebből a fegyverből akart volna. A polgárság teljesen vakon ült és nem tudott magán segíteni, annyira, hogy maguk a szocialisták voltak azok, — abban az időben távol voltam innen és nem tettem le még Károlyi alatt sem a polgári esküt — akik intettek a III. internacionálétól és ők voltak azok, akik azt mondták, hogy a polgárok fegyverkezzenek fel, mert ők félnek a maguk egyoldalú hatalmától. Ezt a bizonyítványt ki kell állitani a részükre. Ki kell állitanom azt a bizonyítványt, hogy voltak szocialisták, akik most kinn vannak Ausztriában, mint például Weltner Jakab —zsidó kérem — akik az utolsó pillanatig életük veszélyeztetésével folyton és folyton keresztény emberek megmentésén fáradoztak. Azt hiszem, erre van tanú, ha akarják bizonyithatják, ha nem akarják, nem, de azt hiszem, ahhoz kétség nem fér, hogy maguk a szocialisták voltak akkor azok, akik figyelmeztettek bennünket a fenyegető veszélyekre. (Felkiáltások : Kik azok ?) T. Nemzetgyűlés ! Azt mondja továbbá a t. ministerelnök ur (olvassa) : »Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy a zsidóság túlnyomó nagy többsége ezen tendenciáktól távol áll. A hiba csak az, hogy átengedték a teret ezeknek, hogy nem vették fel a küzdelmet a kellő időpontban ezek ellen.« Mondják meg, t. uraim : nekünk, az ötpercentnyi zsidóságnak kellett volna felfegyverkeznie ? Hol voltak a dzsentrik, az arisztokraták, hol voltak a keresztény polgárok ? Nekünk kellett volna felvennünk a harcot ezekkel szemben ? ! Mit tudtunk mi csinálni ? Hiszen a legtöbbet közülünk, akik vezetők voltak, bezárták ! De legyen szabad itt önöket a következőre figyelmeztetnem. Az elsők, akiknek ellenállniuk kellett volna, — ugyan rettenetes helyzetben voltak — az állami tisztviselők voltak. Bajorországban, mikor kitört a III. Internacionálé, megtették a tisztviselők azt, hogy egyszerűen sztrájkba mentek. Nálunk a tisztviselők a helyükön maradtak. Legyen szabad idéznem önöknek a görögök történetéből, Solon történetéből egy passzust, amely ezt mondja (olvassa) : »Ha más kormányzási forma hatalomra jutna a demokrácia romjain, a hatóságok közfunkcionáriusai kötelezve vannak állásukat azonnal otthagyni.« De kimondatott egyszersmind az is, hogy »a polgárok jogaihoz tartozik nemcsak a tiránusoknak és összeesküvő társainak, hanem mindazoknak a funkcionáriusoknak elpusztítása, — közbe van véve, hogy a vérüket kell venni — akik hivatali működésűket a demokrácia szétrombolása után folytatják«. T. Nemzetgyűlés ! Ha a hivatabokok akkor csak nyolc napig sztrájkolnak, ha ellenállni pró-