Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtöMn. 101 bálnak ennek a rettenetes áramlatnak, akkor ez nagyon üdvös eredménnyel járt volna, mert ez nem maradhatott volna meg. A zsidóságot felelősségre vonni, de a katonák, akik visszajöttek, azok nem felelősek semmiért ; nagyjainkat, akik elbujdostak a külföldre, akik féltették az életüket, azokat felelőssé nem tenni, hanem minket, akik ittmaraçLtunk és minden pillanatban az életünkkel játszottunk, minket, akiket akkor, amikor a román hadsereg bejött, fel akartak koncolni, minket ezért egyedül felelőssé tenni : ezt nem lehet ! Itt van, t. Nemzetgyűlés, a legflagránsabb eset. Már többször történt róla emlités, tehát nem szükséges, hogy én titkot csináljak belőle. Itt van a mi igazságügymin isterünknek az esete, aki, sajnos, nem abban az értelemben viszi az igazságügyi tárcát, mint dicső elődjei. Akárhányszor elmegyek az igazságügyi palota Szemere-utcai kapuja előtt, ott, a mellékajtón látom ezt a két szóból álló felírást : Jog és Igazság, és csak most értettem meg, hogy az épitőmester miért tette ezt a két szót a mellékkapura. (Derültség a középen.) Tudom, hogy ez önöknek nem tetszik, de az igazságnak megfelel, amint mindjárt be is bizonyítom. Budaváry László : Biztosan zsidó építette, azért tette a mellékkapura. Sándor Pál : Nem hiszem, hogy zsidó épitette volna, bár meglehet, de mindenesetre szellemes ember volt, tudta, mi következik. Próféta volt. (Derültség.) Ha a t. képviselő ur épitette volna, más felirást tett volna a mellékkapura, azt, hogy : Éljenek az izsáki ébredők ! A t. minister urnák nem akarok ezért szemrehányást tenni, ismeretes, hogy ő osztálytanácsos lett Károlyi alatt, majd áthelyezték a külügyministeriumba, ahol ministeri tanácsos lett, majd helyettes államtitkár és mint helyettes államtitkár hetekig vitte Kun Béla uralma alatt az ügyeket. Ismeretes ez önök előtt, nem mondok vele újdonságot. És ez a minister az önök ministere. őtőle várjuk az igazságot, őtőle várjuk az'országnak jövő fellendülését. Tessék elképzelni, mi lett volna, ha pl. Tomcsányi zsidó lett volna, ha Tomcsányit véletlenül Kohn Móricnak hívnák. Balla Aladár: Vagy ha csak függetlenségi anti-Hfabsburg lenne ! Sándor Pál : Hogy repült voir, a ki, mint az a sok tanító, az a sok kisember, akit hosszú időn keresztül internáltak, fogvatartottak és megszégyenítésnek tettek ki. Elragadták családjától, aki csak kicsit is gyanúban volt, hogy valami dolga volt a szovjettel. És ime, Kun Béla külügyi államtitkára most az önök igazságügyministere, akitől a Ház többsége elfogadja az egyik pofont a másik után, mert hiszen látjuk azt az általános szeretetet, aminek ez a t. igazságügymin ister ur mindkét kormánypártnál örvendez és látjuk azt is, hogy akit önök folyton el akarnak távolítani — nem mi, mert mi nem tettünk ellene semmit, hanem önök —, erről a helyéről el nem mozdítható, amint nem volt elmozdítható Kun Béla idejében sem. Ha önök, t. Nemzetgyűlés, nálunk keresnek bűnösöket, akkor legyenek szívesek époly elnézők lenni, mint amilyen elnézők voltak Tomcsányi irányában. T. Nemzetgyűlés ! Ha olyan szigorú kritikát gyakorol különösen a ministereklök ur felettünk, akkor talán mégis fel szabad vetnem azt a kérdést, — amiről eddig sohasem beszéltem — hogy itt az utóbbi két évben felelőtlen elemek bizonyos garázdálkodásokat vittek véghez és azután megkapták az amnesztiát, örök ezért felelősek ? A keresztények ezért felelősek ? Én helyesnek tartom az amnesztiát, helyesnek tartom azt, hogy általános bűnbocsánatot adjunk ebben az országban ; hogy a csend és rend végre helyreálljon, hogy az ország végre dolgozhassék és m s enjen az egyenes utón, Leküzdöm mindazt a keserűséget, ami elfogott engem ebben a két évben ; az amnesztiát a magam részéről minden tekintetben helyeslem. Tegyék azonban kezüket a szivükre : épugy, ammt szemünkre vetik nekünk, néhány százezer embernek, hogy néhány száz ember gaztettei miatt kell ennyit szenvednünk, épugy nem tudnék annyira lelkiismeretlen lenni, hogy önöknek szemére vessem azt, ami itt ebben az országban történt, és amit leginkább mi akartunk eltitkolni. T. Nemzetgyűlés ! Én tudom azt nagyon jól, hogy mi zsidók most megint abba a helyzetbe jutottunk, hogy, ha nem is tényleg, de képletben a sárga foltot viseljük. (Derültség a középen.) Budaváry László : Hol? Sándor Pál : Mi nagyon jól tudjuk azt, hogyha minket igazi gettó falai nem is vesznek körül, azért mégis csak a gettó falai között élünk. Mi nem érezzük továbbra azt a szabad, virágos levegőt, amit a háború előtt éreztünk. Birtha József : Sőt már nagyon is szabad ! (Egy hang balfelől : Már hangosak !) Bródy Ernő : Épen olyan emberek vagyunk ! Sándor Pál : Tisztelt képviselő ur, engem ez a szemrehányás nem illethet, mert én a múlt év február havában épugy beszéltem, mint most. (Felkiáltások a középen : Sokkal szerényebben I) Ép olyan szeré yen, műt ma. (Zaj a középen.) Szabó József (budapesti) : Akkor nem mondta : fiatal képviselő barátom ! Sándor Pál : Bocsánatot kérek, én nem akartam a t. képviselő urat ezzel megbántani. Kóródi-Katona János: Ez nem érv! Sándor Pál : Ha megbántottam volna, ünnepélyesen bocsánatot kérek ; de nincs tudomásom róla, hogy megbántottam. Távol áll tőlem, hogy itt valakit megbántani akarjak, előttem nem személyek vannak, előttem olyanok vannak, akik megvitatni akarják az ország sorsát, én előttem nézetek vannak az egyik és a másik oldalon, helytelenek, vagy helyesek, de r em emberek, hanem ideák vannak, melyek harcolnak egymással. Tőlem tehát távol áll, hogy valakit megsértsek, én csak akkor sértek, ha en gem vagy a becsületemet akarják megsérteni, akkor igenis, tudok sérteni ; de méltóztassanak elhinni, engem ugy ismernek, hogy én
