Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 99 Az én inditványomat akkor nem akarták elfo.gadni, de az ő inditványát elfogadták és a honvédelmi ministert a múlt év márciusában kötelezték arra, hogy közölje a statisztikát, hogy a vallásfelekezetek milyen arányban voltak a fronton. A statisztikai iveket kitöltötték, meg is jelent bizonyos statisztikai anyag, de még nem adták ki az adatokat arról, hogy a zsidóságnak hány százaléka volt a fronton. (Zaj.) Azt a statisztikát már kiadták, hogy a csalók 80 vagy 85%-a zsidó volt, de hogy hányan voltak a fronton, azt épugy kiadhatták volna, ha pedig nem adták ki és ha vonakodnak azt kiadni, akkor ez olyan percentualitást mutat, mely messze túlhaladja a numerus clausus és a lakosság percentualitását. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A mi statisztikánk, melyet privátim készítettünk el, igenis azt mutatja, hogy önöknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen arányban haladja túl a numerus claususnak, vagy a lakosságnak az arányát a zsidók frontszolgálata. (Ellenmondások a jobboldalon.) Könnyű igy általánosságban beszélni, amikor a keresztény irányzat egyik erős képviselőjének, az Ébredő Magyarok Egyesülete alelnökének inditványát elfogadják és ezen inditvány alapján azt nyilvánosságra hozzák, hogy kik voltak a csalók, de arról egy szót sem szólnak, hogy hányan voltak a fronton, és hányan véreztek el, amikor pedig a biróság elé kerül a dolog, — amint azt Avarffy pöre mutatja — a biróság azt mondja, hogy neki nem fontos, hogy az erre vonatkozó adatokat megtudja. Bocsánatot kérek, önök félrevezethetik az országot — azaz nem önök, senkit sem akarok bántani, legyenek meggyőződve a képviselő urak, hogy ez távol áll tőlem — félre lehet vezetni az országot bizonyos irányban, ámde az igazság mégis csak ki fog derülni és meg fogják látni, hogy ebben a tekintetben a zsidók igenis teljesítették kötelességüket. Ugyanez az arány áll fenn a zsidóknak a szovjeturalomban való részvétele tekintetében. (Felkiáltások a jobboldalon : Népbiztosok ! Ha a népbiztosok arányának és egyáltalában a szovjeturalomban való részvétel arányának megfelelne a 90 % arány, akkor önök már rég közzétették volna ezeket az adatokat, mint ahogy közzétették a csalókra vonatkozó adatokat. Ez azonban semmiképen sem felel meg a tényeknek, mert e tekintetben nincs ugyan hivatalos statisztikánk, azonban ennek a részvételnek aránya sem különbözik az előbbi statisztikától. Volt néhány száz, Istentől elrugaszkodott ember, aki a szovjetet csinálta, ezt elismerem, de mi épugy utáljuk, épugy megvetjük őket, mint önök, s nekünk épen annyi kárt okoztak, mint önöknek. De ha egy pár száz ilyen elvetemült ember találkozik, azért ki kell küszöbölni néhány százezer magyar zsidót a nemzet kebeléből? Ezeket üldözni kell, ezeket meg kell fosztani becsületüktől? Kóródi Katona János: Szegény üldözött zsidók ! Sándor Pál : Hogyha ön köztük volna, t. képviselőtársam és ön szenvedne ma, ez önnek is nagyon fájna . . . KÓrÓdi Katona János : A nemzet vagyona a kezükben van ! . Sándor Pál : . . . mert nekünk nem az fáj a legjobban, hogy oly sokan haltak közülünk mártírhalált ; önöknek, akik olyan kegyetlenül beszélnek, fogalmuk sincs arról, hogy hogyan fáj az az embereknek, '— akik mindent megtennének ezért a rögért, ezért a földért, akik szivesen feláldoznák vagyonukat és életüket, akik egész szivükkel csüggnek ezen a földön, ezen a rögön, akik kivándorolhatnának, mert künn jobb dolguk volna, de jobban szeretik ezt a földet, — amikor a másik oldalról odakiáltják nekik, hogy : te másodrendű állampolgár vagy, te rabszolga vagy, mert a te felekezeted zsidó, te nem vagy magyar. Irtózatos fájdalom az, ami az emberek keblét eltölti, különösen akkor, amikor a lehető legjobb intenció vezeti őket. Hiszen itt voltunk mi a pokol közepén, de tőlünk nem hallhattak semmit sem a külföldön, tőlünk nem tudtak meg semmit, mi nem kürtöltünk ki semmit, csak lepleztük az ország szégyenét, mást nem tettünk, mert nem akartuk a külföldnek megmondani, hogy hogy és mikép állunk. Nem árulok el titkot, mikor azt mondom, hogy megvolt már a lehetőség arra, hogy egy elsőrendű angol bankigazgató óriási tranzakciót csináljon magyar értékekben, mely a magyar közgazdaságot óriási módon fellendítette volna ; már teljesen kész volt az üzlet, már pakkolt is az illető igazgató, hogy este elutazzék, mikor egyszerre lemondott szándékáról, mert innen antiszemita hireket kapott. (Zaj a középen.) Buda vary képviselő ur nevet ezen . .. Kóródi Katona János : Nem nevet, csak nem hiszi el ! Különben hadd maradjon csak ott ! Sándor Pál : ... mert Budaváry képviselő urnák, akinek nem vonom kétségbe jóhiszeműségét, fogalma sincs arról, milyen károsan befolyásolják ezek a dolgok közgazdaságunkat. Leszek bátor még később erről a dologról beszélni. Budaváry László : Ez a baj, hogy befolyásolhatják ! Sándor Pál *. Hát tessék előteremteni önnek a milliókat, hogy az országon segitsen s akkor igazat fogok önnek adni ; de hol vannak az önök keresztény bajtársai odakünn, akik önnek rendelkezésére fogják bocsátani azokat az összegeket, amelyek szükségesek az ország reorganizációjához ? Hozza azokat ide, s akkor azt fogom mondani, hogy küldje el őket, köpje le őket, nem bánom, ha Ízlésének ez megfelel. Kóródi Katona János: Zsidó-Pénztől függ ennek a nemzetnek a becsülete ? ! Sándor Pál : A nemzet becsületét az ön közbeszólása, képviselő ur, nem fogja szolgálni, az biztos.. (Egy hang a középen : Ez a beszéd sem !) A nemzet becsületét azok védik, akik a nemzet mellett állanak a legrosszabb időkben, akik megteszik kötelességüket. Ilyen közbeszólásokkal engem, régi parlamenti embert ön, mint fiatal kép13*