Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257, ülése 1921, is érintenek, mint képviselőt, (Ugy van ! jobbfdől.) és nem fogom elmulasztani, hogy a mentelmi jog megsértésének formájában annak idején a Ház elé ne hozzam. (Helyeslés jobb felől.) Ami már most az én felvetett kérdéseimet illeti, nagyon- sajnálom, de az egyik kérdésre nem kaptam választ sem a ministereinök nrtól, sem a földmivelésügyi minister űrtől. En azt kérdeztem, hogy méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, vagy intézkedni olyan irányban, hogy ezentúl a kiviteli engedélyek nyilvános árlejtés utján hasznosittassanak ? Nekem az a felfogásom, és ezzel szemben állok az igen t. földmivelésügyi minister úrral, .. . Berki Gyula : Az állami nyomtatványokat is igy kellene kiadni. Rassay Károly :. . . hogy igaz ugyan, hogy a mai rendszer mellett nem lehet azt mondani, hogy az államot károsodás érte azért, mert a mai rendszer arra az álláspontra helyezkedett, hogy megállapította a kiviteli illetéket, tehát e rendszer mellett és a kiviteli engedélyek ilyen elrendezése mellett az államot de facto kár nem érte, — hogy ugy mondjam — jogilag nem érte anyagi kár, én azonban épen azt a kérdést vetettem fel, hogy épen a lefolyt eseményekből kifolyólag nem látja-e a kormány elérkezettnek az időt arra, hogy az illegitim kezekbe jutott milliókat megfelelő technikai módon — arról lehetne beszélni, hogy melyik ut a legjobb, amely hozzá vezet — biztositani kellene az államkincstár javára, vagyis valamiképen rugalmasan kellene azt a kiviteli illetéket megállapítani. En ugy látom, hogy erre az egyedüli biztos módszer a nyilvános árlejtés utján való értékesítés. Ez olyan rugalmas mód, amely mindenkor a piac keresleti és kínálati viszonyaihoz alkalmazkodva biztositja, hogy az utolsó fillér jövedelem is, amely ezekből a kiviteli engedélyekből származhat, egyedül és kizárólag az államkincstárba folyjék be. Már most az a második kérdésem és kérésem, hogy hajlandó-e a kormány hozzájárulni ahhoz, hogy pártközi bizottság vizsgálja meg a kiviteli engedélyeket túlmenőleg és pedig nemcsak a földmivelésügyi ministeriumban kiadottakat, hanem a volt közélelmezési ministeriamban (Ugy van! jobbfelól.) és ezenkivül a penzügyministeriumban kezeiteket is ? (Helyeslés a jobboldalon.) Erre vonatkozóan az igen t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy ez nem egy zsűrinek a feladata, hanem az összeférhetlenségi bizottság feladata. Engedelmet kérek, az összeférhetlenségi bizottság már csak az eléje terjesztett anyag felett dönt. Az anyag összehordására egy olyan megnyugtató módról és szervről kell gondoskodni, amely az ország közvéleményét is megnyugtatja s az igazság kiderítését is biztositja. Az összeférhetlenségi bizottság tehát, ugyebár, nem arravaló, hogy az adatokat összegyűjtse. Nagyon jól tudom, hogy a konkrét összeütközések és sérelmek ott majd elintéztetnek, de épen ezt az anyagot akarom biz, évi szept, hó 24-én

} szombaton, 87 tositani, hogy felderittessék és az összeférhetlenségi bizottság elé kerüljön. Berki Gyula: A további botrányoknak kell elejét venni. Rassay Károly: Ami a ministerelnök urnák azt a kijelentését illeti, hogy neki mint miniscerelnöknek, vagy talán továbbmenőleg is, más ministerre is vonatkoztatta ezt az elvet-—jogában áll más mioistertársánál ajánlani egy bizonyos etikai határon belül, méltóztassék megengedri, hogy ennek ellentmondjak, még pedig azért, mert a felelősséget nem a ministerelnök ur viseli, hanem az a minister, akinek diszkreciónáríus megítélésére van bizva az ilyen kiviteli engedélyek megadása. Teljes összezavarása volna a felelősségnek és a fogalmaknak, ha igy fognák fel a dolgot, hog7 pl. a földmivelésügyi minister ur azért, mert ő egy kabinetnek tagja, feljogosítottnak érezné magát; arra, hogy pl. egy szabadlábrahelyezés kérdésében ajánljon valakit az igazságügyministernek. Azért a tényért az igazságügyministesnek kell viselnie a felelősséget. Ha pedig a felelősséget neki kell viselnie, akkor ilyen jogot még etikai szempontból sem lehet engedélyezni. Nagyon furcsa, hogy a kormány, amely sohasem akarja a szolidáris felelősséget érvényesíteni és tudomásul venni a nagy politikumban, a nagy dolgokban, épen itt akarná magának biztositani azt a jogot, hogy egyik minister a másik minister hatáskörébe utalt ügyekben eljárhat ajánlás formájában. T. Nemzetgyűlés ! Ugyancsak ez a megjegyzésem a ministerelnök urnák a társadalmi egyesületekre vonatkozó kijelentésére. Én egyelőre csak erről a kettőről beszéltem. Meg vagyok győződve, ha az a lista össze fog állittatni, akkor nem a ministerehiök ur személyére, de másokra vonatkozólag meg lesz állapitható, hogy más egyesületek vagy szövetkezetek érdekében is eljártak. Erre vonatkozólag ismét fentartom azt az álláspontomat, hogy itt is lehetetlen dolog az, hogy a befolyó jövedelmek fölött a minister, vagy a ministerelnök, vagy a ministertanács diszponáljon és juttassa azt bizonyos egyesületeknek vagy intézményeknek. Ha lehet ilyen jövedelmet biztositani, akkor azt kivan ja az állam érdeke, hogy az az államkincstárba folyjék-be, és akkor a mienk, a törvényhozóké a felelősség, hogy annak felhasználásáról rendelkezzünk. Ami végül még azt illeti, a mit a t. földmivelésügyi minister ur mondott, hogy nem hiszi, hogy lenne olyan képviselő, aki közbe ne járt volna olyan értelemben, hogy ajánlott volna valakit : méltóztassék megengedni, hogy ebben a tekintetben a Nemzetgyűlés reputációja érdekében disztingváljak. (Helyeslés a középen.) Mert közbenjárni egy közigazgatási sérelem dolgában, közbenjárni egy olyan sérelem ügyében, amelyben — különösen mosoani viszonyaink közt — az illető nem tud magának máskép jogorvoslatot találni : ez az én felfogásom szerint minden képviselőnek kötelessége. De ettől teljésen