Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257, ülése .1921, Azután azonban én láttam, hogy ez a rendszer sem egészen helyes. Nem helyeseltem azt, hogy egy cég kapjon engedélyt, nem helyeseltem azt sem, hogy két-három cég kapjon engedélyt, de nem helyeseltem végül azt sem, hogy mindenki kapjon engedélyt. Ez sem látszott egészen helyesnek. Erre én már hónapokkal ezelőtt a ministertanács elé mentem azzal a javaslattal, hogy létesítsünk szabad vásárokat, amelyeken, aki odaviszi az állatját, eladhatja külföldre is engedély nélkül és illeték mellett ki is viheti az országból. A ministertanács ezt el is fogadta és egyelőre Budapesten a vágóhídon létesítettünk egy szabad marhavásárt, Tétényben pedig egy szabad sertésvásárt. Tétényben azonban most le van tiltva a kivitel, mivel nálunk zsirszükség jelentkezett. En tehát már hónapokkal ezelőtt is ugy gondoltam, hogy az a rendszer, amelyet én léptettem életbe, nem felel meg, magam sem voltam vele megelégedve, mert láttam azt a tülekedést, amely ott folyt, és mivel a pénzügyminister úrral ugy egyeztünk meg, hogy az állatforgalmiadó életbeléptetésekor, szeptemberben, amikor már alkalmazzák az állatforgalmi adót, megszüntetjük az állatokra a kiviteli illetéket, akkor hozzányúltunk ezeknek a szabad vásároknak a létesítéséhez, azért, hogy a kiviteli engedélyeknek ez a formája, amely most volt gyakorlatban, megváltozzék és hogy lehetőleg olyan módszert találjunk, hogy az engedélyért ne kelljen a ministeriumhoz fordulni, hanem, aki lefizeti az államnak járó illetéket, bárki legyen, szabadon vihesse ki az állatot. Igyekeztünk ezt megvalósitani pl. a lisztkivitel terén is, ahol nagy kvantumokról volt szó. Itt is megvalósítottuk, hogy mindenki szabadon vihet ki, aki lefizeti az illetéket, senkihez sem kell kérvényt benyújtani és engedélyt kérni. Tehát az eszközök keresése ezen az utón, hogy az engedélyezésnek még azt a formáját is megszüntessük és még szabadabbá tegyük a kivitelt, már megvan, nem is egészen uj keletű, már hónapokkal ezelőtt is megvolt és azt hiszem, hogy ezen az utón is meg kell találnunk azt a módszert, amely az ilyen visszaélések lehetőségét megakadályozza. Meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogjuk találni. (Helyeslés.) Mondom, nagyon sokat lehetne ezekről a dolgokról beszélni, én azonban megelégszem ezzel. A ministerelnök ur fejtegetéseit magamévá teszem ebben a tekintetben és arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy várja be a dolgok lefolyását. Azután kijárásokról beszélnek. Engedjenek meg a t. képviselő urak, ez a régi gyakorlatban is benne volt és — ismerem a viszonyokat, valamennyien ismerjük — nem hiszem, hogy volna egyetlenegy képviselő, aki valakit, vagy valamit valamelyik ministernek valaha ne ajánlott volna. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : évi szept. hó 24-én, szombqton. 85 De nem engedélyt!) Bocsánatot kérek. (Felkiáltások a középen és a baloldalon : De nem pénzért!) Ez a különbség. Engedelmet kérek, ennek nagyon sok különböző formája van, hogy ki miért és mit ajánl, de ugyebár ez régi gyakorlat és a képviselő nem térhet ki az elől, hogyha a kerületéből valamivel hozzá jönnek, azt a kérvényt ne továbbítsa. Ha pedig továbbítja a kérvényt, ha azt akár szóval adja át a ministernek, akár levéllel küldi, akár ráírja az ajánlást, ez már ajánlás és nem hiszem, — mondom — hogy volna képviselő, aki ilyen ajánlást még nem teljesített volna. Ebben a dologban a helyzet az, hogy én már szedetem össze a listát, átvizsgáltatom az összes engedélyeket, hogy melyiket ajánlotta képviselő. Ez a lista ide fog kerülni a Nemzetgyűlés elé. (Helyeslés.) De az a lista nem lesz ám teljes, mert voltak sokan naiv gondolkozású képviselőtársaim, akik talán nem ismerve az összeférhetlenségi törvényt, egyszerűen ráírták a kérvényre, hogy : ajánlom. Báirták kiviteli engedély-kérvényre is, hogy anélkül, hogy valami közük lett volna hozzá. (Mozgás.) Más képviselőtársaim esetleg telefonon szóltak, vagy személyesen jöttek a kérvénnyel, vagy átadták itt a képviselőházban. Bocsánatot kérek, én erről nem vezettem listát és nem tudok róla listát adni emlékezetből ennyi idő után. (Zaj.) Azoknak a képviselőknek a listája, akik az ajánlást ráírták egyenesen az aktára, vagy levelet küldtek és az ai levél véletlenül még megvan, ide lehet hozni a Ház elé, de azoknak a képviselőtársaimnak a listáját, akik szóval ajánlottak, nem lehetne a Ház elé hozni. Ez a helyzet. (Zaj.) Mivel saját pártom is követelte párthatározatban, hogy azoknak a képviselőknek a listáját idehozzam, mondom, ide tudom hozni, de csak azokét, akik reá irták a kérvényre az ajánlást, Nem minden képviselő irta azonban rá. Ami a ministeri ajánlásokat illeti, ez is régi szokás volt. Most is csak szokás, hogy egyik minister a másiknak oda ir valamit, hogy figyelmedbe ajánlom ezt vagy azt. Hiába csinálunk belőle titkot, vagy hiába akarjuk ezt letagadni, ez régen is igy volt és igy van ma is. Emlékezem a régi időkből egy esetre, — igazán jelentéktelen dolog, de jellemző — amely a koalíció alatt törtónt saját magammal. Elmentem egy vasúti főtisztviselőhöz, hogy egy fiatal embert ajánljak a tanfolyamra való felvételre. Mint képviselő elvittem a kérvényt, hogy ajánljam. A vasúti tisztviselő azt mondta nekem : képviselő ur, megpróbáljuk felvenni, de nem Ígérhetek előre semmit, mert épen most történt meg velünk, hogy egy vasúti őri állásra, vasúti bakterságra három minister ajánlott három embert, de csak egyet vehettünk fel, tehát két minister ajánlása hiábavaló volt. (Zaj.) Taszler Béla : Ez egészen más dolog ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az ajánlásokra mondom. De azt irták