Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

82 A Nemzetgyűlés 257. illése 1921. volt sem politikai, sem pártpolitikai cél, hanem tisztán nemzeti altruisztikus cél s majd az összeférhetlenségi bizottság előtt bátor leszek annak elszámolását bemutatni. Ami a másik esetet illeti, ennél azért léptem közbe, mert a Move-nál tényleg jelentkeztek a hadseregből leszerelt tisztek nagy számban és kérték, hogy a Move őket kenyérkeresetükben támogassa. (Mozgás a baloldalon.) Hozzám fordult Sávoly altábornagy azzal a kéréssel, hogy bizonyos lókivitelnél ilyen embereknek alkalmazását tegyük lehetővé, s amennyiben tiszta jövedelem maradna, az a Move-nak sportfejlesztő céljaira fog fordíttatni. (Mozgás balfelöl.) Ebben a tekintetben is közbeléptem. Azt hiszem, ez a közbelépés is jogos volt a magam részéről Itt semmiféle rejtett politikai vagy pártcéi fenn nem forgott. Ezt is bátran bizom az összeférhetlenségi bizottság megítélésére. Végezetül csak annyit vagyok bátor még egyszer megjegyezni, hogy ezeket a kérdéseket a magyar kormány minden pártpolitikától mentesen fogja kezelni ezentúl is. Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a bűnügyi vizsgálatról, amely csak a kezdetén áll, részletekre menőleg nyilatkozhassam. Amikor eljön annak az ideje, ebben a tekintetben is be fogok számolni. Addig méltóztassék a Nemzetgyűlés és az ország tudomásul venni, hogy mi ebben a kérdésben kérlelhetetlen szigorral és pártatlansággal fogunk eljárni, mert ez a nemzet becsületének az ügye. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk I) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válasza után én rövidre szorítom felszólalásomat, azonban egypár kijelentést kívánok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! Azt a visszaélést, amely a kiviteli engedélyek ügyében kiderittetett, a lapok heteken vagy legalább is sok napon keresztül ugy állították be . . . Kuna P. András : Célzatosan : Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: . . . mintha az országot érte volna megkárosítás, mintha az országnak kárára történtek volna a visszaélések, a fogyasztóközönségnek rovására, a fogyasztóközönség szájából lett volna kivéve a kenyérmag. (Mozgás.) Ez ellen kívánok tiltakozni. Mert nemcsak hogy a való igazságnak meg nem felelnek ezek a híresztelések, (Ugy van ! jobb felöl.) amiket itten egyes lapok célzatosan terjesztettek, (Ügy van! jobbfelől.) hanem egyáltalában azt hiszem, hogy a társadalmi békének és a nemzet érdekeinek is a legrosszabb szolgálatokat tették azok az újságírók, akik ezt az ügyet igy állították be és ezzel izgatták a közönséget. T. Nemzetgyűlés ! A valóság az, hogy ezeknél a kiviteleknél az államot megkárosítani nem is lehetett. Az állam fillér károsodást abból . évi ssept. hó 24-én, szombaton. nem szenvedhetett, mert meg volt állapitva, hogy darabonkint hány ezer koronát kell lefizetni az illetőnek, aki az engedélyt megkapja. Arról felelek, vállalom a felelősséget, a vizsgálatot már el is rendeltem, és szívesen hozzájárulok ahhoz is, hogy egy pártközi bizottság utánavizsgálja a dolgokat — mert hivatalból vizsgáltatom a dolgokat, (Helyeslés balfelöl.) — de előre is vállalom a felelősséget minden következményeiben azért, hogy egyetlenegy esetben elő nem fordult az, hogy valaki kiviteli engedélyhez jutott volna addig, amig az államnak járó illetéket le nem fizette. Az az egyetlenegy eset volt az, amelyre a ministerelnök ur hivatkozik, amely a ministertanács elé ment, és ugy lett megadva uz a tranzitó-engedély, hogy nem lett lefizetve az illeték. Drozdy Győző : Tehát nem volt praxis. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi)) földmivelésügyi minister: A 15.000 engedély közül azonban egyetlenegyet sem fog találni a bizottság olyat, hogy valaki ugy kapta volna az engedélyt, hogy az illetéket le nem fizette. Benkő Gábor: Ez a lényeg! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Egészen világos, hogy az államot megkárosítani nem lehetett, mert az államot csak ugy lehetett volna megkárosítani, ha az illető ügyosztály a nevemet hamisítja az engedélyekre, ez azonban teljesen kizárt dolog. Azokért a tisztviselőkért felelősséget is merek vállalni, hogy ilyet nem csináltak, mert soha erre észleletem nem volt. Annak pedig, aki a központjában áll ezeknek a visszaéléseknek, egyáltalában nem volt módja abba befolyni, hogy az engedélyek kiknek és hogyan adatnak ki, mert azok a kiadásnál sem a kezébe, sem à befolyása alá nem kerülhettek. Már most azt mondják azért egyesek, hogy annak a pénznek, amelyet ezek az üzletemberek egymás között egymásnak fizettek, az állampénztárba kellett volna kerülnie. Ez ebben a formában lehetetlenség. Mert amikor meghatározzuk, hogy mennyi a kiviteli illeték, és valaki azt lefizeti és megkapja az engedélyt, hogy az illető hány emberrel áll össze ezt lebonyolítani, hányan rakják össze a pénzt és mit csinálnak azzal, az már üzleti dolog. Hogy azután az egyik sokat nyer, a másik rajta vészit, ez az ő dolguk. De az illeték megállapításánál tekintetbe kellett venni a viszonyokat. Lehetett volna az illetéket magasabb összegben is megállapítani, de engedelmet kérek, minden illeték, amely terheli a kiviteli cikket, legyen az állat vagy termés, a termelő rovására megy. (Ugy van ! a jobbóldalon.) Mert az, aki megveszi azt az állatot vagy azt a terményt, tudja, hogy ennyit az államnak is le kell fizetnie, tehát bele kel] neki kalkulálnia a számításába és annyival olcsóbban veszi. Amikor az állatokra a kiviteli illetéket megállapítottuk, figyelembe kellett