Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

76 A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. évi szept. hó 24-én, szombaton. ellen a leghatározottabban tiltakoznom keli, hogy egy hivatalnok ellen ilyen formában a Nemzetgyűlésen támadás törtéi) jétí. (Helyeslés jobbfdől. Zaj balfelőL) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky István : Én ezeket a támadásokat a mir isterelr ök ur kijelentése dacára fentartom. (Helyeslés half dől.) Nem lehet ezt a dolgot más vágányra terek i. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) En nem a ministerebiök ur pártatlanságát támadtam meg, hanem megtámadtam Eckhardt urn ak pártosságát, ezt állom, fentartom és bizonyítottam. Erre nekem semmiféle vizsgálat nem szükséges, mert ez tény és tudom, hogy ezt semmiféle vizsgálat nem fogja lemoshatni a cenzúráról, (Ugy van! Ugy van! half dől.) hogy megengedte azt, hogy Lahárt a nyilvánosság előtt ugy állítsák oda, mintha ő nem annak a feladatnak tett volna eleget, amely ránézve nemcsak feladat volt, amelynek teljesítése nemcsak a kormány kívánságára történt, hanem ránézve az hazafias kötelesség is volt, hanem egyúttal mellékpolitikai célokat akart volna szolgálni. Ez hazugság, ez nem. igaz. Viszont a ministerelnök ur állításával szemben konstatálom, hogy tudom, hogy a Vasvármegyei Hirlap számára ment egy cáfclat, hogy nem igaz az, hogy Lehárt karlista mozgalom szitása miatt lefogták és ezt a cenzúra elnyomta. (Ugy van ! Ugy van ! balfdől.) Ehhez nekem vizsgálat nem kell. (ügy van! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Különben, amit a ministerelnök ur mondott, hogy hogyan lehet egy tisztviselőről beszélni, vagy hogyan nem lehet, köszönöm a t. ministerelnök ur leckéjét, nem kérek belőle. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Tanulja meg ő is, hogy egy hivatalnoknak kötelessége minden körülmények között és mindenkivel szemben pártatlanul működni. (Élénk hdy estés, djenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon és a "középen.) Elnök : À ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : Én semmiféle leckét a pártatlanságból senkitől el nem fogadok, tehát a t. képviselő úrtól sem. (Helyeslés a jobbóldalon.) En a magam részéről pártatlanul meg fogom vizsgálni az ügyet. Mást nem tehetek, mást tennem nem szabad, mert egyoldalú információkra én nem vagyok hajlandó egy tisztviselő felett pálcát törni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. RakOVSZky István: Miután a ministerelnök ur olyan aláhuzottan jelentette Iá az ő pártatlanságát, amit én kétségbe nem vontam, s ebből azt következtetem, hogy neki majd lesznek eszközei ezt a pártatlanságát még a hatalmas cenzúrával szemben is érvényesíteni, ezért a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Élénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj.) Elnök (ismételten csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak felhagyni avval a szokásukkal, hogy minden egyes alkalommal minden képviselő ur a maga személyes impresszióit itt a tárgyalóterembe közbekiáltja. így nem lehet a Nemzetgyűlés méltóságát megőrizni és a tanácskozás rendjét fentarta.ni. (Élénk helyeslés.) Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak a ministerelnök ur válaszát Rakovszky István képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem. (Felkiáltások : Igen ! Nem !) Minthogy igent is és nemet is hallottam, ezért kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul vette. Ki következik ? Gerencsér István jegyző : Szabó István (sokorópátkai) ! Szabó István (sókorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Ha nem egy egyhónapos szünet előtt állnánk, akkor arra kérném a t. Nemzetgyűlést, engedje meg, hogy interpellációmat későbbi idő^e halaszthassam. Minthogy azonban ugy látszik, hosszabb időre megyünk szét, ezért engedjék meg, hogy csak pár pillanatra igénybe vegyem szives türelmüket. Furcsának látszik, hogy akkor, amikor mindenütt a drágaság letöréséről beszélnek, én a győri piaci maximálásokat teszem itt szóvá. Szóvá kell tennem nem azért, mintha én pusztuló középosztályunk vergődését, tisztviselőink nyomorát közönynyel nézném, hanem azért, mert a tisztviselőkön való segítségnek ez a módja igazságtalan és sokszor felháborító. Igenis, hozzuk olyan helyzetbe a mi tisztviselőinket, hogy tisztességesen megélhessenek, de tiltakozom az ellen, hogy egy osztályra : az őstermelőkre hárítsák mind a terheket. (Helyeslés a jobboldalon.) Már pedig ha a piacot maximálják, akkor a termelők viselik ezt a terhet. Igazságtalan azért is, mert nemcsak a tisztviselőkön segit, hanem olcsó élelmiszerhez juttatja a hadimilhomosokat és azokat az ipari és más foglalkozású osztályokat is, amelyek a magyar nép érdekével nem törődnek, hanem ott szipolyozzák, ahol tudják. Nem tudom elgondolni, hogyan lehet az, hogy mikor a falusi asszony megjelenik egy kosár gyümölccsel, amelyet a fején cipel be és árulja még augusztusban 28 koronáért a szőlőt, akkor megjelenik nála a rendőr és' azt mondja, hogyha nem adja alább, legalább is 20 koronáért, akkor eljárást indítanak ellene és lecsukják. Hát ha azt mondják, hogy »vidd oda annak a nyomorgónak«, az a falusi asszony odaadja ingyért. De arra kényszeriteni, hogy 20 koronáért adja a szőlőt annak a cipészlegénynek, aki, mint a Pesti Hirlap megírta, havonkint 10.000 koronát keres : ez igazságtalanság. Az idő előrehaladottságára tekintettel nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, lesz majd módom a költségvetés tárgyalásánál elmondani