Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

68 A Nemzetgyűlés 257. ütése 1921 Letenyei Pál : Mert ha kivételt teszünk egyik-másik egyénnel szemben, akkor a lakosságból is kifogy az a jóindulat, amely idáig benne megvolt. Hibáztatjuk a lakosságot, hogy meghajolt a kommunizmus előtt; hibáztatjuk, hogy a forradalomra kapható volt. Kapható volt azért, mert rá volt arra kényszerítve, azok között a nehézségek közt, amelyektől körülvéve élt. Fábián István : El kell törölni a szolgabírói rendszert! Letenyei Pál: Nem tudom, hogy az igen t. belügy minister ur milyen véleményen van, hogyan gondolja a dolgot és kapott-e már valami információt. A múltkor is nagyon szépen kértem a vizsgálatot erre. Valamilyen panaszt csak ugy lehet megvizsgálni, abban igazságos Ítéletet csak ugy lehet hozni, ha mint a két félt kihallgatják, mert egyoldalú vizsgálat sohasem adja meg a helyes irányt. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Megtörtént ugyanebben a körjegyzőségben az az eset, hogy amikor künn volt a vizsgálóbiztos és az emberek elő akarták adni a panaszaikat, azokat nem foglalták jegyzőkönyvbe; hanem jegyzőkönyvbe foglalták akkor is — mint ahogy az igen t. belügyminister urnák megjegyeztem — annak a néhány embernek a szavait és vallomását, akikről biztos tudomásom van, megjegyeztem akkor a belügyminister beszédjére, kik voltak azok. Egy volt a pap, egy a jegyző, egy a báró és azután nem tudom ki volt még egy ember. Ezek szavait hallgatták meg. Az egész vizsgálat akkor is olyan szabályszerütlenül folyt le, hogy csak ezek szavait vették jegyzőkönyvbe, és amikor az illető panaszosok előállottak azzal, hogy : »Kérem, a mi panaszainkat is vegyék fel!« erre nem hallgattak, így abban a községbe az emberek a jogos kérelmükkel elutasították, és elrendelték annak a néhány embernek a vallomása szerint azt az óriási terhet, amelyet ennek a községnek ki kellett fizetni. Itt van nálam egy jegyzőkönyv, amely igazolja azt, — és igazolja ma már a népesség is — hogy ott nem áll meg az a tétel, hogy ott 1919-ben és 1920-ban semmiféle munkát nem végeztek volna a hitközség részére. Itt van nálam körülbelül 20—25 embernek a vallomása, jegyzőkönyvbe foglalva, akik azt állítják, hogy ők rendesen végezték ezt a munkát, ezt azonban nem vették tekintetbe, csak azért, hogy minél nagyobb legyen az az összeg, amellyel azt a népességet meg tudják nyomorítani. E,á is nyomtak 114.000 koronát erre az egy községre, anélkül, hogy az emberek megfellebbezhetek volna ; mert amikor fellebbezni akartak, akkor a községi biró egyenesen elutasította őket, azt mondta; »Ez nem énhozzám tartozik!« Azért történt meg épen az a sajnálatos eset múltkor, hogy abban >a községben ki volt tűzve az árverés 69 szarvasmarhára, 24 sertésre, 4 darab évi szept. hó 24-én, szombaton. lóra és egy igásszekérre, és ugy megcsinálta a közigazgatás a dolgot, hogy azt sem engedte meg, hogy abban a községben áryereztessék azokat az állatokat és tárgyakat, hanem el kellett hajtani az állatokat a szomszéd községbe, és ami ott el nem kelt, a közigazgatási székhelyre. Hát t. Nemzetgyűlés, ilyen dolgok történnek ott. (Felkiáltások. Hallatlan!) Kiszállt az árverés előtt a járási főszámvevő. Én táviratoztam az alispánnak, mert lehetetlen állapot, hogy azokkal az illetőkkel csak három nappal, 65 órával előbb tudatták, hogy állataik el lesznek adva, addig semmit sem tudtak erről. Az egész járásban már augusztus 2-án és 3-án közhírré lett téve az árverés, de az illető község, amely a legjobban lett volna érdekelve, mert annak az állatait adják el, csak 65 órával azelőtt kapott értesitést arról, hogy mi fog ott történni. Akkor nem tudott lakosság hová fordulni. Eljöttek hozzám, én kimentem a békés megegyezés érdekében, nehogy valami kellemetlenség legyen, mert tudtam, hogyha ki nem megyek, kellemetlenség fog abban a községben történni. Kimentem tehát és felszólítottam a lakosságot, hogy van-e közöttük olyan ember, aki nem akar fizetni, vagy a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. Az emberek egyhangúlag kijelentették: »Kérem, mi megfizetjük.« Megtörtént akkor az a dolog, hogy az emberek kifizették azt a bizonyos pénzt és amikor a főszámvevő összegezte azt a pénzt, és — leszámítva a régebbi fizetéseket — 65.000 koronának kellett volna lenni, és amikor azt mondták az emberek, hogy a felebbezés elintézéséig ez az összeg tétessék letétbe, mondom, amikor a főszámvevő összegezte a pénzt, akkor csak 45.000 korona maradt. (Mozgás.) Hát szabad-e azt a hivatalosan lefoglalt pénzt bárhová is fordítani? (Zaj.) Weiss Konrád: Sokkal fontosabb ügyek vanrfak, mint ez ! (Zaj jobb felöl.) Letenyei Pál : Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, ez épen olyan fontos, mint másféle ügy. (Ugy van! a szélsőbaloldalon és jobb felöl.) Drozdy Győző : Nagyon szomorú ügy ez. Letenyei Pál : Ha három község népessége között valami kellemetlenség történik, akkor azért ki vállalja a felelősséget? (Ugy van! a szélsöbaloldalon és a középen.) Ez épen olyan fontos, mint egy másik ügy. Utóvégre, ha kifogy a türelemből az a népesség és valami törvényellenességet követ el . . . Sándor Pál: Azt nem szabad! Letenyei Pál: . .,. akkor az illetők vállalják érte a felelősséget. En nem hoztam volna ezt az ügyet ma sem ide, miután azonban — bár azt gondoltam, midőn 30 nappal ezelőtt előadtam itt az interpellációmat, hogy valami történik — mindezideig semmi nem történt, ezért vetettem fel ismét. Szilágyi Lajos : Ne támogassa a kormányt ! Meg kell buktatni azt a kormányt!