Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

68 A Nemzetgyűlés 257. ütése 1921 Letenyei Pál : Mert ha kivételt teszünk egyik-másik egyénnel szemben, akkor a lakos­ságból is kifogy az a jóindulat, amely idáig benne megvolt. Hibáztatjuk a lakosságot, hogy meghajolt a kommunizmus előtt; hibáztatjuk, hogy a forradalomra kapható volt. Kapható volt azért, mert rá volt arra kényszerítve, azok között a nehézségek közt, amelyektől körül­véve élt. Fábián István : El kell törölni a szolgabírói rendszert! Letenyei Pál: Nem tudom, hogy az igen t. belügy minister ur milyen véleményen van, hogyan gondolja a dolgot és kapott-e már valami információt. A múltkor is nagyon szépen kér­tem a vizsgálatot erre. Valamilyen panaszt csak ugy lehet meg­vizsgálni, abban igazságos Ítéletet csak ugy lehet hozni, ha mint a két félt kihallgatják, mert egyoldalú vizsgálat sohasem adja meg a helyes irányt. (Ugy van! a bal- és a jobbolda­lon.) Megtörtént ugyanebben a körjegyzőségben az az eset, hogy amikor künn volt a vizsgáló­biztos és az emberek elő akarták adni a pana­szaikat, azokat nem foglalták jegyzőkönyvbe; hanem jegyzőkönyvbe foglalták akkor is — mint ahogy az igen t. belügyminister urnák megjegyeztem — annak a néhány embernek a szavait és vallomását, akikről biztos tudomásom van, megjegyeztem akkor a belügyminister beszédjére, kik voltak azok. Egy volt a pap, egy a jegyző, egy a báró és azután nem tudom ki volt még egy ember. Ezek szavait hallgatták meg. Az egész vizsgálat akkor is olyan szabály­szerütlenül folyt le, hogy csak ezek szavait vették jegyzőkönyvbe, és amikor az illető pana­szosok előállottak azzal, hogy : »Kérem, a mi panaszainkat is vegyék fel!« erre nem hall­gattak, így abban a községbe az emberek a jogos kérelmükkel elutasították, és elrendelték annak a néhány embernek a vallomása szerint azt az óriási terhet, amelyet ennek a községnek ki kellett fizetni. Itt van nálam egy jegyzőkönyv, amely iga­zolja azt, — és igazolja ma már a népesség is — hogy ott nem áll meg az a tétel, hogy ott 1919-ben és 1920-ban semmiféle munkát nem végeztek volna a hitközség részére. Itt van nálam körülbelül 20—25 embernek a vallomása, jegyzőkönyvbe foglalva, akik azt állítják, hogy ők rendesen végezték ezt a munkát, ezt azonban nem vették tekintetbe, csak azért, hogy minél nagyobb legyen az az összeg, amellyel azt a népességet meg tudják nyomorítani. E,á is nyom­tak 114.000 koronát erre az egy községre, anél­kül, hogy az emberek megfellebbezhetek volna ; mert amikor fellebbezni akartak, akkor a községi biró egyenesen elutasította őket, azt mondta; »Ez nem énhozzám tartozik!« Azért történt meg épen az a sajnálatos eset múltkor, hogy abban >a községben ki volt tűzve az árve­rés 69 szarvasmarhára, 24 sertésre, 4 darab évi szept. hó 24-én, szombaton. lóra és egy igásszekérre, és ugy megcsinálta a közigazgatás a dolgot, hogy azt sem engedte meg, hogy abban a községben áryereztessék azokat az állatokat és tárgyakat, hanem el kellett hajtani az állatokat a szomszéd községbe, és ami ott el nem kelt, a közigazgatási szék­helyre. Hát t. Nemzetgyűlés, ilyen dolgok tör­ténnek ott. (Felkiáltások. Hallatlan!) Kiszállt az árverés előtt a járási főszám­vevő. Én táviratoztam az alispánnak, mert lehe­tetlen állapot, hogy azokkal az illetőkkel csak három nappal, 65 órával előbb tudatták, hogy állataik el lesznek adva, addig semmit sem tud­tak erről. Az egész járásban már augusztus 2-án és 3-án közhírré lett téve az árverés, de az illető község, amely a legjobban lett volna érdekelve, mert annak az állatait adják el, csak 65 órával azelőtt kapott értesitést arról, hogy mi fog ott történni. Akkor nem tudott lakos­ság hová fordulni. Eljöttek hozzám, én kimen­tem a békés megegyezés érdekében, nehogy va­lami kellemetlenség legyen, mert tudtam, hogyha ki nem megyek, kellemetlenség fog abban a községben történni. Kimentem tehát és felszólí­tottam a lakosságot, hogy van-e közöttük olyan ember, aki nem akar fizetni, vagy a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. Az emberek egyhangúlag kijelentették: »Kérem, mi meg­fizetjük.« Megtörtént akkor az a dolog, hogy az emberek kifizették azt a bizonyos pénzt és amikor a főszámvevő összegezte azt a pénzt, és — leszámítva a régebbi fizetéseket — 65.000 koronának kellett volna lenni, és amikor azt mondták az emberek, hogy a felebbezés elinté­zéséig ez az összeg tétessék letétbe, mondom, amikor a főszámvevő összegezte a pénzt, akkor csak 45.000 korona maradt. (Mozgás.) Hát szabad-e azt a hivatalosan lefoglalt pénzt bár­hová is fordítani? (Zaj.) Weiss Konrád: Sokkal fontosabb ügyek vanrfak, mint ez ! (Zaj jobb felöl.) Letenyei Pál : Bocsánatot kérek, t. képvi­selőtársam, ez épen olyan fontos, mint másféle ügy. (Ugy van! a szélsőbaloldalon és jobb felöl.) Drozdy Győző : Nagyon szomorú ügy ez. Letenyei Pál : Ha három község népessége között valami kellemetlenség történik, akkor azért ki vállalja a felelősséget? (Ugy van! a szélsöbaloldalon és a középen.) Ez épen olyan fon­tos, mint egy másik ügy. Utóvégre, ha kifogy a türelemből az a népesség és valami törvény­ellenességet követ el . . . Sándor Pál: Azt nem szabad! Letenyei Pál: . .,. akkor az illetők vállalják érte a felelősséget. En nem hoztam volna ezt az ügyet ma sem ide, miután azonban — bár azt gondoltam, midőn 30 nappal ezelőtt elő­adtam itt az interpellációmat, hogy valami történik — mindezideig semmi nem történt, ezért vetettem fel ismét. Szilágyi Lajos : Ne támogassa a kormányt ! Meg kell buktatni azt a kormányt!

Next

/
Thumbnails
Contents