Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

À Nemzetgyűlés 257. iUése 192.1. pedig én ngy tudom, hogy az első évi adófizetéskor minden adófizető polgár részére utalnak ki adóívet vagy adókönyvet. Ugy gondolom, hogy ez a pénz adóra nem ment, de hogy hová ment, azt nem tudom. A feleségem megkérdezte a jegyző urat, hogy mire kell fizetni ezt a pénzt, erre azt mondta, hogy kuss, mert az urát bevonultatom.« Usetty Ferenc: Be jól beszél ez az ember! Nyéki József: Akkurátusan mondja! Letenyei Pál : Azt hiszem, ha már valakire nézve ilyen dolgokat hoznak fel, mint amilyeneket a múltkor én itt felhoztam, és ha valakiről annyi szabálytalanságot állítanak, mint amennyit én itt felsorakoztattam — itt vannak ezek a jegyzőkönyvek, ezekért minden időben vállalom a felelősséget ugy én, mint azok az emberek, akik az adatokat szolgáltatták, — azt hiszem, az igen t. belügyminister urnák kötelessége lett volna legalább is sürgősen hozzányúlni ehhez a dologhoz. De hogy miért késik, egyeseknek ezt is kijelentette az illető jegyző, mikor azt mondta : Beszélhetnek a nemzetgyűlési képviselők Budapesten az országházban, amit akarnak, az neki nem imponál, mert az egész közigazgatásnál olyan befolyása van, hogy őt onnan elmozditani senki nem tudja. T. Nemzetgyűlés! Itt vannak a további esetek (olvassa) ; »Mészáros Márton előadja, hogy kétszer fizetett halálesetfelvételt. Az elsőt fizette Trosits helyettes körjegyzőnek«, — aki helyettesítette ezt a jegyzőt, amikor megszökött a községből. Pedig nem kellett volna neki megszökni. Miért nem szökött meg a Dunántúlról más jegyző, csak épen ő. Megvolt az oka annak, miért kellett a községből menekülnie, holott ez a község sohasem volt olyan, amiben lázadás, zendülés lett volna, ez mindig nyugodt község volt. Miért kellett épen neki menekülnie? Szó val akkor aztán elhoztak egy másikat és az illető annak megfizette egyszer a halálesetfelvételt. Amikor a járási főszolgabíró ezt újból visszahelyezte, még egyszer megfizettette vele a halálesetfelvételt. Itt van egy másik eset : Ozimmer Imre előadja, hogy a világháború alatt egy izben rekvirálás alkalmával a jegyző a katonákra ráparancsolt, hogy törjék be a pincéjét, a katonák nem tették meg és igy ő ragadott fel egy fegyvert és ő törte be a pincét. (Derültség.) Másik eset : Kohn Mihály előadja, hogy halálesetfelvételnél 670 K-t kért. Ezen szegény embernek csak zsellérsége van, amiben csak a felét vették fel. Tanúi Schmidt István és Frank György. 1918. évben fiának kis gyermeke meghalt, fia orosz harctéren volt. Miután a temetésre haza nem jöhetett, igy neki kellett a jegyzőhöz menni a kijelentés miatt. De miután a gyermek hirtelen meghalt és orvosért már nem birt menni, igy a jegyző a temetésre engedélyt nem akart évi szept. hó 24-én, szombaton. (u adni és követelte, hogy vizsgáltassa meg a gyermeket orvossal. Erre ez az ember azt mondotta a jegyzőnek, hogy az orvos a harmadik községben van, legalább 16 kilométernyire, ő nem tudja már elhivatni. Adja meg a temetési engedélyt. A jegyző kereken megtagadta, és erre azt mondta az öreg ember, hogy intézkedjék valahogyan, hogy a gyermeket mégis eltemethessék. Minthogy látta a jegyző, hogy azzal az emberrel nem tud boldogulni, megfogta a nyakát és a gangon végighúzta és a gang végén kitaszította. T. Nemzetgyűlés! Számtalan ilyen esetet lehetne felsorolni, és ha az igen t. belügyminister ur elrendeli a vizsgálatot, bármikor hajlandó vagyok ezeket a jegyzőkönyveket bemutatni. Egyébként már be is küldöttem a vármegye alispánjának a felvett jegyzőkönyveket. Akik pedig ott alá vannak irva, azok eskü alatt, becsületükre való hivatkozással mindenkor állják, hogy igaz az, amit mondtak. Ma itt Magyarország törvényhozótestületének épületében konszolidációt, békeséget hirdetünk a népnek. Azt mondjuk a népnek, hogy legyetek türelmesek és állítsátok talpra ezt az országot. De amikor a polgárság ezt a sok szabálytalanságot, sok igazságtalanságot ami itt történik, egy embernek az önkényeskedését látja, akkor természetesen el lehetünk készülve arra is, hogy végre kifogy a türelméből. Hogy mondjak még egyebet is, és hivatkozzam egy község lakosságának a szavaira, amelyeket ezelőtt két héttel előttem mondtak el: 1917-ben Aka községben, amely ugyancsak az ácsteszéri körjegyzőséghez tartozik, egy embernek a lovát elrekvirálták a katonaság részére, akkor a jegyző ezt az alkalmat felhasználta s a szép sárga lovat megtartotta magának, ellenben neki volt egy gyönge minőségű lova, azt szolgáltatta be a katonaság részére. (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Hallatlan !) Mikor kérdőre vonták és később feljelentették a jegyzőt és kiment a vizsgálóbizottság, akkor a jegyző arra kényszeritette az illető embert, hogy hamis tanúvallomást tegyen, hogy nem az övé volt a ló. (Mozgás.) Ilyent lehetne számtalant felsorakoztatni. A múltkor is felsorakoztattam, hogy mit csinált a jegyző a házhelyekkel, a községi pótadókkal, felemiitettem 5—6 féle dolgát a beszédemben, és akkor az igen t. belügyminister ur még mindig olyan könnyen hagyta a dolgot ; 30 napja elmúlt, hogy a válasz megérkezhetett / volna rá és ezideig még sem történt semmi. En igazán kezdek az igen t. belügyminister ur jóakaratában kételkedni; mert az a felfogásom, hogy ott, ahol hiba követtetik el, az igazságszolgáltatás' mindenkit egyformán kell hogy érjen, (Ugy van! Ugy van!, a bal- és a jobboldalon.) mert amig ezt el nem érjük, nem beszélhetünk konszolidációról. (Ugy van ! Ugy van !) Huber János : A basáskodásnak vége legyen !