Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

66 À Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. évi ssept. hó 24-én,, szombaton. nap járult küldöttségnek a ministerelnök ur volt szives megígérni, hogy az ügyet ma sürgősen el fogja intézni, interpellációm tárgytalan. Kérem a ministerelnök urat, hogy ezt az ígéretét, amennyire lehet, tartsa meg, mert a küldöttségből maradtak itt emberek, akikkel az ügyet el lehet intézni. Elnök : Az interpelláció töröltetik. Következik ? Gerencsér István jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy az utolsó 24 órában a nyugatmagyarországi kérdésben változás történt, nem tartom megengedhetőnek, hogy a jelenlegi helyzetben interpellációmat előterjesszem, s ezért attól tisztelettel elállók. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Következik? Gerencsér István jegyző: Letenyei Pál! Letenyei Pál : T. Nemzetgyűlés ! 1921 augusztus 17-én a belügyminister úrhoz egy interpellációt intéztem, melyben hivatkoztam az ácsteszéri körjegyző szabálytalanságaira és visszaéléseire, ügy tudom, ugy hallottam mindig, hogy a ministernek harminc napon belül az interpellációkra választ kell adnia. Nem kívántam, hogy rögtön végleges választ adjon, mert ugy láttam, hogy nem volt abban a helyzetben. A belügyminister ur kijelentette interpellációmra, hogy (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Ezekről a panaszokról, melyeket az igen t. képviselő ur felhozott, természetszerűleg nem áll módomban nyilatkozni, mert most hallom először, azonban kijelentem, hogy különösen az ácsteszéri körjegyző ellen szigora vizsgálatot fogok indítani. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni.« En egész nyugodt voltam és tudomásul is vettem a választ akkor, amikor a belügyminister ur ezeket kijelentette. A község lakosaival szemben többizben találkoztam, mert szomszédos községem, és érdeklődtem, náluk történt-e ebben a dologban valami, folyt-e le ott valami vizsgálat a körjegyző ellen, és legutóbb is azt az értesülést szereztem, hogy ebben az ügyben eddig semmi sem történt. Nem tudom, az igen t. belügyminister ur nem találja-e ezeket az okokat elég súlyosaknak arra, hogy sürgősen megindítsa a vizsgálatot, vagy pedig milyen okból késlekedik? Azokhoz az adatokhoz, amelyeket annak idején itt a Nemzetgyűlésen felsorakoztattam, még ujabb adatokat is szereztem és jegyzőkönyvbe foglaltam és ezeknek a jegyzőkönyveknek másolatát, hogy a vizsgálatot megkönnyitsem, felterjesztettem a vármegyei alispán úrhoz. De onnan sem kaptam értesítést, főképen pedig azt nem tudom, hogy a belügyminister ur részéről bármiféle intézkedés történt volna. Pedig eléggé szabálytalan dolgok voltak azok is, amiket a múltkor felemiitettem és azok miatt is megérdemelte volna ez az ügy, hogy ne késsék sokáig, hanem minél előbb sürgős cselekedet történjék benne. Hogy a múltkor felhozott adatokat még néhánnyal kiegészítsem, bátor leszek az ujabban beszerzett jegyzőkönyvekből is néhányat az igen t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani. Ezeket a jegyzőkönyveket az illetők aláírták és nevük aláírásával bizonyítják, hogy állításaikat mindenkor és mindenkivel szemben fenn is akarják tartani. Nem akarom valamennyit felolvasni, mert az sok időt venne igénybe, csupán néhányat leszek bátor felolvasni. Itt van pl. többek közt Kadlecsik János cipész panasza, amely a következő (olvassa) : » 1920 február havában letelepedtem]Aka községben ; és mivel, hogy iparomat folytathassam, szükségem volt iparengedélyre, mivelhogy ezt megszerezhessem magamnak, ezért elmentem a jegyző úrhoz és a kérvényemet beadtam, az illetékekért fizettem 260 K-t, tehát kérvényeim el is lettek küldve, vártam is én az iparengedélyt vagy 4—5 hónapig, mire visszajött, hogy a munkakönyvem nem jó, mert nem voltam 3 évig segéd. Már most én megkértem a jegyző urat. hogy lehetne-e ezt valami kérvény utján elintézni, mert hisz innen családommal együtt nem mehettem városra segédkép dolgozni. A jegyző ur meg is mondta, hogy csinál egy kérvényt újból, de közbe egyet gondolt és kezébe vette a munkakönyvemet és kezdett irai, hogy kérhessen tőlem egy kis összeget. Amikor kész volt a munkakönyv hamisításával, behívott egy külön szobábn, és mutatta a könyvet, hogy ki van már a három év, még föle is volt 3 hónap és azt mondta, hogy fogjam be a számat és csináljak neki érte két pár lakkcipőt. Ezt nem voltam képes megadni, kénytelen voltam vele alkuba bocsátkozni. Yégre meg is alkudtunk 500 K-ba. Az iparengedélyem megjött nagysokára 1921 március 29-én. 2. Amikor az 1899. évfolyamoknak a sorozásuk volt, amely korosztályba én is tartozom, jött egy rendelet, hogy aki családfentartó, adja be kérvényét. En is beadtam megfelelően kérvényeimet, mivel mint családfentartó szükségem volt rá, hogy így ne éhezzen itthon a családom. Meg is kaptam a póttartalékba való helyezésemet és ezért a jegyző ur szintén felszólított, hogy tudok-e neki egy pár férfi sevró-cipőt csinálni. Kénytelen voltam a cipőt megcsinálni, és amikor a cipőt hazavittem, akkor 100 clrb Mirjam-cigarettát adott borravalónak, amikor annak a cipőnek annak idején 1800 K volt Ezt fizettem azért, amiért megkaptam a póttartalékba való helyezésemet. 3. Én ugy tudom törvények szerint, hogy amikor 1921 március 29-én megkaptam az iparengedélyt, hogy attól a naptól fogva vagyok köteles iparadót fizetni. Már pedig a jegyző ur visszamenőleg megfizettette velem. 1920. évre 405 K 15 fillért kénytelen voltam megfizetni, mert semmi felszólítás nélkül zálogba vitte volna a varrógépemet. Ennek a pénznek ellenében nem kaptam semmiféle adóivet vagy nyugtát, már